Jó boroknak szép hazája, Erdély

A francia konyha három titka a népszerű bon mot szerint "vaj, vaj és még több vaj". Így állunk Erdélyben Balla Gézával is: amikor a címbeli szép mondatot igazolni kell komoly minőséget képviselő, palackos, forgalmi borokkal, akkor az első három helyen Balla Géza nevét említik általában. Ő szinte egyedül képviseli a középbirtokosnak mondható borászok magyarországi ideáltípusát. Értsd: akkora birtoka van, hogy azt családilag már rég nem lehet megművelni, de nem nagyobb annál, mint amit egy embernek át lehet tekinteni.

Balla Géza, aki ma 60 hektáron gazdálkodik, a kétezres évek elején kezdett magáról hallatni, korábban a ménesi állami borászati vállalatnál dolgozott. Nevét Aradon és környékén borszerető körben bűvös jelszóként suttogták akkoron az emberek, a szerencsésebbek személyes tapasztalat alapján is beszámolhattak azokról a kulináris szeánszokról, melyek a pincében immár egy évtizede zajlanak és egyre növekvő népszerűségük elsősorban a szájhagyománynak köszönhető. Mára a borász tagja az egyik legjelentősebb magyar szakmai szervezetnek, a Pannon Bormíves Céhnek, tagja továbbá a Magyar Borakadémiának, borai pedig sikerrel szerepelnek nemzetközi és magyarországi versenyeken egyaránt, mindezen túl állandó részvevője több anyaországi boros rendezvénynek, a szegedi, várbeli, etyeki fesztiváloktól a visegrádi napokig.

Kadarka műfajban nem kevés meglepetés okozott már eddig, egyrészt a Magyarországon megszokott elegáns, könnyed, fűszerekre hangolt Kadarka-stílustól merőben eltérő tanninos, tömör, súlyos boraival, melyek akár a Cabernet-kel is versenybe küldhetőek. (Az idei villányi borversenyen például a 2006-os Prémium Kadarkája a legnagyobb pontszámot elérő vörösbor volt.) Másik különlegesség, ami Balla Géza nevéhez fűződik az a "Kadarissima", mely egy Kadarkából készült, a bortritiszességet nagyon szépen hordozó szamorodni, amit, ha leküzdjük az édes vörös elleni mélyen fekvő averziónkat, akkor igencsak nagyra értékelhetünk. A tavalyi évben dűlő-szelektált Kékfrankosokat is készített Balla Géza, de még nem döntötte el, hogy "összeházasítja" őket vagy dűlőnként palackozza le, netán egyes, markánsabb egyéniséget mutató dűlőkből származó nedűket külön palackoz, a többit meg összeházasítja. Talán ezutóbbi megoldás lenne a célravezető.

Egyébként Szikler Ervin Walter személyében, aki Elite Wines néven palackozza borait, megjelent Balla Géza első komoly kihívója. (Van ugyan még egy pincészet a hajdani Ménes-Magyarádi borvidéken, mely palackozott borokkal jelen van a piacon, a "Cramele Pancota", de arról jobb szót nem ejteni, hozzájuk képest a Varga Pincészet két euró körüli tömegborai borászati remekművek.) Az Elite Wines fehér és rosé műfajban eddig felejthető borokat hozott forgalomba, de vörösei nagyon meggyőzőek. Mi több, nem csak a palackozott boraik élvezhetőek, hanem a potom pénzért kimért boruk is kifejezetten ízletes, nem egy palackozott tételt levertek az asztalról privát vakteszteken. Szikler úr, ha kérdik, elmondja őszintén, őt nem mozgatják meg a vájtfülűek kedvencei, a karcsú, elegáns Pinot-k vagy Kadarkák, a masszív, nehézsúlyú, már-már rágható vörösöket kedveli s ehhez igazítja borait is. Nos, jó borvidéket választott: Ménesen még a Pinot és a Kadarka is a Cabernet-ket idézi. S ha valamikor lesz a vörös műfajban Szikler - Balla vetélkedés, abból mindenki nyerni fog: a borvidék, a borivó közönség, de még maguk a borászok is.

Dorozsmai Endre