Vajon a vasmalac is szerencsét hozhat? - Cezeta 502 veteránteszt

Ez volt a csehszlovák robogógyártás csúcsterméke, alatta helyezkedett el a Manet S100 (később Tatran S125), illetve a még kisebb Jawa Typ 05 Ideal

Konstrukciójával kiemelkedik kortársai közül a mifelénk ritka, 175 köbcentis CZ robogó, hogy mást ne mondjunk, az első kerék fölött hordja a benzintankját. A formája mellett pedig lehetetlen szó nélkül elmenni, hamar rá is ragadt a vasmalac becenév, veteránként pedig már sok évvel ezelőtt ikonná vált. Kipróbálunk egy szépen felújított, a hatvanadik évét taposó példányt.

Korábban már foglalkoztunk az eredetileg fegyverek gyártására alapított Ceska Zbrojovka (CZ) motorkerékpárjaival, és azon belül is a versenytrófeák sokaságát begyűjtő krosszgépekkel. Ezek mellett természetesen utcai modellekkel is foglalkozott a történetünk idején már a Jawával közös cégbe kényszerített csehszlovák üzem. Első szériarobogója a Cezeta volt, amelynek eredete a II. világháború idejére nyúlik vissza. Jaroslav Frantisek Koch konstruktőr már a német megszállás alatt szabadalmaztatott egy különleges robogótestet, de akkor még nem tudta megépíteni.

Aztán a háború után a vezetőség úgy döntött, hogy mégiscsak nekilát egy robogó fejlesztésének. Három nagyszerű mérnök között alakult ki háziverseny: Zdenek Kejval robogóját könnyen lehetett szállítani, ami előnyt jelentett a várható exportnál, Jaroslav Hausman (aki később híres motoros újságíró lett) egy külső borítású, Rodeo nevű géppel állt elő, Koch pedig egyszerűen elővette korábbi rajzait. Az ő gépe különleges volt, autószerű kialakítással, első lökhárítóval és irányjelzőkkel, ráadásul önhordó felépítménnyel - de azért a legömbölyített idomok alatt néhány merevítő elemet is elhelyezett.

Később érkezett a ventilátor és a dinastarter

Utóbbit választotta a gyár igazgatótanácsa, 1957-re elkészült a Cezeta 501-re keresztelt motor 300 darabos előszériája. Elöl is lengővilla vezette a kereket, rugóstagokkal, hidraulikus lengéscsillapítással, hátul pedig egyszárú lengőkarral. Szokatlan módon a benzintartályt a fix első sárvédőbe építették, ami egyben teherviselő alkatrész is volt. A Jawa 175-ös modell 172 köbcentis, egyhengeres, kétütemű motorját kapta 8 lóerővel és négyfokozatú, lábkapcsolású váltóval.

Sajnos a burkolt motor csak alulról kapott levegőt, így gyenge volt a hűtése, ráadásul a gyújtással is akadtak gondok.

Ennek ellenére nagy kedvenc lett a béketáborban, sőt, még nyugaton is: több mint 20 országban forgalmazták, a cseh és szlovák motorosok a „prase" (disznó) becenevet ragasztották rá. Folyamatosan fejlesztgették, az 501/03 hűtőventilátort kapott, az 501/05-öst pedig már 12 voltos elektromos rendszerrel és dinastarterrel is felszerelték. 1960-ban, 43 ezer darab után leváltotta az 502-es, klasszikus kétkarú hátsó lengővillával és új kipufogóval. A motor 9,5 lóerősre erősödött, a fő marketingmondat – becenévre alapozva - így szólt: „a malac vaddisznóvá változott."

Annyira mindenképpen elég volt a plusz 1,5 lóerő, hogy rá lehetett kapcsolni a Druzeta oldalkocsit vagy a PAV 40-es utánfutót. Érdekesség, hogy a Szovjetunióban is sztármotor lett, a nép a hazai 150-es Vyatka és a 200-as Tula helyett inkább a Cezetát vette.

