BMW-t verne a lázadó angol arisztokrata - Jaguar XJ 3.0D Portfolio-teszt

Jaguar XJ
Vágólapra másolva!
Látványosságnak sem utolsó, de inkább vezetési élménye miatt különleges a Jaguar csúcsmodellje. A hagyományokkal szakító XJ pusztán az adatok alapján sem rossz választás, de néhány apróság lerontja a bizonyítványt. Meglepő, de luxusautó volta ellenére szimpátiát vált ki az emberekből.
Vágólapra másolva!

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Öt éve még elképzelhetetlen volt, hogy így nézzen ki a Jaguar csúcsmodellje

Mi ez, és mi benne az újdonság?


Magyarországon már a 2000-es évek eleje óta hivatalos importőre van az angol márkának, a Jaguar ismertsége és népszerűsége azonban meg sem közelítette a német prémiummárkákét. Tavaly októberben megváltozott valami, az európai központ bejelentette, hogy egy új cégre bízza a Land Rover és a Jaguar kizárólagos értékesítési jogait, hogy az angol termékek értékesítése hazánkban is új lendületet kaphasson.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Nagyon vad az orra, mégis szeretettel bámulják az emberek

A Tata tulajdonában lévő angolok ehhez megfelelő modellkínálatot is összerántottak, amelyben érdekes színfolt az XF, de a teremtés koronája továbbra is az XJ. A legendás limuzint 1968 óta gyártják, de a hagyományokhoz ragaszkodó korábbi álláspont miatt a jelenlegi még csak a negyedik generáció. Persze közben rengeteg modellfrissítés is volt, de egészen 2009-ig minden modell hasonlított az első XJ-re. Akkor többek között az Aston Martintól érkező formatervezőnek (Ian Callum) köszönhetően megvilágosodtak, a kiöregedett formák helyett megérkezett az XF által már bemutatott új irányvonal.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Több mint 5,1 méter hosszú, de a hosszított verzió még 12,5 centiméterrel hosszabb

Hogy néz ki?

Aki harmincmilliót elkölt egy autóra, az bizonyára azt szeretné, hogy ezt mások is észrevegyék. Ezen logika alapján a Jaguar XJ a lehető legjobb választás. Nem lehet úgy végigmenni vele egy utcán, hogy legalább egy tekintet ne fordulna utána. Számomra kicsit túl harsány lett, sajnos oda a korábbi XJ-kre jellemző angol elegancia. Inkább provokatív formát kapott, amiről a járókelők beszélnek, ez be is jött.

Egy gyári videón mozgás közben is látható az XJ

Hatásvadász elemekkel azonban könnyen túlzásba lehet esni, amire jó példa, hogy egyik barátom azt kérdezte, hogy mi ez az új Hyundai. Ez csak azért vicces, mert pont a Hyundai importőre vette át most a Jaguar és a Land Rover értékesítési jogait. Az első lámpa (LED-es nappalifénynel) kifejezetten izgalmas formájú, de mellette kicsit sokkoló méretű a hűtőrács. A tetőív négyajtós kupékra emlékeztet, ezáltal sokkal izgalmasabb formát alkot, míg hátul a Lancia Thesisre hasonlító LED-es lámpák keltik fel a figyelmet.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Az üvegtetőnek csak az első, nagyobb fele nyílik ki

Részleteiben lehet rajta fogást találni, de az 5,1 méter hosszú limuzin összességében mégis magával ragadó jelenség, kicsit olyan, mint egy állatkerti oroszlán, amely a kerítésen keresztül egy békés, fenséges állatnak tűnik, de tudjuk, hogy pillanatok alatt bevadulhat.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A LED-es lámpák feldobják a megjelenését

Kevés autó van, aminek ennyire egyedi az utastere, de egy tapasztalt újságíró ebbe is bele tud kötni. Többnyire nagyszerűek az anyagok, jó az összeszerelési minőség, de az autóba beülve szinte minden kollégám talált valami negatívumot. Volt, akinek a kék bőr minősége nem tetszett, másnak a szellőző rostélya, amelynek a műanyagja még kicsit sorjás is. Nálam a hátsó könyöklő verte ki a biztosítékot, a szép bőrborítás alatt kellemetlen műanyag töri meg az összhangot. Ráadásul tervezési bakival is szembesültem: a pohártartó pont a könyökünk alá esik, tehát iszunk vagy könyöklünk.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Bőrborítású minden, még a műszerfal is

