Bán Zsófia

Van-e az irodalomnak neme?

Sokan gondolják úgy, hogy a művészet, s benne az irodalom olyan önmagába zárt világot jelent, melynek értelmezéséhez, értékeléséhez nem használhatunk "művészeten kívüli" szempontokat, mert így a műalkotásokra, az irodalmi szövegekre tőlük idegen kérdéseket erőltetnénk rá, s esetleg ideologikus megfontolásoknak rendelnénk alá őket. Az előadás egy olyan irodalomértelmezési iskolát, illetve szempontrendszert mutat be, mely szembehelyezkedik ezzel az elgondolással, s a művészetet, az irodalmat elsősorban kulturális gyakorlatként tekinti. A társadalmi nem (gender) és az irodalmi szövegek összefüggéseit vizsgáló elemzési módszer azokra a filozófiai-társadalomkritikai gondolatmenetekre épül, melyek a 18. század végétől kezdve kétségbe vonják, hogy a nemek közötti különbségeket pusztán a biológia határozná meg, s megmutatják, hogy a kultúra és a társadalom döntő szerepet játszik a férfias és a nőies jegyek definiálásában. Mi a jelentősége a szerző nemének az irodalmi szövegek létrejöttében, értékelésében és értelmezésében? Ez az előadás alapkérdése, melyre sok világirodalmi és magyar irodalmi példán keresztül kínál fel válaszokat.

I. Bevezetés: Egy irodalmi közhely megkapargatása
"Bovaryné én vagyok" - mondta Gustave Flaubert. Ha egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk ezt a szállóigévé vált kijelentést, akkor elgondolkodhatunk az irodalmi alak, a valóságos én és a szerzőség kölcsönös viszonyairól, és azzal a talán szokatlan kérdéssel is szembetalálkozunk, hogy mi köze van az irodalmi szövegeknek a nemi különbségekhez.

II. Történeti áttekintés
A 19. század végéig tartotta magát az a vélekedés, hogy a nemek társadalomban betöltött szerepét a biológiai különbség határozza meg. Pedig a férfi/nő ellentétpár is inkább a kultúrára, illetve az emberi gondolkodásra jellemző szembeállítások egyike, amelynek révén egy-egy kultúra saját értékrendjét fejezi ki. A hagyományosan férfiak által dominált Európában hosszú út vezetett annak a gondolatnak az elterjedéséhez, hogy a társadalom, nem pedig a "természet" dönti el, hogy mit tekintünk nőiesnek és mit férfiasnak.

III. Kontextus és interpretáció
Áttérve az irodalomra, a társadalmi nem szempontjait sokan tekintik az esztétikai megítéléstől független, és ezért az esztétika szféráján kívül eső kérdésnek. A mű- és szerzőközpontú hagyományos felfogás helyett azonban tekinthetjük a művészetet kulturális gyakorlatnak, beszédmódnak is, ami összetettebb értelmezési tartományt nyit például olyan művek számára, mint Shakespeare Vízkeresztje, mely egy nemcsere történetét meséli el. A gender-szempontú elemzés olyan módszer, amely hatékonyan kérdez rá a "természetesség" ideológiáira.

IV. Mi a szerző?
A szerző neve védjegyként és szimbólumként működik, amely segít az olvasónak eligazodni az írottak értelmezésében, valamint abban, hogy az adott kulturális hierarchián belül hová helyezze el a szöveget. Nők csak nagyon későn jelentek meg professzionális íróként, emiatt az irodalomtörténeteket is apáról fiúra szálló történetként szokás elgondolni. Éppen ezért az irodalmi kánonba is többnyire férfiak alkotta művek kerültek be. Az újabb irodalomban olyan férfi írók is érzékelik ezt az anomáliát, mint a női álnéven is író Weöres Sándor, Parti Nagy Lajos vagy Esterházy Péter.

V. Kánonépítés
A magyar irodalom fontos szerepet játszott a nemzeti identitás megteremtésében, ami a közélet fontos szereplőivé avatta az irodalmi élet résztvevőit. Az egységes nemzeti irodalom uralkodó ideálja azonban nem kedvezett olyan alternatív kánonok létrehozásának, amelyekben a nők vagy bármely más kisebbségi csoport beszédmódja is érvényesülhetett volna.

VI. Tiltakozás, húzódozás
Sokszor tapasztaljuk, hogy nemcsak az irodalomtudósok, de maguk az írónők sem veszik szívesen, ha munkásságukkal kapcsolatban előtérbe kerül a szerző nemének kérdése. A gender-szempont bevezetésével kapcsolatos idegenkedést az előbbiek esetében az elmúlt rendszer irodalmának, művészetének átpolitizáltsága elleni reakció is magyarázza. Az írónők pedig talán amiatt az évszázados előítélet miatt tiltakoznak, mely a nők irodalmi teljesítményét eleve alacsonyabb rendűnek gondolta.

VII. Befogadás, reprezentáció
Az ábrázolás szempontjából sem mindegy, hogy ki ábrázol, mit és kinek. A társadalmi nemi szerepek (vagyis hogy a társadalom szerint melyik nemnek mit szabad és mit nem) nagy mértékben befolyásolják mind az ábrázolt világ, mind pedig a befogadás határait és hatásait. Az, hogy ki beszél, nemcsak a szerzőség, illetve tekintélyelv szempontjából fontos, hanem az ábrázolás és befogadás szempontjából is.

Tovább