Sport a vízparton

Vannak olyan sportok, amelyekhez, bár tulajdonképpen nem kell víz, az ember mégicsak vízparton szeret igazán űzni. A víz látványa tehát talán mégis csak kell, vagy a pancsolás hangja közelről, de lehet, hogy a strandhangulat vagy a vietnami papucs az, ami nélkül ezeket az elfoglaltságokat eszünkbe nem jut űzni.

A strandröplabda például mindenképp ilyen, bár rá lehet fogni, hogy a homok az, amit elengedhetetlen kelléknek tekintünk hozzá. A forgalmasabb strandokon rendszerint vannak előre felállított röplabda-pályák, amiket bármikor betámadhatunk, amikor csak szabadon találjuk.

Ha nem találunk szabad pályát, vagy olyan helyen vagyunk, ahol eleve nincs, akkor sem telik túl sok időbe csinálni magunknak egyet. Nyár, napfény, homok, strand, egy háló és egy labda: ennyi kell csak. A strandröplabda valójában nem sokban különbözik a teremben játszott változattól, olyannyira nem, hogy az olimpiák műsorán is szerepel, és Magyarországon is egyre több a bajnokság.

A pálya mérete ugyanakkora, mint a teremben lenne (18m x 9m), a homok lehetőleg jó minőségű folyami homok kell, hogy legyen, mondjuk, húsz-harminc centi vastag rétegben, süppedősen. Érdemes a pálya mellett még egy egyméteres sávban kiszórni, előrelátóan, a vetődések miatt. A szabályok csak kicsit mások, mint a teremben játszott röpinél, a legfontosabb különbség az, hogy ezt kétszer két ember játssza, ugyanakkora pályán.

Egy térfélen összesen háromszor lehet a labdába érni, aztán mindenképp át kell ütni az ellenfélhez. A játék szisztémája kétféleképpen alakult ki. Az első alapján egy játszmát kell megnyerni (amit úgy lehet megtenni, ha két pont különbséggel elérünk tizenöt pontot), a másik, ha két játszmában is elérünk (két pont különbséggel) tizenkét pontot.

A sport egyébként a napfényes Kaliforniából ered, az ott lebzselő beach-boyok fedezték fel először a napsütésben ugrabugrálás közben forró homokba süppedő láb felett érzett örömöket, az 1920-as évek végén. Ahhoz képest meglehetősen későn lett divatos itt, de persze alibink, hogy tengerpart nálunk nincs túl sok.