Egy tragikus sorsú mérnökzseni, aki kétkerekű szörnyeket alkotott

Félelmetes látvány az 5,2 méter hosszú Roadog, mintha egy Mad Max filmből lépett volna ki

Régóta léteztek személyautó-motorral hajtott kétkerekűek, miként más okból túlméretes motorkerékpárok is. „Wild Bill" Gelbke azonban az extremitásig vitte a műfajt, és nagy feltűnést keltett egy saját építésű szörnnyel, illetve később egy másik cirkálóval is, ami szemből a mai traffipaxok esztétikáját hordozta – ráadásul olyan trükköket vetett be, amikről akkoriban a „szelíd" motorosok sem mertek álmodni.

A wisconsini születésű William Gelbke (1938-1978) magasan képzett villamos- és gépészmérnök volt, olyannyira, hogy a McDonnell Douglas és Hughes Aircraft titkos katonai programjaiban rakéták rávezetési rendszerein dolgozott. Aztán, amikor az amerikai kormány felügyelete alatt működő vállalatok vezetői megtagadták tőle, hogy megmutassák neki a rakéták teljes tervrajzát, vette a kalapját, és egyszerűen felmondott. Mivel úgyis régóta motorkerékpár-rajongó volt, így műhelyt nyitott, és 1962-ben nekilátott a járműtörténelem legfurcsább kétkerekűjének megépítéséhez.

Gelbke első kreálmányával: a mára legendássá vált fotó egy helyi lapban jelent meg először Forrás: Retro Mobil

Szerinte a szériagépek nem voltak elég erősek és kifinomultak a hosszú, komfortos és gyors túrázáshoz, ezért megkonstruálta a sajátját. Előbb 4130 darab(!), a repülőiparban használatos ultrakönnyű és erős króm-molibdén csőből vázat hegesztett,

majd beleépítette a Chevrolet 2,5 literes, 85 lóerős négyhengeres motorját, a General Motors kétfokozatú Powerglide automataváltójával együtt.

A kardántengelyt (természetesen jócskán megrövidítve) és a hátsó szöghajtást a GM egyik egytonnás kisteherautójából vette, a tárcsafékek pedig egyenesen a Chevrolet Corvette sportkocsiból jöttek.

Ma múzeumban lakik az egyik Roadog, a másik egy gyűjtőnél. Ikerfényszórója is újdonság volt Forrás: Retro Mobil

Irdatlan nagy, 5,20 méter hosszú és majdnem másfél tonnás szörnyeteg született, ezért Gelbke négy hidraulikus támasztólábat is konstruált hozzá. Különleges volt a futómű is, elöl dupla rugós Earles-villa dolgozott, de álló helyzetben vagy kis tempónál rettentő nehéz volt kormányozni. Sajnos a Roadognak nevű gépről nem készültek tervrajzok, de szó sem volt kiállítási tárgyról, „Wild" Bill Gelbke rendszeresen motorozott vele Chicagóban, sőt, országjáró túrákra is nyeregbe pattant. Két példányt épített, ezek máig megvannak, egyikük a National Motorcycle Museumban (Iowában) áll.

Félelmetes látvány az 5,2 méter hosszú Roadog, mintha egy Mad Max filmből lépett volna ki Forrás: Retro Mobil

Új reménységek és egy drámai razzia

Szép dolog a hobbi, de valamiből élni is kellett, márpedig a sorozatgyártáshoz szükség volt egy emberibb méretű, praktikusabb modellre. Ez lett az Auto Four, amivel Gelbke a hetvenes évek elején rukkolt elő, igaz, itt is ragaszkodott a króm-molibdén csövekből (4130 darab) álló vázhoz. Jóval kisebb lökettérfogatú, 1275 köbcentis Austin motort épített be, amelyhez négyfokozatú automataváltó kapcsolódott. A futómű a Harley-Davidson Hydra Glide-tól, az elektromos rendszer pedig GM autókból érkezett, de végül csak hét példány készült a fura formájú cirkálóból (kettő ma is megvan).

Szépségdíjat aligha nyerne az Auto Four (a fejidoma akár egy radar), de tartja a 160 km/h-s utazótempót Forrás: Retro Mobil

Utolsó és egyben legtitokzatosabb masinája a Grasshopper (Szöcske) volt, saját tervezésű vázzal és a Chevrolet Corvair 95 lóerős, hathengeres boxermotorjával. Ezúttal manuális váltót használt Gelbke, amelyet egy farmotoros Volkswagen négysebességes szerkezetéből alakított ki.

Ezúttal is egy Harley-Davidson volt volt donor az első villához, a hátsó futómű viszont saját tervezésű volt.

Ez a korábbi alkotásokhoz képest meglepően formás, persze nem apró gép ma is él, Anthony Shablak (a második Roadog tulajdonosa) kutatta fel és restaurálta, múzeum helyett jelenleg az ő magángyűjteményében áll.

Egyetlen, nem túl jó minőségű régi fotó maradt fenn a hathengeres boxer Grasshopperről Forrás: Retro Mobil

Gelbkét sokan őrültnek, sokan pedig zseninek tartják, ismerősei szerint kedves fickó volt. Idővel vásárolt egy csőrös kamiont és fuvarozni kezdett, ám a rendőrség azzal gyanúsította, hogy zöldségek helyett marihuánát szállít. 1978-ban aztán razziát tartottak a házánál, és arra szólították fel, hogy dobja ki fegyverét az ajtón. Innentől tragikus véget ért a történet: Gelbkét az ellentmondásos és máig nem tisztázott akció keretében (állítólag támadott) lelőtték, így mindössze 40 éves korában a helyszínen elvérzett - pedig több mint valószínű, hogy lettek volna még ötletei extrém nagymotorok építésére.

Két különös rekord a szériamotorok között

Érdekes módon a világ leghosszabb motorkerékpárja címet a két világháború közötti időkben egy Csehszlovákiában gyártott gép birtokolta, a Böhmerland. A német származású Albin Hugo Leibisch tervezte az egyhengeres szerkezetet, amelynek 3,17 méretes hossza arra szolgált, hogy hárman ülhessenek egymás mögé a nyeregbe. Valódi szériagyártásról lehetett beszélni a 775 példánnyal, néhány egyedi kivitel is készült.

Persze azóta már a Gelbke-modelleken kívül is készültek hosszabb gépek, azoknál viszont nem a minél több utas szállítása volt a cél, hanem az, hogy minél nagyobb autómotort lehessen beépíteni. Számos egyedi furcsaság mellett az amerikai Boss Hoss érdemes leginkább figyelemre, hiszen 1990 óta már több ezer példány készült belőle, a vevők kívánsága szerint 5,7-8,2 literes, V8-as Chevy-motorokkal.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil júniusi számában: