Cím nélkül...

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

[...] Bartók új zongorakoncertjében [mai zenei illusztrációnk - a szerk.] minden bizonnyal vannak "bach"-os elemek. A forma egymásba kapcsoló témáival, kontrapunktikus, lineáris szigorával bizonyos fokig a "Brandenburgi koncertek" zenei szőttesére emlékeztet. Van ebben a kompozícióban valami a mai "objektív" zene külsőségeiből is: a vonóshangszerek kerülik az "érzelmes" effektusokat, hegedűk, brácsák stb. itt éppen csak mint "hangszínek" különböznek a "tárgyilagos" fa- és rézfúvóktól; nagy szerepet játszanak a különféle ütőshangszerek is, a "meztelenre vetkőztetett" ritmusok hordozói.
[...] Aki átélte a zongorakoncert első és utolsó tételének egyenes vonalban előretörő, feltartóztathatatlan muzsikális sodrát, az önkéntelenül valami megingathatatlan vas-sínnek érzi ezt az új formát, melyben robogó vonatként száguldja be a képzelet Bartók költészetének grandiózus birodalmát...

(Tóth Aladár: Bartók zongoraversenyműve és Stravinsky - 1928)


Levél Hans Priegnitznek, Berlinbe

[...] Ami pedig az első zongoraversenynek a Deutschlandsenderben tervezett előadását illeti, szeretném megjegyezni, hogy ez a zongoraverseny a zenekar és a karmester rendkívül nehéz és ha a zenekar és a karmester nem egészen elsőrangú, továbbá ha nem áll rendelkezésre elegendő idő a próbákra, akkor jobb lenne az előadástól eltekinteni. Egyébként csodálkozom, hogy éppen egy rádióadóban akarnak efféle "elfajzott" zenét előadni...

(1939. január 12.)

Forrás: Bartók breviárium. Zeneműkiadó, 1974. Összeállította Ujfalussy József, szerkesztette Lampert Vera

<< Előző Következő >>