Nem kell csesztetni a kígyókat

Vágólapra másolva!
A természetfilmeket kedvelő kislány a speciális kígyófogási technikákat akarta megmutatni társainak, amikor megmarta egy keresztes vipera a szatmári Túristvándiban. A kislány három nappal később már jól volt, de az édesanya szerint a történetnek több tanulsága is van: például az, hogy a vadon élő állatokat "nem kéne csesztetni".
Vágólapra másolva!

"A lányom az osztályával erdei iskolába utazott Túristvándiba. A panzió kertjében, amelyben a szállásuk volt, találták a viperát, amelyen az én környezetvédőnek készülő lányom meg akarta mutatni a társainak, hogyan kell megfogni egy siklót. Ő ugyanis ártalmatlan vízisiklónak gondolta" - meséli Varga Magdolna, a 12 éves Málna édesanyja. A természetfilmeket kedvelő kislány a speciális kígyófogási technikákat az egyik ismeretterjesztő csatorna műsorában látta.

Az egyébként félénk állat a gyerekek okozta tortúrától megijedt, és a kislány ujjába mart, szerencsére nem mélyen. A vipera két szúrt sebet ejt, ezeken keresztül juttatja be a mérget az áldozat szervezetébe. "Egy órán belül Málna keze és alkarja felfújt gumikesztyű méretűre dagadt, majd rosszul lett, hányt, szédült, rohamkocsival vitték a fehérgyarmati kórházba, ahol a dr. Erdész Csaba által vezetett gyermekosztályon azonnal megkezdték a kezelését" - mondja az anyuka.

A hazai kígyók kevés méreganyaggal rendelkeznek

A Magyarországon élő két mérges kígyó, a keresztes vipera és a rákosi vipera is kevés méreganyaggal rendelkezik, és a szakemberek szerint egészséges felnőttre többnyire nem jelentenek veszélyt, egy gyerek vagy egy leromlott egészségi állapotú felnőtt azonban érzékenyebben reagálhat a marásukra.

"A vipera egyik méreganyaga idegbénító hatású. Málna lelassult, bágyadt volt, nem tudott talpra állni, nem tudta mozgatni a szemét, a szemhéját alig egy milliméterre tudta csak kinyitni, összességében elég ijesztő volt. Aztán két nap után rohamos javulás következett be" - meséli az édesanya. Dr. Erdész Csaba mérlegelve a tünetek súlyosságát, várakozó álláspontra helyezkedett, és inkább úgy döntött, hogy azonnal nem adja be az ellenanyagot, csak a tünetek súlyosbodása esetén, tekintettel a szérum lehetséges mellékhatásaira. (Az ellenanyagot lovakban termeltetik, és gyakran fordulnak elő allergiás reakciók.) Málna gyulladásgátlót, antibiotikus és tüneti kezelést (intravénás kalciumot, B6 vitamint) kapott. Az elveszített folyadékot infúzióval pótolták. Szerencsére a "baleset" megtörténtekor a tanároknál volt kalciumtabletta, és ezt már rögtön az első tünetek megjelenése után, még a kórházba kerülés előtt adni kezdték.

