Vágólapra másolva!
A bingó kegyetlen, frusztráló, idegesítő játék, mégis nagy tömegeket mozgat meg Nagy-Britanniában. Szinte nincs olyan kisváros, ahol ne tudna játszani, aki akar. A bingó főbb tartozékai: filctoll, füzet, kötélideg és kudarctűrés. Mi Walesben próbáltunk szerencsét.
Vágólapra másolva!

A bingósokat onnan lehet fölismerni, hogy zöld az ujjuk. A walesi Wraxham bingóklubjából legalább százan távozhattak összemaszatolt kézzel, csalódottan és jópár fonttal szegényebben a keddi este végén.

A bingó szabályai egyszerűek: először is vásárolni kell egy füzetet, ebben hat játékra jogosító, hat színes oldalt lehet találni. Mindegyik lapon hat darab, háromsoros téglalap van, a sorokba véletlenszerűen beírt számokkal. Az nyer, akinek a játék alatt először sorsolják ki valamelyik sorban az összes számát.

"Nothing else is going to make you feel so fine" - visszhangzik a teremben a lelkesítőnek szánt, bugyuta bingódal refrénje. Ez az állítás, vagyis hogy "semmi más nem dob így fel", utóbb ronda nagy hazugságnak bizonyul. Kevés frusztrálóbb tevékenységet lehet elképzelni a bingónál.

A piros és lila színekben vibráló bingóhodályban kétszemélyes asztaloknál ülnek az emberek - főleg nők, középkorúak, idősebbek. Mikor Steve, a sánta bemondósrác kimegy a pódiumra, és elhangzik a bingó-jelmondat: "Eyes down!" (Le a szemekkel!), a magányos játékosok zombihadsereg módjára egyszerre szegezik a füzetükre a szemüket. A teremre síri csönd ereszkedik, csak a néptelen büfé hűtője zúg, és Steve monoton felsorolását hallani: dupla egy, tizenegy, hatos és kettes, hatvankettes.

Fotó: Pályi Zsófia

A kisorsolt számokat filctollal jelöli be mindenki magának a füzetében - innen a zöld maszat. A rutinosabbak nem elégszenek meg a kezükbe nyomott alkalmatosságal, saját tízdarabos filctollkészlettel érkeznek. A bingósok feszültek, elmélyülten kaparásznak az asztalukon: Steve őrült gyorsasággal hadarja a számokat, és elég egyről lemaradni, máris oda az esély a nyerésre.

Zöld filc - sárga irigység

Itt mindenki rutinosnak a tűnik, a tapasztalatlan kezdő bénázását látva - rögtön rossz oldalon kezdjük jelölgetni a számokat - a személyzet egyik tagja udvariasan, de kissé lenézően kiigazít. Feszültség, izgalom és kapkodás ide vagy oda, a vakriasztás szarvashibáját sem követi el senki rajtunk kívül. Az eredmény egy újabb lekicsinylő pillantás.

Ha valaki tényleg nyer, kicsit felbolydul a terem. A győztesek visszafogottak, nem kiabálják fejvesztve, hogy Bingó, helyette diszkrét kézfelemeléssel jeleznek, de a mozdulaton látszik: tisztában vannak a helyzet és önmaguk jelentőségével, azzal, hogy az összes többi most őket irigyli. A szerencsétlen többség asztalaitól ilyenkor halk sóhajok szállnak fel - egy újabb esély veszett el. Egy kövér, szőke nő idegesen kocogtatja filctollával a fogát.

Lassan elfogynak a bingófüzet lapjai, nyerés nélkül futottunk végig a zöld, a pink, a narancs, a kék, a sárga, és végül az ezüst oldalon is. Oldalanként csak három ember nyerhetett, összesen tizennyolc. Elmenőben látjuk és halljuk, hogy a dohányosok szekciójában még folyik a játék. A cigiző bingósok részére fenntartott terem olyan, mint egy ketrec - nincs valódi fala, csak sűrű rácsai, hogy kiszállhasson a füst. Távolodva az utcán még sokáig kiszűrődnek a bemondott számok, a sóhajokat elnyeli a walesi éjszaka.