A futballhuliganizmus már a múlté

Vágólapra másolva!
A labdarúgás kétségtelenül a legnépszerűbb sportágnak számít Nagy-Britanniában, hiszen hétvégénként szurkolók százezrei látogatnak ki a mérkőzésekre, de nem csak a Premier League-ben, hanem az alacsonyabb divíziókban is. A brit szurkolói kultúrát sokan még ma is a huliganizmussal azonosítják, pedig az angol stadionokban ma már nagyon ritkák a rendbontások - miközben a hangulat továbbra is egészen fantasztikus.
Vágólapra másolva!

Ahogy a labdarúgás a XIX. század végén egyre népszerűbb lett Angliában, úgy jártak ki egyre többen a mérkőzésekre is.

Az első FA-kupa-döntőt 1872-ben még csak 2000-en látták a Kennington Ovalban, de 15 évvel később már ugyanott 22 ezren jelentek meg, az 1901-es fináléra pedig már 115 ezren voltak kíváncsiak a Crystal Palace nevű létesítményben.

Természetesen a bajnoki mérkőzéseken is egyre magasabb lett a nézőszám, és az első szurkolói rendbontások sem maradtak el, ezekről már az 1880-as évekből akadnak feljegyzések. Akkoriban azonban ez egyáltalán nem számított jellemzőnek, talán azért, mert nem volt szokás idegenbeli mérkőzésekre járni, a stadionokat általában a hazai szurkolók töltötték meg.

És a megtöltötték kifejezés ezúttal egyáltalán nem túlzás: jó néhány klub történetében az 1930-as években jegyezték fel a mai napig élő nézőcsúcsot: a St. James' Parkban (Newcastle), a White Hart Lane-en (Tottenham Hotspur), az Stamford Bridge-en (Chelsea FC) vagy éppen az Ewood Parkban (Blackburn) azóta sem voltak többen egy mérkőzésen.

A nézőszámok egyébként is érdekes alakultak Angliában: a második világháborút követően egy ideig még maradt az a magas érdeklődés, mint a világégés előtt, és a csúcsot az 1948-49-es idény jelentette, amikor az élvonalban közel 18 millió néző látogatott ki a stadionokba, ami mérkőzésenként közel 38 ezres átlagot jelentett.

Ezt követően azonban ez a szám fokozatosan csökkenni kezdett, amit azóta is társadalomtudósok egész sora vizsgál (Angliában ugyanis ezt is nagyon komolyan veszik). Annyi mindenképpen megállapítható, hogy a stadionok látogatottságának visszaesése nagyban összefügg a társadalmi változásokkal: a szurkolók többségét kitevő fiataloknak, illetve a munkásosztály tagjainak immár sokkal több szórakozási lehetőségük adódott. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a lelátók kiürültek volna, de az átlagnézőszám tartósan 30 ezer alá csökkent, a negatív rekordot pedig az 1983-84-es pontvadászat végén regisztrálták (18 834).

Forrás: Getty Images

Az Everton otthona, a liverpooli Goodison Park az egyik leghangulatosabb angol stadion

Ez persze szorosan összefüggött a szurkolói kultúra átalakulásával, és a futballhuliganizmus megjelenésével, mert az tagadhatatlan, hogy a jelenség nagyon komoly problémát jelentett Anglia, illetve egész Európa futballpályáin. A drukkerek egy csoportja, jellemzően azonos társadalmi osztályból származó fiatalok, igyekeztek a stadion egy meghatározott pontján gyülekezni (általában az egyik kapu mögötti, állóhelyi részen), és ezt a saját területüknek tekintették, amelyet meg kell védeniük az ellenfél szurkolóitól - akik egyre nagyobb számban utaztak el idegenbeli mérkőzésekre. Az így kialakult szubkultúrának megvolt a saját öltözködési stílusa és viselkedésformája is - utóbbiban az erőszak nagyon fontos szerepet játszott.

Az 1970-es években a szervezett huligáncsoportok, mint például a Headhunters (Chelsea FC), a Red Army (Manchester United), az F-Troop (Milwall FC), az Inter City Firm (West Ham United) igyekeztek összecsapni riválisaikkal, amire az esetek többségében persze csak a stadionon kívül volt lehetőségük. Emiatt az "átlagos" szurkolók szemében a mérkőzések látogatása sokkal veszélyesebbnek tűnt - amire persze a média is rátett egy lapáttal.

Az angol szurkolók gyorsan rettegettek lettek Európában, és a folyamat végkifejlete a Heysel stadionban történt tragédia lett, amikor is az 1985-ös BEK-döntőn rendezési hibák miatt a Juventus-szurkolók egy csoportja a liverpooliak mellé került, és tribün egyik leomló fala maga alá temette az olasz drukkereket, akik közül 39-en életüket veszítették. Az angol klubokat öt évre kizárták az európai kupasorozatokból, de az angol kormány csak az 1989-es hillsborough-i tragédia (amelyhez pedig a huligánoknak semmi közük nem volt) után tett komoly lépéseket az ügyben.

Forrás: Getty Images

Hillsborough: szerencsés kevesek menekültek meg a kerítésen át

A Taylor-riport hatására a stadionok többségében megszüntették az állóhelyeket, lebontották a kerítéseket, ugyanakkor nagyon szigorú törvényi szabályozást hoztak a rendbontók ellen.

Mindennek eredményeként a huliganizmus, az erőszak lassan kiszorult a futballpályákról - miközben a mérkőzésekre kilátogató szurkolók társadalmi összetétele is megváltozott. A jegyárak emelkedése, a stadionokban lévő egyéb szolgáltatások minőségének javulása, röviden összefoglalva a sportág elüzletiesedése azt eredményezte, hogy manapság a mérkőzésekre inkább a jómódú középosztály tagjai járnak - jobban mondva az arányok alaposan megváltoztak.

A nézőszám pedig folyamatosan emelkedik, és a 2006-2007-es pontvadászatban átlagban 34 371-en látogattak ki a stadionokba. Sokak szerint ezzel részben az egykori hangulat is odalett, ami Magyarországról nézve azért elég mulatságos megjegyzésnek tűnik. Alighanem valamivel helytállóbb az a megállapítás, hogy a szurkolás módja részben átalakult, de azért a pozitívumok nagy része megmaradt.


Egy fantasztikus Youl'll never walk alone liverpooli módra

És hogy mik is lennének ezek? Elsősorban a fantasztikus hangulat, és az állandó éneklés, ami egyedülállóvá teszi a brit stadionokat. Akadnak rigmusok, amelyeket a megfelelő játékos vagy klub nevének beillesztésével szinte bármikor fel lehet használni (ha az ellenfél nagyon gyenge, felhangzik a "Can we play you every week", vagyis "Játszhatnánk veletek minden héten?"), és szinte minden nevesebb futballistának megvan a maga nótája. Természetesen akadnak olyan dallamok, amelyek kifejezetten egy klubhoz kötődnek: a Liverpool FC-vel kapcsolatban alighanem mindenki ismeri a Youl'll never walk alone című dalt, amely egy 1945-ös musicalből a Garry and the Pacemakers nevű liverpooli beatzenekaron keresztül jutott el az Anfieldig.

www.infosport-focivilag.hu