Felső légúti fertőzések: tünetek és kezelés

Anatómiailag a légutakat alsó és felső légutakra osztjuk. A felső légutak közé tartozik az orrüreg, az orrmelléküregek (arcüreg, homloküreg), a garat és a gége. Az alsó légutakat a légcső, a főhörgők, a hörgőcskék és a tüdő alkotják. A felső légutak gyulladásos betegségei általában fertőzéses eredetűek, melyeket leggyakrabban vírusok, esetenként baktériumok okoznak. Felnőttek és gyermekek között egyaránt ezek a leggyakrabban előforduló kórképek.

A betegségek nagyjából 70 százalékát adeno-, rhino- és parainfluenza-vírusok okozzák. A nyálkahártyában szaporodó vírusok az érintett légutakban gyulladást, fájdalmat, nyálkahártya-duzzanatot, fokozott nyákképződést okoznak. A fertőzés érintheti az orrüreget, ilyenkor a tünetek egyszerű orrfolyás, nátha képében jelennek meg. A betegség azonban ritkán lokalizálódik kizárólag az orrüregre. A kórokozók többnyire a garat nyálkahártyáján keresztül hatolnak be a szervezetbe. Ilyenkor alakul ki torokgyulladás, orvosi nevén pharyngitis. A megbetegedést a hámsejtekben szaporodó vírusok okozzák.

A kórokozókkal szembeni védekezésben fontos szerepe van a garat bemenetét gyűrűszerűen körülölelő és védő manduláknak (orr- és garatmandulák). Amennyiben a mandulák és a torok gyulladását valamely baktérium váltja ki, bizonyos kórokozók esetén tüszős mandulagyulladás (tonsillitis follicularis), gennyes orrmandula-gyulladás (adenoiditis) is kialakulhat. Ezekért a Streptococcus nevű baktériumcsalád bizonyos alfajai felelősek.

Ha a betegség tovább terjed, akkor a vírusok a gégebemenet, illetve a hangszálak gyulladását is okozhatják. Gyermekeknél - ha a gyulladás eléri a gégebemenetet - kialakul a jellegzetes ugató köhögéssel társuló krupp-szindróma.

Régebben igen gyakran súlyos, gyakran halálos megbetegedést okozott a Haemophilus influensae nevű baktérium, amely a gégefő gyulladását okozza (epiglottitis). A gyulladás nyálkahártya-duzzanatot, és a gégefő ödémáját okozza. A duzzadt gégefő a légutak szűkületét váltja ki, amely súlyos légzési nehezítettség kialakulásához vezet. Ritkán a gégebemenet teljesen elzáródhat, ami gyors orvosi segítség nélkül fulladást okoz. Ma már szerencsére ritka ez a súlyos betegség, mivel a Haemophilus baktériummal szemben ma már kötelező a gyermekkori védőoltás (HiB).

A nyálkahártya-duzzanat és a fokozott nyáktermelődés jelentősen rontja az orrmelléküregek szellőzését, illetve a termelődő váladék sem tud kiürülni az arc- és homloküregből. Ez a két tényező együttesen növeli a bakteriális felülfertőződés kockázatát, ami aztán az arc-, illetve homloküreg gyulladásához vezethet.

Tünetei, felismerése

A felső légúti betegségek általában hirtelen kezdődnek, rossz közérzettel. A kezdeti tüneteket láz is kísérheti. Az egyszerű nátha esetében jellemző a bő vizes orrfolyás.

Torokgyulladásnál jellemző a garatképletek vörössége, a fülbe sugárzó nyelési fájdalom, valamint a nyaki nyirokcsomók fájdalmasan duzzanata. Amennyiben bakteriális fertőzés következtében tüszős mandulagyulladás alakul ki, a mandulákon jól láthatók a fehéres pontszerű gennycsapok. Általában a betegek igen rossz közérzetről számolnak be, kifejezetten nehezen tudnak csak nyelni, erős fájdalmuk, magas lázuk van.

