Egy élmény volt - Peugeot 307 CC Sport próbakör

Vágólapra másolva!
Gyönyörű napsütés, 20-25 fok, lágy szellő. Meg hozzá egy kabrió, méghozzá egy igen sikerült darab, a Peugeot 307 CC-je a legerősebb motorral. Közel az ideálishoz.
Vágólapra másolva!

Családapák kedvenc autóinak levágni a tetejét mindig is népszerű húzás volt az autógyárak körében, ezért amikor megjelent az új 307-es Peugeot, nem az volt a kérdés, hogy lesz-e nyitott tetős változata, hanem az, hogy mikor. A dolog egyszerűnek tűnik, pedig rengeteg buktatót rejt magában, hiszen a tervezők kezét jelentősen megköti az alapmodell formavilága, amit ugye eredetileg hagyományos kasztnival álmodtak meg. A 307-es is bizonyára jó pár álmatlan éjszakát okozhatott a designer csapatnak egyterűeket idéző motorháztetejével, meredek szélvédőjével és magas kasztnijával.

A 307-es CC megálmodói nemes egyszerűséggel összenyomták az eredeti karosszériát, aminek köszönhetően egy nem túl harmonikus, de bizonyos szögekből kifejezetten szép és sportos forma lett a végeredménye. A jóval laposabbra döntött szélvédő meredeken nyúlik be az utastér fölé, ami egyrészt biztonságos, másrészt praktikus nyitott tetős száguldozásokkor. Ahogy haladunk a 307-es CC vége felé, egyre lendületesebb vonalakkal és izgalmasabb megoldásokkal találkozunk, ami a két, ledekkel teletömött hátsó lámpában teljesedik ki igazán.

Az autóba belehuppanva a 307-esből ismerős műszerek és kezelőszervek fogadják az embert, ám rövid szemlélődés után feltűnik egy kapcsoló, amit hiába is keresnénk az alapmodellben. A kis sematikus ábrával ellátott gombot éppen 25 másodpercig kell folyamatosan nyomva tartani, ami alatt egy elektromos motor szép precízen a csomagtartóba hajtogatja fejünk fölül a tetőt. Jó idő estén a fenti eljárás kötelező rítus kell, hogy legyen, ugyanis az autó nyitott tetővel nem csupán szebb, de sokkal jobban is lehet vele ismerkedni.

Balra egy "mezei" 307-es, jobbra a CC kormánya, műszerfala

Hála a hosszú szélvédőnek, lehajtott tetővel még a 130 km/óra körüli tempó is komfortosnak bizonyult, legalábbis, ami az elöl utazókat illeti, míg az utasok már jóval kisebb sebességnél is a célfogó szerepére devalválódnak. A hátul utazóknak egyébként a huzaton kívül nincs sok aggódnivalójuk, ugyanis a fejtámlák mögött egy bukókeret rejtőzik, ami egy esetleges boruláskor automatikusan előugrik.