Bence György válaszol a fel nem tett kérdésekre

 

A politikum hogyan segíti az emberek hozzáállását a politikához? Ezen kívül mi segítene még, hogy többen szavazzanak stb. (Turóczi Márton)

Kedves Túróczi Úr!

Az első kérdésre egy kicsit általánosabban válaszolnék. A "politikum" - itt nyilván nem magára a politikumra, hanem a politikum fölötti elmélkedésre gondol - és más filozófiai témák vizsgálata csak távoli összefüggésben van az "az emberek hozzáállásával" az adott témákkal kapcsolatos dolgokhoz. Gondoljon csak arra, hogy mit szólna ahhoz az állításhoz, hogy "az etika (a filozófiai diszciplínaként felfogott etika) tanulmányozásától jobb emberek leszünk". Kicsit naiv, szinte komikus fontoskodás, nem? Másfelől azt sem lehet tagadni, hogy azért előfordul, legalábbis bizonyos élethelyzetekben, bizonyos emberekkel, hogy a filozófiai etika segít nekik az erkölcsileg helyes döntés meghozatalában. Hasonlóképpen vagyunk a politikai filozófiával is.

A kérdésére adandó válasz kidolgozásához persze sokkal hosszabb fejtegetésekre lenne szükség, s a válasz - ahogy a filozófiában mindig - vitatott, elvileg vitatható lenne. De kérem, ne ábránduljon ki ezért a filozófiából! A filozófiától nem kap egyértelmű és biztos választ arra a kérdésre, hogy az Antiglobalizációs Zöld Mozgalomba lépjen-e be, vagy pedig a Konzervatív Életvédő Ligát támogassa. Hogy szabad-e elhagynia régi barátnőjét, Mancikát, az új szerelme, Piroska kedvéért. De mit érnek azok a biztosnak mondott válaszok, amelyeket a pártok propagandájában, illetve az életmód-magazinokban talál?

A másik kérdés egyszerűbb - filozófiai szempontból. Elsősorban a nagy politikai ellentétek, az a bizonyos megosztottság, polarizáció, amin annyit szoktak panaszkodni - többnyire képmutató módon - a politikusok. A politikai izgalom szavazékonnyá tesz. Meg persze magukkal ragadó politikai vezetőkre is szükség van. És még sok minden másra: jó kommunikációra, politikai nevelésre stb. stb.

Professzor úr szerint volt-e, van-e a marxizmusnak az előadás értelmében vett politikai filozófiája? Önmagát hova sorolná? (dagonya)

Kedves "Dagonya"!

Érdekes kérdés. Volt is, meg nem is. A marxizmus kezdettől fogva a szocializmus politikai válfajához tartozott - szemben a politikaellenes, anarchista jellegű változatokkal. Másfelől a marxizmus a politikán túli célokat, a politika meghaladását tűzi ki célul. S így tulajdonképpen maga is politikaellenes, végső soron anarchisztikus.

Hová sorolnám magamat? Ha arra gondol, hogy marxista vagyok-e, a válasz egyértelmű nem. Sőt, azt hiszem, pillanatnyilag semmilyen "ista" nem vagyok. De régen valóban marxista voltam. Ha arra kíváncsi, hogy ez mit jelentett számomra, akkor csak azt tehetem, hogy felhívom figyelmét egy sajnos nehezen hozzáférhető tanulmányra, amit még a hetvenes években írtam Kis János tanár úrral: "On being a Marxist: A Hungarian View," In: R. Milliband and J. Saville, szerk., The Socialist Register 1980 (Merlin, London, 1980).

Miben áll a "politikum" veszélyessége és mi korlátozhatja? (B.K.)

Kedves B. K.!

A politikum veszélyes téma. Igen, valami ilyesmit mondtam az előadásban. Ezzel elsősorban azt akartam kifejezésre juttatni, hogy a politikum teoretikusai mindig a konfliktusból, összeütközésből indulnak ki. Szemben az olyasféle antipolitikai giccsel, mint az, hogy "miért veszekszenek folyton a pártok" stb.

Hogyan, mi módon lehet egy eszme - ahogy mondani szokták - veszedelmes? Ez, most már az előadástól függetlenül, mázsás kérdés. Lépten-nyomon találkozunk ilyen állításokkal a politikai irodalomban. De a legnagyobb ritkaság, hogy komolyan felvetik a kérdést, hogy mit is jelent ez.
Veszedelmes dolgok következnek az eszméből? Aki ilyen eszméket forgat a fejében, az veszedelmes dolgokat szokott művelni? És még rengeteg értelmezési lehetőség van. Egyszer, remélem, alkalmam lesz ebbe az elemzésbe mélyebben belemenni.

Ha fentiek nem elégítik ki, szívesen állok rendelkezésére e-mailben: [email protected]. hu.

Ez a többi késedelmes kérdezőre is vonatkozik, akiktől a magam részéről elnézést kérek a késedelmes válaszért.