Bence György

A politikum sajátossága

Az utolsó harminc évben virágzó akadémiai diszciplínává vált politikai filozófia mintegy felülről tekint a politikára. Ezért nem sokat tud kezdeni azzal a jelenséggel, hogy a közvélemény szemében a politika gyanús vállalkozás, a politikus kétes figura. De létezik egy olyan politikai filozófia is, amely magából a politikai életből, a politikától elválaszthatatlan konfliktusokból indul ki. Ennek az irányzatnak a kulcsszava a "politikum". A politika nem csak a gazdasági és társadalmi érdekek, a morális és ideológiai célok megvalósításának eszköze. Saját célja és méltósága van, mely nem kevésbé fontos, mint azok a célok, melyeknek alá szokták rendelni. Sőt, vannak olyan gondolkodók, akik a "politikum"-ról beszélvén egyenesen azt akarják mondani, hogy a politika fölötte áll mindezeknek a céloknak. A "politikum" filozófiája nem veszélytelen. De mindenképp van egy előnye: szembenéz azokkal a veszélyekkel, amelyeket az akadémiai politikai filozófia főárama elkerül.

I. Miért volnának rosszabbak a politikusok, mint a zenészek?
A politika gyanús vállalkozás, a politikus kétes figura a közvélemény szemében. A politikával szembeni gyanakvás megnyilvánulásai hasonlítanak a közönséges előítéletekhez.

II. Maga a politikai filozófia is kikezdi a politika becsületét
Az akadémikus politikai filozófia a politikát többnyire csak eszköznek tekintik valamilyen más, magasabb, például vallási vagy erkölcsi cél elérésére.

III. A politikum feltámadása
Az új politikai mozgalmak hatására megtörik az akadémikus politikai filozófia varázsa. Visszakapják rangjukat az olyan céhen kívüli politikai gondolkodók, mint Arendt, Strauss, Oakeshott, Voegelin és Berlin. A viták középpontjába kerül Carl Schmitt, a politikai elmélet sötét géniusza. Tőle származik a politikum fogalma.

IV. Politika és politikum
A politikumról szóló viták nem olyan iskolás kérdések körül forognak, mint az, hogy mi a politika. Schmitt a politikumot mindenekelőtt a szükségállapotban véli megtalálni. Arendt a forradalmakban keresi a politikum tiszta megnyilvánulásának példáit. Megállapodott politikai viszonyok között is napirendre kerülnek olyan nagy kérdések, amelyek újra fölvetik, hogy milyen államot akarunk. Korábban politikainak számító ügyek áttevődnek a magánélet körébe, más ügyek kiemelkednek onnan. Az ilyen átmenetek során a politikummal kerülünk szembe.

V. Változatok a politikumra

1. Megszabadulhatunk-e a politikumtól?
   Az elmúlt ötven év során nem egyszer felmerült ugyan, de nem sikerült megszabadulni a politikumtól.
2. Barát és ellenség megkülönböztetése
   Schmitt szerint a politikum abban áll, hogy kiket tekintünk - politikai értelemben - barátnak és ellenségnek. Az ellenséggel, a politikai közösség létét vagy identitását fenyegető támadással szemben Schmitt szerint minden eszköz megengedett.
3. A politikum mint értelmes konszenzus
   Rawls és Habermas szerint egy modern társadalomban a többség tudomásul veszi a gazdasági egyenlőtlenséget és a kultúrák sokféleségét. Ezen az alapon értelmes konszenzus alakulhat ki az együttélés szabályairól. Ez a modus vivendi politikuma.
4. Az új kezdetek politikuma
   Arendt szerint abban találjuk meg a politika örömét, ha olyan ügyekért szállunk harcba, amelyek kezdetben nem ragadják magukkal a többséget.

VI. Zárszó
A politikum körüli vitát követve izgalmas, sőt veszedelmes gondolatokkal találkozunk. De ki mondta, hogy a politika vagy a filozófia nem veszedelmes? A vitának nincs kézzelfogható eredménye. Ám a mai filozófiától ilyesmit hiába is várunk.

Tovább