Karrierjének gyorsan vége lett, pedig már javában folyt a modernebb, 200 cm3-es Type 503 nevű utód tervezése,

amikor a csehszlovák államvezetés szinte egyik napról a másikra leállíttatta a robogógyártást. Különleges, villanyhajtású retró gépként 2018-ban feltámadt a modell 506 Electric néven, de néhány tucat után határozatlan időre leállt a gyártás.

Gyönyörűen felújították a lemezruhát

Veteránként megbecsültek a Cezeta robogók, nálunk kevés a szép példány, de sikerült kipróbálnunk egy nemrég felújított 1962-es évjáratú 502/02-est Czakó Tibor gyűjteményéből. Itthon vette gyenge festéssel és sok gittel, de a hajtáslánca rendben volt, könnyen beindult rúgásra és elektromosan is, ráadásul nem zörgött, és szépen vette a fokozatokat. Előző gazdája a futóművel és fékekkel is foglalkozott már, úgyhogy a felújítás fő feladata a lemezruha rendberakása volt. Szerencsére a festék eltávolítása után csak néhány horpadást kellett kikalapálni, és jöhetett is a profi fényezés.

Rúgásra is könnyen indul, a dinastarterhez (önindító-dinamó) pedig a kulcsot benyomva balra kell fordítani, aztán nagyjából két másodperc elteltével forgatni kezd, és utána indul csak a motor. Ennek az egyhengeresnek egy későbbi változatával már találkoztunk egy klasszikus motorkerékpár, a CZ 175 Sport tesztelésekor, itt a burkolat miatt öblösebben szól, és persze kényszerléghűtéses. Hosszúak a lábdeszkák, így előrébb vagy hátrébb is ülhetünk, gyorsan megvan a legkényelmesebb helyzet, és már indulhatunk is. Négyfokozatú a váltó, nemcsak a cipő/csizma orrával, de sarokkal is kapcsolgatható.

Lágyan fut, de szokni kell pár sajátosságát

Hosszú az első fokozat, akár 25 km/h-ig is eljuthatunk benne, de 50 körül már jöhet a negyedik, maga a váltó pedig keményen, de pontosan dolgozik. Rugalmas a motor, és amíg be nem melegszik, érezhetően vibrál, aztán kisimul valamennyire, de a remegés sosem tűnik el teljesen. A 70-75 km/h-s tempót szépen, erőlködés nélkül tartja, egyenesen stabilan fut. Hosszú a Cezeta és kicsik a kerekei, emellett magas a súlypontja, és az előre tolt tank is sokat ront az irányíthatóságán.

A nagyobb ívekkel nincs ugyan gond, viszont a szűkebb kanyarokban könnyen beesik az orra, főleg teli benzintartállyal.

Érdekes az első futómű geometriája is: álló helyzetben próbaképp lenyomva szinte alig rugózik, de menet közben kellemesen lágy. Két dobfékje, ha nem is erősen, de jól meg tudja állítani, utassal és csomaggal azonban már gyengék. Összességében különleges, újszerű, és a hölgyek körében is nagy érdeklődéssel kísért jármű volt a Cezeta, de akadt vetélytársa Kelet-Németországból: az IWL-féle SR 59 Berlin, illetve utódja, a TR 150 Troll (MZ motorral). Sőt, Magyarországon is volt egy kísérlet divatos nagyrobogók gyártására, a Tünde R175/80 azonban a nehézségek miatt tiszavirág-életűnek bizonyult.

Műszaki adatok - Cezeta 502 (1962)

Motor: egyhengeres kétütemű kényszer léghűtéses. Hengerűrtartalom: 172 cm3. Furat x löket: 58,0 x 65,0 mm. Kompresszióviszony: 7,3:1. Teljesítmény: 9,5 LE, 4750/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó, olajfürdős kuplung, lánchajtás.

Felfüggesztés: elöl-hátul lengővilla, hidraulikus lengéscsillapítással. Mechanikus működtetésű dobfékek.

Felépítés: önhordó karosszéria, merevítő segédvázzal. Hosszúság x szélesség x magasság: 2050 x 690 x 1080 mm. Tengelytáv: 1345 mm. Tank: 12 l. Saját tömeg: 143 kg.

Végsebesség: 90 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil áprilisi számában: