Megvizsgálták a félelmet nem érző nő agyát

Vágólapra másolva!
Egy félelemre képtelen beteg vizsgálata azt mutatja, hogy az ember félelmi reakcióit ugyanaz az ősi központ irányítja, mint más emlősfajokét.
Vágólapra másolva!

A Current Biology legfrissebb számában közölt vizsgálat egy olyan különleges ember érzelmi életébe enged bepillantást, akiben az amygdala (mandulamag) nevű nagyagyi központ nem működik. Az utóbbi ötven év kutatásaiból kiderült, hogy az amygdalának központi szerepe van a félelmi reakcióban állatokban, a patkánytól a majmokig. Az SM monogrammal azonosított nő részletes vizsgálata alapján úgy tűnik, ugyanez az emberre is igaz.

Justin Feinstein, a University of Iowa kutatója az érzelmeket, köztük a félelmet az őket kiváltó biológiai mechanizmusok alapján határozza meg. Az ő definíciója szerint a félelem célja a túlélés segítése: arra késztet, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, embereket vagy tárgyakat, amelyek veszélyeztetik az életünket.

Mivel SM-nek nincs amygdalája, hiányzik belőle a veszély érzékelésének és elkerülésének képessége. A kutatók szerint "kész csoda, hogy még életben van".

Normálisan az amygdala folyamatosan átfésül minden információt, amely a különböző érzékszervekből az agyba érkezik. Ha veszélyt érzékel, az amygdala egy gyors, az egész testre kiterjedő válaszreakciót indít, amely arra késztet, hogy távol maradjunk a fenyegető jelenségtől, és ezáltal jobb esélyünk legyen a túlélésre.

Amygdala nélkül nincs félelemérzet

Feinstein és munkatársai megfigyelték és rögzítették SM reakcióit számos olyan szituációban, amelyekben a legtöbb ember félt volna. Kígyókat és pókokat mutattak neki, elvitték a világ egyik legfélelmetesebb, a legenda szerint kísértetjárta házába, és megnézettek vele egy horrorfilm-sorozatot. Emellett kitöltettek vele a félelem különböző aspektusait (a halálfélelemtől a nyilvános szerepléstől való rettegésig) vizsgáló kérdőíveket. Mindezen túl SM három hónapon át vezetett elektronikus naplójába gondosan lejegyezte érzelmeit a nap különböző időszakaiban. Valamennyi kérdőív, mérési módszer és helyzet azt mutatta, hogy SM képtelen megtapasztalni a félelmet.

A félelem hiánya személyes élményeivel is egybecsengett. Mindennapi élete során SM számos traumatikus eseményen ment keresztül, amelyek időnként az életét veszélyeztették, ám arról számolt be, hogy ezek nem keltettek benne félelmet. Más érzelmeket, például boldogságot és szomorúságot azonban ugyanúgy átélt, mint bárki más. Mindezek arra utalnak, hogy az amygdala emberben is kulcsfontosságú terület a félelem kiváltásához.

Feinstein szerint az amygdala működésének jobb megértése hozzásegíthet, hogy olyan betegeket, akiknek az életét kóros mértékben befolyásolja a félelem - például a kutató által is kezelt poszttraumás stresszbetegségben szenvedőket - az amygdala célzott "kikapcsolásával" kezeljenek.