A magas láz és a hidegrázás kedvező gyógyulási jel tüdőgyulladás esetén

2010 - A Tüdő Éve. A tüdőgyulladás még ma is az egyik leggyakoribb és legtöbb életet kioltó betegség. A világ 10 leggyakoribb haláloka között szerepel három másik légúti betegség (a tüdőrák, a COPD és a TBC) társaságában. A legtöbb áldozatot a nagyon fiatalok és a nagyon öregek, illetve a nagyon betegek közül szedi, de senki sincs biztonságban a tüdőgyulladással szemben - emelte ki Váci Sándor, a Légúti Betegek Országos Egyesületének elnöke.

A dohányzás gyengíti az immunrendszert, rontja a légutak öntisztulását a csillószőrök bénítása révén. A dohányosoknál állandóan fennálló gyulladás, a nagy mennyiségben termelődő köpet a fertőzések melegágya, szinte marasztalja a belélegzett kórokozókat, hogy telepedjenek ott le és szaporodjanak - hangsúlyozta dr. Mucsi János, tüdőgyógyász, a Szövetség a Dohányzás Visszaszorításáért elnöke.

A legújabb svájci vizsgálat megerősítette, hogy a túlélés szempontjából kedvező jelnek kell tekinteni, ha a tüdőgyulladásos betegnek magas láza és hidegrázása van. A European Respiratory Journal legfrissebb számában publikált vizsgálat eredményei szerint a gyulladásra utaló látványos tünetek megléte esetén nagyobb arányban élik túl a páciensek a tüdőgyulladást.

A tüdőgyulladás (pneumonia) a leggyakrabban a kórházon kívül, az emberek lakóközösségében fordul elő, ezért is hívjuk ezt a típusát közösségben szerzett tüdőgyulladásnak. A közösségben szerzett tüdőgyulladást általában az antibiotikumokra nagyobb mértékben érzékeny baktériumok okozzák, szemben a rezisztens sokkal ellenállóbb törzsek által okozott kórházban szerzett tüdőgyulladással.

Tüdőgyulladás miatt csak a súlyosabb állapotú vagy a valamilyen társbetegség miatt nagyobb kockázatú betegeket kell kórházban kezelni.
Sokan úgy gondolják, hogy ha a páciens túléli a kezdeti nehéz napokat, akkor már minden rendben lesz. A vizsgálat adatai azonban arra utalnak, hogy több mint egy hónappal a súlyos tüdőgyulladás kialakulása és gyógyulása után is többen halnak meg ezek közül a betegek közül, mint a hasonló állapotú, de tüdőgyulladásban meg nem betegedettek közül.

A COPD-s (krónikus obstruktív tüdőbetegség), a koszorúér-betegek, a diabéteszesek és a vesebetegek közül veszítik legtöbben az életüket a tüdőgyulladást követő 18 hónapon belül.

A betegek tünetei és vizsgálati leletei alapján felállított pontrendszer (pneumonia súlyossági index - PSI) alapján jó eséllyel kiválaszthatók azok a személyek, akik a legnagyobb veszélyben vannak a kórházi kezelésre szoruló tüdőgyulladásos betegek közül. A svájci vizsgálat adatai szerint a 15 feletti PSI-értékkel kórházba került tüdőgyulladásos betegek közül minden hatodik (17,3%) meghalt másfél éven belül, míg a 11-15 közötti értéket mutatók közül "csak" minden nyolcadik (12,8%).

A vizsgálat megerősítette, hogy azoknak a betegeknek, akiknél a tüdőgyulladást heves gyulladásos reakciók kísérték, mint a magas láz, a hidegrázás vagy a megemelkedett CRP-szint a vérben, nagyobb esélyük volt arra, hogy túléljék a betegséget. A heves gyulladásos reakciók arra utalnak - emelte ki Beat Müller professzor, a kutatás vezetője - hogy a szervezet immunrendszere felvette a harcot a behatoló kórokozókkal szemben, és heves csatát vív a fertőzéssel szemben.

A legyengült immunrendszerű betegeknél elmaradnak, vagy csak sokkal enyhébb mértékben jelentkeznek ezek az olykor félelmetes reakciók, mégis ezek a békésebbnek tűnő, gyakran idős, rossz általános állapotú személyek vannak sokkal nagyobb veszélyben. Előfordul, hogy egy idős, ágyban fekvő tüdőgyulladásos beteg egyetlen tünete, hogy zavarttá vagy aluszékonnyá válik, és nem vagy alig köhög, nem rázza a hideg és nincs láza sem.

Megfelelő táplálkozással, az ágyban fekvő betegek mobilizálásával, a dohányzás mellőzésével, az influenza és a pneumococcusok elleni védőoltások beadásával, valamint a finom tünetek időben történő felismerésével, és a megfelelő kezelés elkezdésével tehetünk a legtöbbet szeretteinkért.