Détári Lajos és a csökkentett deutériumtartalmú víz

Vágólapra másolva!
A hatszoros világválogatott labdarúgó stabil egészségi állapotát egy speciális víznek tulajdonítja. Dr. Somlyai Gábor biológustól megtudhatjuk, mi is az a deutérium és hogyan hat az emberi szervezetre a csökkentett deutériumtartalmú víz (DDW).
Vágólapra másolva!

Forrás: HYD Rákkutató és Gyógyszerfejlesztő Kft

Legutóbb 2010. novemberében készítettünk Önnel riportot. Hogy van mostanában?
D. L. Köszönöm szépen, fiatalosan, mint válogatott koromban!

Valóban egy speciális víznek köszönheti a jó kondícióját? Mi ez a víz?
D. L. A deutérium szintje van lecsökkentve a normál vizekhez képest. Tavaly tavasszal egy rutin vérvizsgálat aggodalomra okot adó eredményt mutatott, ekkor kerültem egyik nagyon jó barátom révén kapcsolatba a csökkentett deutériumtartalmú vízzel és az azt gyártó céggel. Szerencsére kiderült, hogy a leletet túlzott aggodalommal kezeltem, de azóta kúraszerűen fogyasztom ezt a vizet. Meglepődve tapasztaltam, hogy korábbi ízületi bántalmaim jelentősen enyhültek.

Doktor úr, mit kell tudnunk a csökkenttet deutériumtartalmú vízről?
S. G. A deutérium a hidrogén stabil, nem sugárzó, kettes tömegszámú izotópja. Nehézhidrogénnek is szokták nevezni. A természetben jelen lévő deutériumnak fontos szerepe van a sejtekben lejátszódó folyamatok, például az osztódás szabályozásában. A természetes, 140-145 ppm-es deutériumkoncentrációt jelentősen, legalább 30-50 ppm-el csökkentve a tumoros sejtek elpusztulnak, ezt megelőzően növekedésük lassul vagy leáll, míg az egészséges sejtek alkalmazkodni tudnak a folyamatosan csökkenő D-koncentrációhoz, így a módszer mentes a mellékhatásoktól. Korábban a kutatás elsődlegesen a daganatellenes hatás vizsgálatára irányult, de a legújabb tudományos eredmények szerint a deutériummegvonás más indikációs területeken is hatékony eszköz lehet. A DDW hatását izületi betegségek vonatkozásában célzottan nem vizsgáltuk, de alapkutatási eredményeink azt igazolják, hogy a deutériummegvonás gátolja a gyulladásos folyamatok kialakulásában szerepet játszó gének működését, íly módon kihathat ezeknek a betegségeknek a lefolyására is.

Forrás: HYD Rákkutató és Gyógyszerfejlesztő Kft

Mennyire elismert a deutériummegvonásra épülő eljárás?
S. G. A tudományos felismerés alapján kifejlesztett állatgyógyászati készítményt (Vetera-DDW-25®) már tíz éve alkalmazzák az állatorvosok daganatos kisállatok kezelésére, és kiemelkedő hatékonyságot igazolt a gyakorlatban1.
Az elmúlt időszakban a főváros onkológiai központjaiban tartottunk előadásokat, és örömmel tapasztaltuk, hogy eredményeink szakmai fogadtatása többségében pozitív volt. Olyan tudományosan megalapozott információkat juttattunk el az orvosokhoz, amelyek alapján kialakíthatták saját szakmai álláspontjukat.
Legutóbb az Orvosi Hetilapban közöltünk összefoglaló tudományos publikációt A természetben megtalálható deutérium biológiai jelentősége: a deutériumdepletio daganatellenes hatása2 címmel, melyben többek között azt is bemutattuk, hogy a felére csökkent az öt éven belül visszaesők aránya azon emlőtumoros betegeknél, akik a konvencionális kezeléseket követően csökkentett deutériumtartalmú kúrát is alkalmaztak.

Tapasztalataik szerint mely daganattípusoknál érhető el eredmény a módszer alkalmazásával?
S. G. Az elmúlt húsz év során közel hatvan tumortípussal szereztünk tapasztalatokat. Az eredmények azt mutatják, hogy a deutériummegvonás a daganatok döntő többségénél eredményesen alkalmazható. Különösen fontos, hogy a gyakori tumortípusok, vagyis a tüdő-, prosztata-, emlő-, vastag- és végbéldaganatok érzékenynek bizonyultak a deutériummegvonásra.
Az eljárás jelentősen javíthatja a hagyományos terápiákkal elérhető eredményeket, ha a betegek kiegészítő jelleggel alkalmazzák a csökkentett deutériumtartalmú vizet. Ha a már tumormentessé vált betegek évente 2-3 hónapig fogyasztanák a DDW-t, az csökkentheti a visszaesések számát, ami egyben azt is jelenti, hogy ennyivel növelhető lenne a véglegesen gyógyult betegek aránya.
HYD Rákkutató és Gyógyszerfejlesztő Kft. Tel.: +36 1 365 1660

1.: Az állatorvos, (2003), III (7-8):22-23, 26-27.
2.: Orvosi Hetilap, (2010), 151(36):1455-1460.