Nagyon érdekes volt. Pontosan nem tudtam, hogy szakérteni kell, vagy csak passzívan befogadni a sűrű élményt, ezért igyekeztem mindkettőre készen állni. A borászat kívülről egyszerű tanyának tűnik, a dekorációként szolgáló hagyományos prés, a vályogház és a magas fák szépen takarják a hátsó rész könnyűszerkezetes épületeit.
Az egyikben az elképesztően nagy, 500 hektoliteres (50 ezer liter) tartályok, a másikban a palackozó és a készáruraktár foglal helyet. Miután körülnéztünk a hőség elől a vályogházba menekültünk. A labor és iroda kettős funkcióját betöltő alacsony parasztház klímája tökéletes, és meglehetősen otthonos és intim környezetet biztosít a kóstoláshoz. A Csővári Borászatnál - merthogy ott jártunk - kóstolt tételek közül a Zweigelt Rosé vitte a pálmát. Kellemesen elbeszélgettünk a korrekt, jó ivású borok mellett, és megvitattuk a magyar élet ügyes-bajos dolgait.