Damjanovich Sándor válaszol a fel nem tett kérdésekre

 

Tisztelt Professzor Úr! Az előadás során mutatott egy felsorolást azokról a betegségekről, amelyek kezelésében már alkalmazzák a molekulárisan célzott gyógyszereket. Ezek között szerepelt az I. típusú cukorbetegség is. Tudna-e erről bővebben nyilatkozni?
- Az I-es típusú cukorbetegség az autoimmun betegségek közé sorolt betegségfajta, ráadásul az interleukin-2 receptor alfa alegysége az átlagosnál jelentősen nagyobb mértékben fordul elő. Ez annak a jele, hogy az immunrendszer állandóan aktivált állapotban van, ezért ezt az álapotot csökkenteni kell. Az IL-2 receptor alfa alegysége elleni antitesteket már használják ennek a diabétesz típusnak a kezelésére.

A beteg sejtekhez eljutó ellenanyagok hogyan képesek a sejtek belsejébe juttatni azt a gyógyszert, amit rájuk kötöttek? Vagy csak olyan gyógyszereket használhatunk, amik a sejtek felszínén hatnak? (P. Teréz, Budapest)
- A beteg sejtek felszínére juttatott ellenanyagok viszonylag gyorsan internalizálódnak (a sejt mintegy megeszi őket), és így a sejt belsejébe jutnak. De az alkalmazott izotópok "kívülről" is hatnak.

Professzor Úr! Említette az előadás során, hogy vannak olyan vizsgáló módszerek, mint például az atomerő-mikroszkóp, amikkel élő sejtek is vizsgálhatók az elektronmikroszkópos felvételekhez szükséges durva sejtkárosítás nélkül. Vannak ezek a módszerek olyan érzékenyek, mint a klasszikus elektronmikroszkópia? (A. Dávid, Pécs)
- Az atomerő-mikroszkópia (AFM) elvileg jobb felbontású, mint az elektronmikroszkópia (ELMI), mert akár angström (10-10 méter, a nanométer tizede) felbontást is adhat. Persze az AFM, mivel felszíni letapogatáson alapszik (tehát a szilícium-nitrid-tű aktuális finomsága adja meg a felbontás mértékét), nem tud a minták belsejéről informálni bennünket. AFM-mel könnyebb molekulákat látni, ha van tiszta preparátumunk és arra vagyunk kíváncsiak. Ráadásul közel élettani állapotú (nedves!) minták is vizsgálhatók. A teljes sejt-vizsgálatok esetén az ELMI előnyben van, mert "belelát" a mintába, míg az AFM csak a felszínt érzékeli.

Úgy tudom, hogy a leukémia egyik legfőbb halálozási oka az immunrendszer csökkent működése miatti fertőzés. A T-sejtes leukémia interleukin-terápiájával mennyire kímélhető meg a páciens immunrendszerének még működő része?
- A kérdezőnek igaza van. Nem minden leukémiánál alkalmazható egy az egyben ugyanaz a kezelés. Ha a leukémiás sejtek számát csökkentjük, azok toxikus hatása is csökken és lelassítható a szaporodásuk, ami - többek között - az immunrendszer kimerülését okozza. Az antitestek elegendően kártékony mértékben csak oda tudnak kötődni, ahol igen sok a receptor, tehát nagyon erős az aktivációs állapot. Még ha izotópokat hordoznak az antitestek, akkor is mennyiségi faktorok is vannak, amelyek magyarázzák, hogy a kevésbé aktivált sejtek esetleg nem is károsodnak.