Cím nélkül...

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

[...] A csodálatos mandarin idején Bartók mint küzdő fél vett részt abban a zűrzavaros harcban, mely az európai művészet számára az emberi méltóság megmentését tűzte ki célul: a humanitás védelmét minden erőszak, barbárság és embertelenség ellenében. Tizenegy évvel utóbb, mikor a fenyegetően boruló európai látóhatár alatt Bartók újra felteszi magának ezt a döntő kérdést, "az ember megmentésének" mindenkit nyugtalanító kérdését, már nem ennyire közelről, nem a viaskodás közepette ad reá választ, hanem messzebbről, magasabbról s épp ezért győzelmesebben. A nagy mű, amelyre gondolunk, a "Cantata profana" címet viseli [ma hallható zenei illusztrációnk - a szerk.], s 1930-ban keletkezett, abban az időben, amikor Bartók már határozott és egyértelmű fogalmazásban tűzi ki maga elé legfőbb célul a "népek testvérré válásának" szolgálatát. [...]

(Szabolcsi Bence: A csodálatos mandarin, 1955)

Forrás: Bartók breviárium. Zeneműkiadó, 1974. Összeállította Ujfalussy József, szerkesztette Lampert Vera

Kroó György: Bartók kalauz, 1971

[...] A Cantata ugyanúgy népballadából kinőtt misztérium, mint a Kékszakállú [március 9-10-ei zenei illusztrációnk - a szerk.]. Mindkettő szimbolikus és mindkettő önvallomás. Csak míg amott az operaműfaj tradícióira épített Bartók, itt a kiindulás pillanatában is mélyebbre ás, messzebbre fogózik: a Cantata első ütemein át a Máté passió hangjai szólnak felénk: Kommt ihr Töchter, helfet klagen... Pogány mítosz és a biblia, román népballada és Johann Sebastian Bach, őskori jelképek, barokk formák és 20. századi ars poetica. Mi minden találkozik azokban a ritka, nagy pillanatokban, amikor remekmű születik! [...]

<< Előző Következő >>