Kívül Opel, belül Peugeot – Opel Corsa 1.2 Turbo teszt

Az új Opel a ruhája alatt ugyanaz a kocsi, mint az Év autójának megválasztott Peugeot 208, aminek szerencsére sokkal több az előnye, mint a hátránya.

Nem lettem volna a hatodik generációs Corsa kifejlesztésével megbízott rüsselsheimi mérnökök helyében, amikor 2017 elején a frissen eladott Opel új tulajdonosa, a francia PSA konszern (Peugeot-Citroën) bejelentette nekik, hogy a 70-80 százalékban már kész kisautójuk terveit kidobhatják a kukába.

Három év munkája ment a levesbe,

de bánkódásra nem volt idő, mert megkapták az új feladatot: az F Corsát PSA-architektúrára kell kifejleszteni, mégpedig rohamtempóban, 2,5 év alatt. Ez nagyjából olyan, mintha valakit arra kérnének, hogy a diplomamunkáját egy nap alatt dobja össze úgy, hogy a vázlatos terveket megkapja hozzá.

Francia technikán

A PSA-nak több oka volt rá, hogy a saját technikáját részesítse előnyben: a CMP platform modern, könnyű, merev, fel van készítve vezetéstámogató rendszerek, teljesen elektromos hajtáslánc és akár négyhengeres belső égésű motorok fogadására is. Ha a régi tervek szerint készült volna el a hatodik generációs Corsa, akkor csak háromhengeres motorjai lettek volna (vagyis le kellett volna mondani az elektromos változatról és a dízelről) és

a PSA-nak súlyos eurómilliókat kellett volna licencdíjként fizetnie

a korábbi tulajdonos General Motorsnak az alkatrészek használatáért.

Az Opel a legkiválóbb mérnökeit állította rá a feladatra, akik emberfeletti munkával időben elkészítették az új Corsát, amely 2019 közepén mutatkozott be, mint a Peugeot 208-as testvérmodellje. Kívülről csak a jellegzetes arányok (klasszikus, kétdobos felépítés, hosszú motorháztető, meredek szélvédő) árulják el a rokonságot a két kisautó között, egyébként

a stílusuk eléggé eltérő:

a francia extravagáns és vagány, a német könnyebben befogadható, lágyabb vonalvezetésű, és valószínűleg időtállóbb.

Laposabb és szűkebb lett

A keskeny és magas régi Corsához képest is feltűnően más lett az új, mivel sokkal laposabb (5 centivel), szélesebb (2 centivel), igazodva a mai trendekhez. Nőtt a hossz (4 centivel) és a tengelytáv (3 centivel) is, de aki abban reménykedik, hogy ettől tágasabb lett, azt ki kell ábrándítanom:

hátul a régiben sokkal jobban el lehetett férni.

A magamra beállított vezetőülés mögé beülve (178 cm vagyok) a térdem súrolta a háttámlát, és a combomat sem támasztotta meg eléggé a hátsó pad.

A D és E Corsa magasra tett ülésein kicsit úgy lehetett ülni, mint egy egyterűben vagy SUV-ban, az új viszont nem lesz a derékfájósok kedvence, mert mélyre kell huppanni:

a csípő három centivel van mélyebben, mint régen,

ami jelentős különbség. Kifejezetten sportos a vezetői pozíció, szerencsére a kormányt nagyon ki lehet húzni, ami előny az olyan rövid karú sofőröknek, mint amilyen én is vagyok. Kár, hogy a vaskos A-oszlopok sokat kitakarnak srégen előre, de a corsások ehhez hozzá vannak szokva.

A szűk ajtónyílások és a vaskos B-oszlop miatt még előre sem olyan könnyű beszállni, mint korábban, hátul pedig felér egy tornamutatvánnyal a be- és kijutás egy átlagos magasságú felnőttnek.

Legalább a csomagtartó nagyobb lett,

286 helyett 309 literes üregbe pakolhatunk, igaz, az új Renault Clio 82 literrel ezt is felülmúlja. Praktikus, hogy az első utasülés támlája is dönthető, ami megkönnyíti a hosszú tárgyak szállítását.

Belső tér

Igazi vegyesfelvágott a belső tér, mert megtalálhatók benne PSA és Opel-kapcsolók is, sok a felvágós zongoralakk, a formák felnőttesebbek, mint korábban, de még a puhának tűnő műanyagok is kemények.

Merészségben, extravaganciában a nyomába sem ér a Peugeot 208-nak

a Corsa műszerfala, de a konzervatív vevők értékelni fogják, hogy 3D-s digitális kijelző helyett könnyen leolvasható, analóg órák tájékoztatnak a sebességről és a fordulatszámról, és akkor sem kell az érintőképernyő menüjében turkálni, ha állítani szeretnénk a klíma hőmérsékletén, mert a szellőzés külön panelt kapott fizikai gombokkal.

De aki kellően kocka, az a kicsit lassan reagáló érintőképernyőn is beállíthatja a hőfokot, és megveheti a digitális műszerfalat is, amely a navigációt is képes mutatni. Egyébként a 7 colos központi érintőképernyő sem széria: az alapfelszereltséghez nem rendelhető, a második, Edition csomaghoz 160 ezer forintba kerül, csak a sportos GS Line-nál és a fullos Elegance-nál jár alapáron. Igaz, a navigációért és a 10 colos, nagyobb képernyőért ezeknél is fizetni kell, de ez mindenhol így van.

A 60 ezer forintba kerülő nyomógombos indítás nem drága, de ennyit sem ér, mivel beülés után sokszor másodpercekig nem érzékelte a zsebemben lévő kulcsot. Szintén olcsó a 40 ezer forintos elektromos kézifék, de ez legalább jól működik: a gyújtás levételekor automatikusan behúzza magát, és induláskor akkor is old, ha nem kötöttük be az övet. Én azonban egyiket sem venném meg,

inkább a 160 ezer forintos adaptív mátrix LED fényszórókra gyűjtenék,

mert ilyen fejlett világítástechnikát ma csak az Opel kínál a kisautók között.

A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, milyen vezetni a Corsát!