Tényleg a belekben lakik a halál?

Van-e tudományos alapja a méregtelenítő diétának, és szükség van-e rendszeres vastagbéltisztításra ahhoz, hogy valaki megőrizze a bélrendszere egészségét?

„A halál a belekben lakik”, „A belekben mérgek rakódnak le, amelyek csak rendszeres méregtelenítéssel, béltisztítással távolíthatók el” – egyre gyakrabban találkozni ilyen és hasonló állításokkal blogokon és közösségi oldalakon. Ennél rémisztőbb mondatokat is olvashatunk, például: „a belekben évtizedek alatt lerakódott maradékok szabályosan belekötnek az emésztőrendszerbe, fényes, fekete, áthatolhatatlan és kemény réteget képezve, amely az 5-7 centiméter vastagságot is elérheti. A lerakódások a bélrendszer elhalt sejtjeiből, az elhalt baktériumok millióiból, az epeváladék sóiból, koleszterinből, orvosságmaradékokból, emészthetetlen ipari élelmiszerek sorából állnak össze.”

Utánajártunk, hogy van-e bármilyen tudományos alapja ezeknek az állításoknak, és hogy egészséges embernek szüksége van-e béltisztításra.

A bél folyamatos mozgásban van

„A bél folyamatos mozgásban van, ilyen jellegű lerakódások nem jöhetnek létre, ezek laikus elképzelések” – mondja dr. Veres Gábor, a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinikájának gasztroenterológusa.

A szakember szerint a bélrendszer egészségének kutatása az orvostudomány ígéretes ága, ám hatalmas területről lévén szó – gondoljunk csak bele, hogy a bélsejtek száma tízszerese a test összes többi sejtjei számának –, sok kérdésre még nem ismert a válasz. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a bélrendszer egészségét legfőképp a bélflóra állapota, azaz a bennünk élő jó és rossz baktériumok aránya határozza meg.

Ugyancsak ismert, hogy az immunrendszer működésében a bélflóra alapvető résztvevő, így amikor károsodik, túlsúlyba kerülnek az élettanilag káros (rossz) baktériumok, akkor az immunrendszer is gyengül. A bélflóra ezentúl mechanikus védelmet nyújt a bél nyálkahártyájának, segíti annak regenerációját, K- és B-vitamint termel, és támogatja a kalcium, vas, magnézium felszívódását. Számos betegség, emésztési panasz kapcsolatba hozható a káros bélbaktériumok elszaporodásával.

Béltisztítás után visszatérnek

„Ismert, hogy mindenkiben sokfajta baktérium él, ám hogy milyen baktériumfajok milyen arányban fordulnak elő, az teljesen egyedi. Egy béltisztítás során a vastagbélben lévő jó és rossz baktériumok egy része kimosódik, ezért bizonyos tünetek enyhülhetnek, például emésztési panaszok megszűnhetnek, ám tudni kell, hogy a hatás csak átmeneti, néhány hét múlva ugyanazok a baktériumfajok szaporodnak el” – mondja dr. Veres Gábor.

A bélflóra összetétele azonban tartósan befolyásolható az étrenddel: más baktériumok dominálnak például a vegetáriánusoknál, és mások a húsevőknél (nehéz zsíros ételek hatására csökken egyes jó baktériumok aránya, valamint a fokozott epesavképződés is károsítja a bélflórát). Ugyancsak ismert, hogy más a bélflórája egy normál súlyú és egy elhízott embernek.

„A legjobb a kiegyensúlyozott táplálkozás, minél több növényi rost fogyasztásával, a rostok ugyanis prebiotikumként működnek” – mondja dr. Veres Gábor. A prebiotikumok pedig serkentik a vastagbélben a jótékony hatású baktériumok szaporodását. (Míg a probiotikumokkal jó baktériumokat vihetünk a szervezetünkbe, a prebiotikumok olyan természetes élelmiszer-összetevők, amelyek a vastagbélbe jutva elősegítik a hasznos baktériumok szaporodását. Kiváló prebiotikum-források például a gyökérzöldségek, a hagymafélék, a banán, az articsóka, a spárga, az olajos magvak és a zabpehely. Probiotikumokat pedig az erjesztett ételek tartalmaznak, például a joghurt vagy a savanyú káposzta.)

Az, hogy az ember egy méregtelenítő diéta után energikusabbnak érzi magát, szintén valószínűleg a megváltozott bélflóra hatása, nem pedig a „mérgek” kiürüléséé. A méregtelenítő diéták szükségességét tudományos bizonyítékok nem támasztják alá (hiszen a mérgek eltávolítását a máj és a vese elvégzi), tény azonban, hogy a rostban gazdag zöldségek, gyümölcsök fogyasztása, és a zsírban, cukorban bővelkedő feldolgozott ételek kerülése a bélflórát jótékonyan befolyásolja.

„Szubjektív, hogy valaki egy méregtelenítő diéta után energikusabbnak érzi-e magát. Pszichésen már a tudattól jobban vagyunk, hogy törődtünk az egészségünkkel, és az is ismert, hogy az emberek 30 százalékánál a placebo hatás is működik” – mondja dr. Veres Gábor.

Méregtelenítés az 19. században Forrás: Boston Public Library

Nincs bizonyíték a vastagbél-tisztítás mellett

Egyelőre tudományos vizsgálatok nem támasztják alá, hogy a vastagbél rendszeres vagy kúraszerű tisztítása (beöntéssel, kolon-hidroterápiával) hosszú távú előnyökkel járna. Átmenetileg megszűnhetnek kellemetlen emésztési tünetek, mint például a túlzott gázképződés, puffadás, ám ez csak átmeneti enyhülés, ha nem változtatunk az étrenden.

A vastagbéltisztításnak egyébként lehetnek kellemetlen mellékhatásai: például enyhe hasi görcsök, puffadás, hányinger, és emellett növeli a kiszáradás, valamint a fertőzések kockázatát is.

Érdekesség, hogy a vastagbéltisztítás nem a mai kor találmánya, egészen az ókori egyiptomiakig és görögökig nyúlik vissza. Az USA-ban az 1920–30-as években népszerű volt, ám mivel a kezelés mögött álló elméleteket egyre inkább megkérdőjelezték, fokozatosan kiment a divatból. Az elmúlt évtizedben azonban újra megnőtt a népszerűsége, arra kérdésre azonban, hogy szükség van-e ilyen eljárásokra, tudományosan igazolt válasz még mindig nincs.

Az ókorban a beöntéspártiak azzal érveltek, hogy a belekben rothadó, meg nem emésztett hús- és egyéb ételmaradványok mérgek. E mérgek visszakerülve a vérkeringésbe károsíthatják többek között az agyat és az idegrendszert. Az autotoxikációnak vagy önmérgezésnek elnevezett jelenség tünetei között szerepelt többek között a fáradtság, a fejfájás, az elhízás vagy az enerváltság.

A tudomány mai állása szerint azonban ha van bármi haszna a házi beöntésnek vagy a kolon-hidroterápiának, az kevésbé a mérgekkel, sokkal inkább az idegrendszerrel van összefüggésben. A vastagbél ugyanis idegekkel sűrűn átszőtt terület, ezek az idegek pedig visszahatnak az agyra, azaz mentális állapotunkra.