Forrás: Wikimedia Commons/Benny Trapp
Forrás: Wikimedia Commons/Benny Trapp

Keresztes vipera

A vipera takarékosan bánik a mérgével

"Magyarországon a keresztes viperák által okozott marások összehasonlíthatatlanul ritkábbak, mint Európa egyéb területein. Hazai viszonylatban véve évente hozzávetőlegesen 3-4 eset fordul elő, bár olykor évek telnek el baleset nélkül, ami híven tükrözi az állomány alacsony egyedszámát is. Hasonlóan más mérgeskígyó-fajokhoz, a keresztes vipera sem szereti pazarolni a mérgét, ezért marásainak jelentős hányada (10-20 százaléka) nem okoz sem lokális, sem szisztémás tüneteket (úgynevezett száraz marások). Sokszor csak igen kevés mérget juttat be egy marás alkalmával, ami csak helyi tünetek kialakulásához vezet (úgynevezett riasztó marások). Napjainkban a halálos kimenetelű keresztesvipera-marások száma a fejlett kórházi ellátásnak és a rendelkezésre álló ellenszérumnak köszönhetően Európa-szerte igen alacsony. Hazánkban e viperafaj az elmúlt 60 év alatt mindössze két alkalommal okozott halálos balesetet, s az utolsónál a drámai tünetek megjelenésében jelentős szerepet játszott a megmart egyén fehérjeallergiája, mely végül a tragédiához vezetett. Mindettől függetlenül, keresztes vipera marása esetén az orvosi felügyelet feltétlenül indokolt, hiszen súlyosabb mérgezés, amely kórházi ellátást igényel" - írja Malina Tamás biológus az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály honlapján.

Vadon élő állatot nem piszkálunk!

"Magyarország Európa viperában egyik legszegényebb területe. Az a kis állomány, amely nálunk él, elsősorban Beregben, Szatmárban, illetve Somogyban és Zalában fordul elő. Beregben néhány ezer, Szatmárban néhány száz egyed lehet. De ezek nagyon félénk állatok, én húsz év alatt talán csak hárommal találkoztam" - mondja Molnár Attila, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának szakreferense. A viperaállományról a nemzeti park honlapján, szórólapjaiban találhatók információk, és a szakemberek rendszeresen tartanak felvilágosító előadásokat óvodákban, iskolákban is. A viperák híre azonban sok fővárosihoz már nem jut el, így a szülőket sokkszerűen érheti egy-egy ilyen eset.

"Könyörögve kérem minden olyan ismerősömet, aki ilyesmiben kompetens, hogy hassunk az erdészetekre, turistaházakra, panziókra, hogy legyenek figyelmeztető és ismertető táblák - ahogyan például sok erdőben figyelmeztetnek a veszett rókákra -, azokon a tájakon, kirándulóutakon, kertekben, ahol ilyen veszélyes állatok előfordulhatnak. Ez nem ciki! Ez a hely érintetlenségét fémjelzi. Például: itt és itt előfordul a védett keresztes vipera, amely így és így néz ki. Kerüli az embert, de ha bántják, akkor védekezésből veszélyes sebet tud ejteni, ezért ne háborgasd. Ha nincs információ, a vagánykodó gyerekek továbbra is viperákon fognak mutatványozni. Nem beszélve arról, hogy a gyerekekben alapvetően tudatosítani kellene, hogy a vadon élő állatokat nem kéne csesztetni" - írja Facebook-oldalán a megmart kislány édesanyja, Varga Magdolna. "Egy városi gyerek rengeteg felesleges információhoz hozzájut a természetcsatornákon keresztül, de az az alapinfó, hogy a vadon élő állatot nem piszkáljuk, hiányzik nála" - teszi még hozzá.

Még mindig nagy az ellenszenv a hüllőkkel szemben

A nemzeti park szakembereinek tapasztalatai szerint a marásos esetekről szóló médiabeszámolók nem tesznek jót a védett viperaállománynak. Az emberek ugyanis nem tudnak különbséget tenni a vízisikló, a rézsikló vagy a viperák között, ha véletlenül találkoznak velük, részben az ilyen híradások hatására inkább kapával agyonütik őket.

Két évvel ezelőtt Fehérgyarmaton szintén volt egy "viperatámadásos" eset, utóbb azonban bebizonyosodott, hogy a középkorú férfit egy sikló támadta meg, amely nem jelent veszélyt az emberre. A mostani esetben az egyik kisgyerek a mobiltelefonjával lefényképezte az állatot, a szülők fővárosi herpetológus segítségével így azonosították, hogy fekete színű keresztes viperáról van szó, de a seb alapján az orvos is azonnal tudta, hogy viperamarásról van szó. A keresztes vipera bőrének színezete ugyanis változatos lehet: előfordul szürkés, barnás, vöröses alapú vagy éppen egyszínű fekete is.