Elöl szokatlanul vastag a fabetét, amely szépen végigfut ugyan a műszerfal felett és az ajtókon, de sajnos erősen műanyag hatású. A legrosszabb mégsem ez, hanem az, hogy a csíkot egy fekete műanyag lapra írt Jaguar felirat szakítja meg. A kormány kapcsolói már a Range Rover Evoque-ból ismerősek, akárcsak a váltó kezelőgombja. Igényes az érintésre működő lámpa és kesztyűtartó, de számomra furcsa a hátsó tetőablak, ami csak egy nagyon keskeny csík.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Érthetetlen, hogy miért pont a könyök alatt kapott helyet a pohártartó

Műszaki tartalom

Ez a kategória arról híres, hogy minden gyártó itt mutatja meg teljes technikai arzenálját. Ennek megfelelően a tesztelt XJ karosszériája nagymértékben alumíniumból készült (50 százalékban újrahasznosítható anyagokból), a motortérben duplaturbós, V6-os háromliteres, 275 lóerős dízelmotor dolgozik, amely a kategória élvonalába tartozó 600 Nm-es forgatónyomatékra képes. A hatfokozatú automata váltó már nem számít nagy dolognak, de van sport módja, és a kormányról is lehet váltani. A futóműre nagyon odafigyeltek, hátul légrugós felfüggesztést kapott, sőt, egy külön kapcsolóval egy sportosabb módot is be lehet állítani. Ekkor a kormány még jobban közvetíti a kerekek és az út kapcsolatát, a váltó gyorsabban vált, a motort magasabb fordulaton tartja, és a gázpedál is érzékenyebb.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A háromliteres, duplaturbós dízel 275 lóerős, tehát teljesítményben kicsit elmarad a 306 LE-s BMW-től

Az elektronikai eszközök arzenálja is elég hosszú, de a kötelezőnek számító extrák mellett (ESP, vészfékasszisztens) hiányoznak az ebben a kategóriában már akár kötelezőnek is vehető elemek. Ma már egy egyszerű Ford Focusban is van holttérfigyelő, sávtartó, automata parkolórendszer, de még a koccanásokat is elkerüli, a fáradtságunkat is figyeli, és még a szembejövőt is érzékeli a távolsági fényszóró asszisztens. Ehhez képest a tesztelt Jaguar semmivel nem rendelkezett, a Xenon fényszóró sem kanyarkövető, de még a tempomat sem távolságtartó.

A vergődő nagymacska

Körülbelül az ezredforduló előtti években volt a mélyponton a Jaguar. Összesen két modelljük volt, a vérpezsdítő formájú XK kupé és a nagy limuzin, az XJ. A márka az innovációnak a jelét sem mutatta, az XJ nagyjából a hatvanas évek vége óta ugyanúgy nézett ki, nem csoda, hogy a vevőkör átlagéletkora úgy emelkedett, mint a vadmacskát ábrázoló embléma az autók orrán. Akkoriban a Jaguar még a Ford fennhatósága alá tartozott, a detroiti mamut egy kalapban kezelte a Volvóval, az Aston Martinnal, a Lincolnnal és a Land Roverrel, az öt prémiummárka képezte a Premier Automotive Group nevű csoportot a konszernen belül.

Forrás: Jaguar
Az S-Type orr-részének formáját nehéz megszokni

A Jaguarnak a BMW-vel, Audival, Mercedesszel kellett volna konkurálnia, de ez nem ment, vészesen estek az eladási számok, egyértelmű volt, hogy bővíteni kell a kínálatot. 1999-ben a Ford egyik amerikai padlólemezére épülő S-Type-pal rukkoltak ki, amelytől azt remélték, hogy befűt majd a BMW-5-ösnek és a társainak. Nos, ez nem következett be, részben az elavult motorpaletta, a kombi hiánya, és a minőségi problémák miatt. Ekkor még azt hitte a vezérkar, hogy a nyugdíjon jócskán innen lévő jómódúak ugyan szívesen vennének Jaguart, csak azért nem teszik, mert a csodálkozó vízipókról mintázott S-Type formája nem lett elég jó, a nagyobb XJ pedig ugyan szép, de kevesen engedhetik meg maguknak.