Szintén nagyon rossz közérzettel, magas lázzal, fülfájással, légzési nehezítettséggel, orrdugulás-érzéssel jár az orrmandulák gennyes gyulladása. A betegségre jellemző, hogy a betegek, akik korábban nem horkoltak, éjszaka igen hangosan horkolni kezdenek. Mindkét betegségnél gyakori, hogy a betegek kellemetlen szájízről, szájszagról panaszkodnak.

A gége és a hangszalag gyulladásának kialakulása esetén az általános tünetek mellett, száraz, kínzó köhögés, illetve rekedtség is felléphet. Ha az érintett nem kíméli a hangszálait, a panaszok gyakran olyan mértékig fokozódnak, hogy csak suttogva képesek beszélni, úgymond "elmegy a hangjuk". A betegség elhúzódása miatt az arc-, vagy homloküreg gyulladása alakulhat ki. Ilyenkor a kezdetben víztiszta orrváladék sűrű, zöldes-sárgás színezetű lesz. A betegek gyakran erős fejfájásra panaszkodnak, amely a fej előrehajtásakor fokozódik. A garat felé lecsorgó váladék émelygést, hányingert okozhat, illetve a garatfal ingerlése révén köhögést vált ki, amely az éjszakai órákban fokozódik.

A részletes orvosi kivizsgálás alapján általában felállítható a diagnózis. Ha bakteriális fertőzés gyanúja merül fel, akkor az orr-, valamint torokváladék mikrobiológiai vizsgálatával, tenyésztésével azonosítható a kórokozó. Bizonyos esetekben szükség lehet kiegészítő laboratóriumi, illetve fül-orr-gégészeti vizsgálatokra is.

Kezelése

Hangsúlyozni kell, hogy mivel a felső légúti betegségek körülbelül 70 százalékáért a már említett vírusok a felelősek, ezért felesleges, sőt káros antibiotikum-kezelést alkalmazni. Antibiotikummal a baktériumok pusztíthatók el, így használatuk a bakteriális felülfertőződés kezelésében jön csak számításba.

Az enyhe megbetegedések esetén a tünetek általában néhány nap alatt javulnak. Amennyiben a beteg állapota nem javul, vagy tüszős mandulagyulladásra, középfül-, vagy arcüreggyulladásra utaló tüneteket észlelünk, feltétlenül forduljunk szakorvoshoz. Az otthoni kezelés feladata a tünetek enyhítése.

Az orrdugulás megszüntetésére és az orrfolyás mértékének csökkentésre alkalmasak az orrcseppek, ezek általában gyógyszertárakban kaphatók. A száraz köhögés esetén a párásítás sokat javíthat a tünetek enyhítésén. Amennyiben párásító készülék nem áll rendelkezésre, a radiátorra kiterített nedves törülköző is megfelel.

Hurutos köhögés esetén nyákoldók adása is indokolttá válhat. Fontos, hogy az esti órákban már ne adjunk köptető hatású készítményt a betegnek, mert ez fokozza az éjszakai köhögést. A legkellemetlenebb tüneteket, a lázat és a fájdalmat, a többnyire már fájdalomcsillapító hatással ugyancsak rendelkező lázcsillapító készítmények enyhítik.

Felső légúti megbetegedés esetén ugyancsak fontos a megfelelő folyadékbevitel is. A betegek mindig több folyadékot igényelnek. Bármit ihatnak, ami jól esik, teát, ásványvizet, gyümölcsleveket, levesféléket. A gyógyulás elősegíthető vitaminkészítmények, főként C-vitamin szedésével.

Megelőzése

A betegség fő szezonja az őszi-téli, kora tavaszi időszak. Ilyenkor az időjárás kedvez a kórokozók szaporodásának. Ebben az időszakban lehetőleg fogyasszunk vitaminban gazdag gyümölcsféléket, citrusféléket, kerüljük a zárt, zsúfolt tereket. Fontos, hogy a hűvös idő ellenére is rendszeresen mozogjunk a szabad levegőn. Napi néhány perces séta, sportosabbaknak a futás, nem csak a közérzetnek tesz jót, hanem véd a megfázástól is.