Kiderült, mi volt a világ legidősebb asszonyának vérében

Hendrikje van Andel-Schipper celebrates 29 June 2004 her 114th birthday in an retirement home in the northern Dutch town of Hoogeveen. AFP PHOTO / DAVID VAN DAM

Elemezték a 115 éves korában elhunyt nő vérsejtjeit, és meglepő dolgokat találtak: mindössze két őssejtet, és csak ártalmatlan mutációkat.

1890-ben, abban az évben, amikor lemondott Bismarck német kancellár, Budapest és Bécs között pedig megindult a telefonforgalom, egy kis holland falucskában megszületett Hendrikje van Andel-Schipper. Kivételesen hosszú életet élt: 115 éves korában, akkor a világ legidősebb asszonyaként hunyt el 2005-ben, álmában.

Szinte haláláig kitűnő testi és szellemi állapotnak örvendett. A hosszú élet titkának a mindennapi narancslé- és sóshering-fogyasztást tartotta.

Hendrikje van Andel-Schipper körülbelül egy évvel a halála előtt, 114 évesen Forrás: AFP/David Van Dam

Mivel testét felajánlotta a tudománynak, ennél most pontosabbat is lehet mondani. Az asszony vérének vizsgálatáról a Genome Research című szaklap közölt tanulmányt. Ebből kiderült, hogy Hendrikje van Andel-Schipper fehérvérsejtjeiben (az immunrendszer sejtjei tartoznak ide) csak olyan mutációk halmozódtak fel a hosszú élet során, amelyek nem okoztak nagy problémákat, például rákot. A kutatók szerint egy nagyon hatékony hibajavító mechanizmus működhetett az asszony vérében.

Igen érdekes eredmény az is, hogy az idős asszony fehérvérsejtjeinek zöme (körülbelül kétharmada) mindössze 2, azaz kettő darab vérképző őssejtből származott. (Ezt a sejtek mutációs mintázata alapján állapították meg.)

Egy átlagos ember mintegy 20 ezer vérképző őssejttel kezdi az életét, amelyekből egy adott időben körülbelül ezer aktív, vagyis egyszerre ennyi vesz részt a vér folyamatos megújításában. Az élet során azonban a vérképző őssejtek egyre fogynak, akár egészen egy minimális létszámig is – mint ahogyan azt Hendrikje van Andel-Schipper esetében láthatjuk.

A kutatók szerint ez felveti annak lehetőségét, hogy egy korábbi életszakaszban levett és eltárolt őssejtek meg tudják újítani egy idős szervezet vérét, ezáltal pedig meghosszabbíthatják az életet.

Az idős asszony két utolsó vérképző őssejtje már nem sokáig maradt volna életben: a kromoszómáikat (genetikai anyagukat) védő „kupakok”, az úgynevezett telomérák már igen rövidek voltak bennük (17-szer rövidebbek, mint a nő agysejtjeiben, amelyek nem osztódnak). Ha a telomérák elfogynak, a sejt öngyilkos lesz (programozott sejthalál), mert onnantól nem tudja tovább biztosítani a genetikai információ védelmét.

Az asszony halálát gyomorrák okozta, amelyet nem vettek észre. Az ebben lehet, hogy közrejátszó sós heringen kívül azt tanácsolta, hogy ne dohányozzunk, ne igyunk alkoholt (ő hetente egy kis tojáslikőrt engedett meg magának), és maradjunk aktívak.

A következőkben a kutatók azt vizsgálják, miért őrizhette meg az idős hölgy a szellemi épségét, a többi igen idős emberrel szemben ugyanis nála az Alzheimer-kórnak még nyomát sem találták.