Kislexikon

 

fraktál
A fraktálok olyan önhasonló alakzatok, melyek önhasonló motívumai skálafüggetlen méreteloszlást mutatnak.

genom
A biológiában egy szervezet genomja a teljes örökítő információt jelenti, amely a DNS-ben van kódolva (egyes vírusokban RNS-ben), beleértve a géneket és a nem kódoló szekvenciákat is. A kifejezést először 1920-ban Hans Winkler, a University of Hamburg botanikus professzora használta. A genommal foglalkozó tudományág a genomika, amely eltér a genetikától, hiszen az utóbbi általában egy adott gén funkcióit vizsgálja.

gráf
Alapvetően a matematikában használt fogalom. A diszkrét matematika olyan ábrákat nevez gráfnak, melyek pontokból és egyes pontokat összekötő vonalakból állnak. A pontok száma általában véges. A halmazelméletben és a matematikai (függvény-)analízisben a függvények grafikonját is szokás úgy nevezni, hogy gráf. A nyelvészetben gráfnak nevezzük a hangokat jelölő betűket, illetve a keleti nyelvek ideografikus jeleit, a hieroglifákat és egyéb szimbólumokat.

gyenge kapcsolatok
A hálózat két eleme közötti kapcsolat akkor gyenge, ha a kapcsolat elvétele vagy hozzáadása statisztikusan értékelhető módon nem befolyásolja a hálózat jellemző tulajdonságának (általában a hálózat egyik csoportjellemző tulajdonságának) átlagát. A gyenge kapcsolatok stabilizálják a hálózatokat.

hálózat
A hálózat egymással összekapcsolt elemek összességéből áll. A legtöbb valós hálózat elemei nem egyszerű pontok (mint a hálózatok matematikai leképezéseinek, a gráfoknak az elemei), hanem maguk is bonyolult hálózatok. Ez azt jelenti, hogy a természetben a hálózatok egymásba ágyazottan fordulnak elő.

hisztogram
Az eloszlások reprezentálásának legszemléletesebb módja a grafikus megjelenítés.

kapcsolat (kölcsönhatás, link)
A hálózatok elemeit kapcsolatok kötik össze egymással. (A gráfelméletben a kapcsolatot élnek, a molekuláris hálózatok kapcsolatait kötéseknek nevezzük.) Egy hálózat összes (gyenge és erős) kapcsolatának a száma adja meg a hálózat méretét.

skálafüggetlen
Egy hálózatot a leggyakoribb szóhasználat szerint akkor hívunk skálafüggetlennek, ha a hálózat fokszámeloszlása hatványfüggvény szerint változik. Általánosságban bármilyen változó skálafüggetlen eloszlása esetén az eloszlást a V = kT^-alfa képlet határozza meg, ahol V a valószínűség, k egy állandó, T az adott változó és alfa a hatványfüggvény kitevője, exponense, azaz a skálafaktor. A skálafaktor más elnevezései közül a "Hurst-exponens" az időbeli, a "fraktáldimenzió" pedig a térbeli skálafüggetlen eloszlásokra jellemző kitevőt jelöli. A skálafüggetlen eloszlásokban az átlagtól nagyon eltérő értékek is a nullánál lényegesen nagyobb valószínűséggel fordulnak elő. Más szavakkal: mindig van arra esélyünk, hogy egy nagyságrenddel többet nyerjünk, de ez az esély éppen egy nagyságrenddel kevesebb.