Nagy autó kis fenékkel - Skoda Superb Ambition 2.0 TDI DSG teszt

Vágólapra másolva!
Ezúttal egy 140 lóerős dízelmotorral és hatfokozatú duplakuplungos automatával járt nálunk a hatalmasra nőtt Skoda Superb amelynek ára - néhány extrával megtoldva - már túllépi a kilencmillió forintot.
Vágólapra másolva!

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Még a 18-as felnik sem tűnnek nagynak a hatalmas karosszéria alatt
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Gulyás kolléga a modell nemzetközi bemutatójára jutott el, Vida kolléga kipróbálta a takarékos Greenline kivitelt és egy 1,8-as benzines turbómotorral szerelt változatot, nekem meg egy kétliteres dízel jutott a VW-csoport príma duplakuplungos automatájával a Superb-áradatból. Az autó külsejét korábban már alaposan kiveséztük, a legnagyobb Skodáról sok jót és rosszat is lehet írni, annyi azonban biztos, hogy alaposan megosztja a nagyérdeműt. Mini közvélemény kutatásom meglehetősen vegyes eredményt hozott, de nagyjából fele-fele arányban voltak a lelkesek és a kritikusok. Egy régi superbes taxis például "le nem cserélné az autóját egy újra", mivel nem tetszenek neki a mostani széria arányai, főleg az autó fenekét kritizálta, már ha annak lehet venni azt a pár trágár kifejezést. A Superb potenciális célközönségének is tekinthető apám ugyanakkor párás szemekkel járta körbe a tesztautót, ráadásul neki még ez a kissé komor kék szín is tetszett, amit annak tudtam be, hogy hasonló kék színű VW Passattal járt évekig.

Akárhogy is van, azt bátran ki lehet jelenteni, hogy Superb annyira kecses, mint egy partra vetett bálna. Mentségére legyen mondva a csehek nem is arra törekedtek, hogy a VW Passat CC-t vagy az Alfa Romeo 159-est szorongassák meg, hanem nemes egyszerűséggel csináltak egy hatalmas utasteret és beburkolták skodás stílusjegyekkel meg némi krómmal. A kissé fura és arányaiban meglehetősen kicsi farrészt sem úgy kell nézni, mintha utólag csapták volna az autóhoz, hanem úgy, hogy egy hatalmas üreget takar, amit egészen egyedülálló módon lehet elérni. Alapesetben csak a csomagtérajtó fémrésze nyílik fel, mint egy rendes szedánnál, egy gomb megnyomása után viszont bereteszeli magát az ajtó és így már szinte a Superb egész fenekét a levegőbe lehet emelni a hátsó üveggel együtt. Ez így leírva pont olyan körülményes, mint végrehajtani, simán meg lehetett volna csinálni egyszerű ferdehátúnak az autót, de így legalább örülhetett a marketinges csapat, mert valami egyedi dolgot is kiemelhettek a prospektusokban.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Az autó méreteihez képest meglehetősen kicsi a farrész


A Superb belseje pont olyan nagy, ahogy azt a külsőből sejteni lehet: elöl-hátul akkora a hely, hogy csak a visszhang alapján találjuk meg utastársainkat. Még teljesen hátratolt első ülés mögé is beülhet úgy egy langaléta utas, hogy a térde nem ér hozzá a támlához. A hátul ülők utazási komfortján tovább javít, hogy ők is állíthatják a szellőzés hőfokát és intenzitását, így akit nem zavar a kocsi orrán csillogó márkajelzés, nyugodtan használhatja sofőrös autónak is a Superbet - ekkora helyet dupla áron vehetünk csak a prémiumgyártóktól. Aki ült már a VW-konszern autóiban, annak ismerősek lehetnek a kapcsolók, műszerek és elhelyezésük, minden logikus, könnyen megszokható, ráadásul tesztautónkba még érintőképernyős középkonzol is került, így sokkal egyszerűbb volt például a hifit irányítani, vagy egy-egy parkolást végrehajtani. A parkolóasszisztenst egyébként kötelező megrendelni vagy belealkudni a vételárba, e nélkül ugyanis napok alatt amortizálhatjuk a fényezett lökhárítókat, amelyeket semmiféle védőcsík, vagy gumiréteg nem óv meg a parkolás nehéz pillanataitól. A hihetetlenül vastag C oszlop és viszonylag kicsi üvegfelületek miatt az autó hátulját lehetetlen belátni, de még "érezni" sem nagyon lehet - ha a parkolóradar nem visít időnként, simán nekitolattam volna az útban lévő tereptárgyaknak.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Letisztult, esztétikus a műszerfal. A hely óriási


Az ajtó súlyán érezni, hogy cseh barátaink bizony nem spóroltak az anyaggal, az viszont már zavaró volt, hogy tesztautónk meglehetősen olcsónak tűnő kárpitozása éles ellentétben állt külsejével. A szürke, textúrájában kissé felmosórongyra hasonlító szövet egy Roomsterben vagy Fabiában még elmehetett volna, de ebben a bálnában úgy festett, mint egy utólagosan berakott huzatvédő. A bőrrel bevont vastag kormányt élvezet tekergetni, kissé túl van ugyan szervózva, de ez nem meglepő, aki a vezetési élményre utazik, az ne ebben a méretosztályban keresgéljen. A méretes kartámaszokkal körberakott jobb egyben könnyedén magunkra szabhatjuk az autót, mindent tág határok között lehet állítani, elvégre van hely bőven.