Forrás: Jaguar
Nem lett sikeres a tíz éve bemutatott, nép-Jaguarnak szánt, Mondeo-alapokra épített X-Type sem

Erre válaszként jött 2001-ben a kis X-Type, ami tulajdonképpen nem volt más, mint egy XJ-ruhába öltöztetett tömegautó, nagyrészt Ford-technikával. Hogy elkülönítsék az alapot adó Mondeótól, kezdetben csak összkerékhajtással és V6-os benzinesekkel árulták, ami viszont magas árhoz, magas fogyasztáshoz és mérsékelt menetteljesítményekhez vezetett. Amikor végre rájöttek, hogy a fiatal menedzserek nem azért nem vesznek Jaguart, mert nem engedhetik meg maguknak, hanem azért, mert nem akarnak öregnek látszani, már késő volt. Az X-Type csúfos buktának bizonyult, volt olyan év, amikor még Nagy-Britanniában is csak a tizedét tudták értékesíteni annak a mennyiségnek, ami a 3-as BMW-ből fogyott. Pedig a Jaguar 2003-tól a piac nyomására már elsőkerék-meghajtású dízelt és kombit is kínált belőle, miközben Sir William Lyons, a márka alapítója forgott a sírjában.

Forrás: Jaguar
A 2009-ig gyártott XJ régies külseje jól titkolta, hogy technikája modern

Aztán 2004-ben jött az új XJ, ami technikájában (alukarosszéria, biturbó dízel) már versenyképes volt a németekkel, de ez nem látszott rajta, mert formára nem lehetett megkülönböztetni az elődeitől. Az elmúlt évtized második felére már akkorára rúgtak a veszteségek, hogy a Ford 2008-ban eladta a Jaguart a Land Roverrel együtt az indiai Tata-konszernnek 1,7 milliárd fontért.

Forrás: Jaguar
Ian Callum első munkája volt a 2006-os XK, enyhe Aston Martin-os beütéssel

Az indiai Tata három éve jó érzékkel és időzítéssel vette meg a Fordtól a szebb napokat is látott Jaguart, mert addigra már kezdett látszódni a fény az alagút végén. Az Aston Martin formáit máig meghatározó modelleket (DB7, DB9, Vanquish) megalkotó formatervezési igazgató, Ian Callum szakított az unalmas retró dizájnnal, és egyre vonzóbb, modern formájú járműveket vetett papírra. A márka megújulása a 2006-os XK-val kezdődött ugyan, ami le sem tagadhatta volna az Aston Martin-rokonságot, azonban a 2008-ban, a tulajdonosváltás ideje alatt bemutatott XF lett az a modell, ami végképp a helyes pályára állította a céget. 2009-ben érkezett meg az új csúcsmodell, az XJ, amely végre a modern technikai megoldások fölé a kornak megfelelő, vonzó ruházatot kapott.

Forrás: Jaguar
A 2007-es C-XF tanulmányautó volt a Jaguar formanyelvét megváltoztató XF előfutára

Gulyás Péter

Az XF-ről bővebben a modell tesztjében olvashat.


Pozitívum, hogy külön figyelmet fordítottak a téves tankolást elkerülő rendszerre (csak dízelnél) és legalább jó a gyári hifi, amely 600 W-os teljesítményre képes, USB-, iPod- és Aux-csatlakozóval is rendelkezik, és még merevlemezes háttértároló is van benne. A 8 colos érintőképernyő színvilága kicsit szegényes, néha nehezen érzékeli az ujjat, a menürendszer sem túl átgondolt, így összességében ezen is lehetne fejleszteni.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Nagyon hatásvadász ez a műszerfal, de mégsem nyerte el a tetszésünket

Az igazi vakítás azonban a műszerfal helyén fogadja a vezetőt, ugyanis az eredeti műszerek helyett egy 12,3 colos TFT-kijelző fogadja a sofőrt, és elé vetíti a mutatókat. Finoman szólva is érdekes megoldás ez, a megjelenített dizájn sincs összhangban az autó eleganciájával. Ráadásul a kijelző képe sem túl jó, látványos megjelenítésekre sem képes. Sport módban a műszerek széle piros keretet kap, valamint a hőfok és az üzemanyagszint helyén a fokozatkijelzés jelenik meg. Ha a menüben bogarászunk, akkor a fordulatszámmérő tűnik el, de a kijelző a navigáció utasításait is meg tudja jelenteni. Külön hatásvadász extra még a zseblámpa mód, ilyenkor csak a mutatók környékén található számok világítanak. Egy csili-vili kínai tanulmányautóban nagyon bolondos extra lenne ez, de egy ilyen elegáns prémiumlimuzinban olyan gagyi benyomást kelt, mintha a kerekek helyére forgó közepű krómozott felniket szerelnénk.