Colorado állam egészségügyi minisztériumának bejelentése szerint a június 8-án elhunyt, Larimer megyei 16 éves középiskolai diák, Taylor Gaes halálát pestis okozta.
Jelenleg ez egy nagyon ritka betegség, főleg az Egyesült Államokban, ahol éves átlagban 7-10 esetet regisztrálnak, de kétségtelen tény, hogy a pestis még napjainkban is létezik”
– nyilatkozta a CBS-nek dr. Holly Phillips, az állam egészségügyi minisztériumának munkatársa.
Az időben diagnosztizált betegség ma már kiválóan gyógyítható antibiotikumokkal,
de mivel nagyon ritka, és a korai tünetei hasonlóak az influenzáéhoz, előfordulhat, hogy nem ismerik fel kellő időben
– fűzte hozzá a járványügyi szakértő. A betegség leggyakoribb formája a bubópestis, ez teszi ki a még oly ritka megbetegedések 80%-át.
Legjellemzőbb tünetei a magas láz és az izomfájdalom, valamint a későbbi stádiumban a nyirokcsomók fájdalmas duzzanata, és helyenként a bőrfelület elsötétedése.
A betegség ez utóbbi tünetéről kapta a fekete halál nevet a középkorban.
Tavaly egy hétéves kislány fertőződött meg pestissel Colorado délnyugati részén, de időben kikezelték a betegségből.
A gyerek egy frissen elpusztult mókust akart eltemetni, és nagy valószínűséggel az elpusztult rágcsáló bundájában élősködő bolhák közvetítésével fertőződött meg a kislány.
Taylor Gaes esetében még vizsgálják a fertőzés lehetséges okát.
A fiatal diákkal betegsége idején találkozott embereknél nem találtak továbbfertőződésre utaló tüneteket.
A középkorban és a korai újkorban azt gondolták, hogy a rengeteg áldozatot szedő járványt a rossz,„miazmás” levegő okozza, amelyet a megbetegedett ember kilélegezve, másokat is megfertőzhet.
Európában a 19. században az urbanizációnak és a higiénés viszonyok jelentős javulásának köszönhetően a pestisjárványok megszűntek,
de egészen 1894-ig a pestis halálos kórnak számított.
A betegség kórokozóját, a Yersinia pestis fajnevű pálcikabaktériumot Alexandre Yersin, a párizsi Pasteur Intézet mikrobiológusa azonosította Hong Kongban.
(A baktériumnemzetség a felfedezője nevét viseli.)
A pestisbaktérium egy mutációból létrejött, rendkívül jól alkalmazkodó kórokozó.
A pestisnek három fajtáját különböztetik meg, a leggyakoribb bubó- vagy nyirokpestist, valamint a szeptikémiás, illetve a tüdőpestist.
A betegséget okozó baktérium rágcsálók, elsősorban a házi, illetve vándorpatkányok tápcsatornájában tenyészik, ahonnan a köztesgazda, a patkánybolha (Leptopsyllidae) közvetítésével kerülhet emberre.
Elterjedését a köztesgazdák, a rágcsálók és a higiénés viszonyok befolyásolják alapvetően.
A legveszedelmesebb bubópestis is jól gyógyítható antibiotikumok segítségével;
kellő időben megkezdett kezelés esetén 5% alatti a halálos kimenetel valószínűsége.
A középkorban és az újkor elején a csatornázás teljes hiánya, az utcákra dobott és ott felhalmozott kommunális hulladék, valamint az elégtelen higiénés viszonyok miatt gyakran pusztító járványok ütötték fel a fejüket. Európában az egyik legnagyobb, a korabeli népességet súlyosan megtizedelő járvány 1347-ben tört ki. Magyarországon az utolsó nagyobb pestisjárvány 1713-ban volt.