Bán Zsófia válaszol a fel nem tett kérdésekre

 

Előadónk az alábbiakban válaszol az élő műsorban el nem hangzott, illetve az utóbb a honlapra beküldött kérdésekre.

Volt-e az irodalomban, aki a nők jogai ellen harcolt? (Palkó Demeter)
- Ha úgy érti, hogy volt-e olyan, az irodalmi életben, hogy valaki kifejezetten hangot is adott abbéli véleményének, hogy a nők nem egyenlők az irodalomban (és ne is legyenek), akkor a válaszom az, hogy igen, volt, főleg a 19. századig bezárólag (a 20.-ban már többnyire nem volt ildomos ennek hangot adni). Az előadásomban idézett Gyulai Pál, aki a 19. századi magyar irodalmi élet igen befolyásos kritikusa volt, úgy gondolom, jól példázza ezt a magatartást (de sok más országból, kultúrából is lehetne példákat idézni). Tehát itt a nők irodalmi jogai elleni harcról van szó, ami abból fakadt, hogy az íróságot nem tartották összeegyeztethetőnek a nők társadalmi nemi szerepével.

Az előadó szerint végbement/végbemehet-e az irodalomban nő(i) emancipációja? Értve ezalatt a női szerepek megjelenítését, amely (lévén, hogy az irodalmat nagy többségben férfiak írták/írják) eléggé egysíkú. (Nő = szerető = kurtizán) Vajon megoldás-e erre a női tematikák megjelenítése a női írók által? (Iza)
- Úgy gondolom, hogy ez lehet egyfajta megoldás - és nagyon kívánatos is lenne a magyar irodalomban, ahol ebből meglehetős hiány mutatkozik -, de nem ezt tartom az egyedüli lehetséges megoldásnak, hiszen elvileg férfiak is megjeleníthetnek úgynevezett "női tematikákat" nem hagyományos módon, illetve nem egysíkúan. Ehhez azonban szükséges egyfajta perspektívaváltás, amire nem mindenki képes (vagy nem tartja fontosnak). Itt most egy példát említenék, aki a magyar irodalomban erre képes (és fontosnak is tartja): Nádas Péter.

Releváns-e az a kérdés, hogy milyen nők - női szerepek "íródnak" férfi szerzők tollaiból? Vajon összevethetők-e a férfi szerző által megalkotott női szerepek egy hiposztazált női írásmóddal? (Tehát, hogy jók, női szempontból is "rendben lévők"-e pl. Psyché, Cs. Lili, Jadviga ...?) (Iza)
- Semmiképpen sem arról van szó, hogy "jók" vagy "rendben lévők"-e, mert hiszen nem matematikai feladványról van szó, ahol létezik helyes megoldás. Nincs "helyes" megoldás, csak különböző megoldások vannak - viszont ha már egyszer kétféle nem van, ugyan mi indokolná, hogy csak az egyik látásmódja érvényesüljön? Szerintem nagyon is összevethetők a különféle ábrázolásmódok, és a különbségek olykor sokatmondóak lehetnek abból a szempontból, hogy nők, illetve férfiak hogyan látják a világot (többek között: a nőket), mire helyezik vagy nem helyezik a hangsúlyt.

A múltban az egyházfők, jogalkotók, művészek férfiak voltak. Ők szabták meg, hogy mi az etikus, mi a helyénvaló, mi a szép, mi a jó... Vagyis nemcsak a nők társadalmi pozícióját, hanem magát a nőiesség mibenlétét is. A kérdésem: a jelenkorban, ill. a közelmúltban mennyire változott meg a "női lényeg", tudták-e a nők alakítani ezt a képet, mert érzésem szerint a "nőiesség" definíciója alig változott, ellenben a társadalmi pozíciókban már a nők kiküzdötték az egyenlőséget. (Beleznay Péter)
- A nőiesség definíciója nagyon is sokat változott, hiszen ha nem így lenne, akkor nők manapság nem tudnának olyasféle társadalmi pozíciókat betölteni, amelyek számukra elérhetetlenek voltak korábbi korszakokban, mivel összeegyeztethetetlen lett volna a társadalom által előírt nemi szerepükkel. A "nőiesség" definíciója nem csak külsőségekre vonatkozik, hanem ilyesmire is. De ha belegondol, akkor a külsőségek szempontjából is mindig változik a "nőiesség" ideálképe, vessen csak össze pl. korábbi korszakokból származó női sztárokat mostaniakkal (pl. a mai női modellek labdába sem rúghattak volna a XIX. században). Ami pedig a már kiküzdött egyenlőséget illeti: sajnos itt is ellent kell mondanom, mert mindig az arányokat kell nézni, s nem azt, hogy lám, már vannak fontos pozíciókat betöltő nők is. Hogy csak egy példát említsek: ha megnézi hogy a magyar Parlamentben milyen arányban vannak képviselve a nők, akkor szembetűnő, hogy mennyire nem tükrözi ez az arány a nők számát a magyar társadalomban. Ezen kívül, nálunk sajnos még mindig nem érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bért elve: azonos beosztásban dolgozó nők még mindig kevesebb bért kapnak, mint férfi kollégáik. Tehát az egyenlőség kiküzdéséről még nincs szó.

Csupán egy megjegyzést tennék. Egy közismert ellenpéldát említek arra, hogy ma már a női írók vállalhatják saját nevüket, mert elfogadottságukat az nem veszélyezteti. Úgy tudom, hogy J. K. Rowlingnak, a Harry Potter - sorozat írójának a kiadója kikötötte, hogy csak rövidített keresztnevekkel adják ki a könyvet. Az ok: a kisfiúk kevésbé olvasnának női szerzőtől. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a gyerekek a felnőttektől tanulják a társadalom szabályait. (Sipos Fanni)
- Nagyon jó a példa! Különösen azért, mert ez azt is jól alátámasztja, hogy a populáris kultúrában, illetve a populárisabb irodalmi műfajokban (ahol különösen fontos az eladhatóság szempontja) hogyan működik másképpen az irodalmi élet, mint az úgynevezett "magas kultúrában", lásd egyebek között az angol vagy angolos csengésű néven publikáló krimi-, illetve sci-fi és fantázia írókat - amely módszerhez (elsősorban játékból) néha még az amúgy magas kultúrához tartozó szerzők is folyamodnak (ld. pl. Nat Roid = Tandori Dezső).