A hosszútávfutók agya összezsugorodik

Female Jogger human runner
Female Jogger on Coleman
Vágólapra másolva!
Ha számba vesszük a legnagyobb atlétikai teljesítményeket, biztos előkelő helyen szerepel a maratonfutás. De még ez is eltörpül az ultramaraton mellett. Egy 4500 kilométeres verseny résztvevőinek vizsgálata azt mutatta, hogy ilyen távú futás hatással van az agytérfogatra is.
Vágólapra másolva!

A 2009-ben megrendezett Trans Europe Foot Race versenyen a résztvevőknek Olaszországból Norvégiába kellett futniuk. A 4500 kilométeres távot 64 nap alatt tették meg.

Vizsgálat 900 kilométerenként

Az ilyen események jó alkalmat kínálnak a kutatók számára, hogy megvizsgálják, milyen hatást gyakorol a rendkívüli igénybe vétel a szervezetre. A német ulmi egyetemi kórház kutatói 44 futót követtek nyomon a versenyen. Minden 900 kilométer után hordozható MRI-készülékekkel megvizsgálták a futók testében bekövetkezett változásokat, ezenkívül vér- és vizeletmintákat vettek. Az eredményeket az észak-amerikai Radiológiai Társaság éves kongresszusán tették közzé.

Azt tapasztalták, hogy az első 2500 kilométeren a futók porcszövetei – azaz a csontok között található rezgéselnyelő anyag – károsodtak. Ez után azonban érdekes módon elkezdtek regenerálódni.

Forrás: Thinkstock

A porcok regenerálódnak az agy zsugorodik

„Korábban úgy gondolták, hogy a porcok csak pihenés alatt regenerálódnak” – mondta Uwe Schütz a New Scientist folyóiratnak. „Először sikerült kimutatnunk, hogy ez a szövet képes regenerálódni a futás közben.”

A kutatók azt is felfedezték, hogy a futók agya akár 6 százalékkal is összezsugorodhat a verseny végére.

A testmozgást jótékony hatásúnak tartják az agyra, mert csökkenti a depresszió és az elbutulás esélyét. Az agyzsugorodás azonban nem tekinthető jó dolognak. Az ulmi kutatók egyelőre nem tudják biztosan, mi okozza az agy zsugorodását a nagyon hosszú távú futásoknál, de lehet, hogy egyszerűen a rendkívüli fáradtság és a rossz táplálkozás az oka.

Forrás: Wikimedia Commons

Nem maradandó állapot

Az ultramaratoni futóknál a legjobban az agy látásfeldolgozásban szerepet játszó területe zsugorodott össze. Elképzelhető, hogy ebben szerepet játszik az ingerhiány – 64 napon át csak meredten bámulják az előttük húzódó utat. De az is lehetséges, hogy valamilyen mechanizmus átirányítja az energiát a test olyan részeire, ahol nagyobb szükség van rá.

Szerencsére ez az állapot nem végleges.

Hat hónap elteltével helyreállt valamennyi futó eredeti agymérete.

Azoknál pedig, akik csak egy maratont futnak vagy sokkal kisebb távokon kocognak valószínűleg egyáltalán nem lép fel ez a jelenség.