Skálafüggetlenül keresünk

 

Vannak-e skálafüggetlen túlélési stratégiák? Igen. Ezeket a stratégiákat Levy-utaknak hívjuk. Amikor egy poszméh, egy albatrosz, egy szarvas, egy gyűjtögető ősember, egy hajléktalan, egy kutató vagy a nagyanyánk valamit keres, az egyedi utak hosszának eloszlása skálafüggetlen statisztikát mutat. A legtöbb esetben a közvetlen szomszédságunkat túrjuk fel a nektár, a halacska, a füvecske, a magvacska, a kukában megbújó hamburger, vagy éppen az elveszett protézis után (rövid utak), mert ez energiakímélő. Néha azonban elunjuk, és sokkal odébb kezdjük el keresni ugyanazt. Nagyritkán meg egészen másutt folytatjuk a keresést. A Levy-utak skálafüggetlen hosszúságeloszlásának alapos oka van. Ez az ok igen egyszerű. Ilyen utak biztosítják a leghatékonyabb keresést. A skálafüggetlen Levy-utak bizonyultak a leghatékonyabb stratégiának ahhoz, hogy egyszerre minimalizáljuk annak a valószínűségét, hogy ugyanarra a pontra többször is visszatérjünk (ez lenne a véletlenszerű keresés legfőbb baja), ugyanakkor maximalizáljuk az újonnan felkeresett helyek számát (ennek kicsiny értéke lenne a rácshoz kötött, Brown-mozgásszerű keresés legfőbb baja).