Forrás: MTI/Kovács Attila
Forrás: MTI/Kovács Attila

Erdei sikló

Magyarországon egyébként mindössze két mérgeskígyó-faj él: a 60-90 centiméteres keresztes vipera (Vipera berus), és a kisebb, 40-50 centiméteres rákosi (parlagi) vipera (Vipera ursinii rakosiensis). Mindkettő ritka és védett állatfaj, a keresztes vipera eszmei értéke 50 ezer forint, a rákosi viperáé 1 millió forint. A keresztes vipera eurázsiai elterjedésű faj, hazánkban a Zempléni-hegységben, a Tiszaháton (Szatmárban és Beregben) és Délnyugat-Magyarországon (Somogy és Zala megye bizonyos területein) él. Kisebb rokona kizárólag a Hanságban és a Kiskunságban fordul elő, s mára nagyon megfogyatkozott az állománya. A két faj közül a keresztes vipera marása után fordulhat elő súlyos mérgezés, míg a rákosi vipera marásánál az esetek döntő hányadában csak helyi tünetek kialakulására kell számítani, amelyek sokszor orvosi kezelés nélkül is elmúlnak.

A viperamarás tünetei

A keresztes vipera mérge alapvetően a keringési rendszert támadja, akár kritikusan alacsony vérnyomást és szívritmuszavarokat előidézve, amely az egyik legveszélyesebb ún. szisztémás (a teljes szervezetre kiterjedő mérgezés) tünetegyüttese lehet a mérgezésnek. Marása után gyorsan kialakuló fájdalmas, feszes duzzanat jelenik meg bőrpírral vagy bőrpír nélkül.

Előfordulhat a jellegzetes, ún. kettős fognyom hiánya, amelyet alapvetően a viperamarás biztos ismérveként tartanak számon. Ez a jellegzetes harapásnyom akár már fél óra elteltével is eltűnhet a marás után kialakuló helyi ödéma miatt, s nem egy esetben, mire a beteg orvoshoz kerül, már csak az ödéma látszik harapásnyom nélkül. Továbbá az állat fogváltása okozhat a 3 vagy akár 4 fognyomot is, mely szintén nem a köztudatban élő tipikus viperamarás fognyomaira emlékeztet, így szintén megtévesztő lehet. Nagyobb méregmennyiség bejutása esetén az ödémás folyamat akár az egész végtagot is érintheti. A regionális nyirokcsomók olykor fájdalmasan megduzzadhatnak.

Szisztémás mérgezéseknél szinte általánosan lép fel hányinger és szédülés. A hányás, alhasi görcsök, hasmenés és ájulás megjelenése már kórházi felvételt indokol. Némely hazai állomány (dél-dunántúli, és egyes felső-tiszaháti állományok) mérge hat a perifériás idegrendszerre is, így ezek marása után a mérgezés súlyosságát jelzi a megjelenő látászavar (kettős látás, homályos látás), kancsalság, és/vagy a szemhéjak ernyedt csüngése, orvosi ellátás késlekedése vagy hiánya esetén pedig nehézlégzés, légszomj alakulhat ki.

Egyes hazai állományok egyedei okozta marás után előfordulhat, hogy az alacsony vérnyomás helyett magas vérnyomás lép fel, szintén szívritmuszavarral, mely ugyancsak a közepes és súlyos mérgezések szív- és érrendszeri tünete.
A tévhittel ellentétben a keresztes vipera által okozott mérgezésekre nem igen jellemzőek a vérzési zavarok, sok esetben a vérzési idő a normális határértékek között marad. Ha mégis kialakul, akkor is általában enyhe. A vérképben megjelenő eltérések közül azonban a mérgezés súlyosságára utalhat a magas fehérvérsejtszám, a csökkent vörösvértestszám és haemoglobinszint, emelkedett szérum kreatin-kináz- és transzaminázszint, valamint a vérlemezkék alacsony száma - olvasható az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának honlapján.