Megoszt és uralkodik - BMW X6 M50i teszt

Minden marketinges álma, hogy a termék érzelmeket váltson ki a fogyasztókból. Az X6 ezt maradéktalanul teljesíti: egy szűk kisebbség feltétel nélkül imádja, a többség zsigerből gyűlöli, kevesen tudnak semlegesek maradni. Ez a SUV kupé már a harmadik generációval tiporja földbe a szabályokat, M50i-ként pedig a benzinből jókorákat kortyolva képes rendet tenni a belső sávban.

Alighanem az X6-tal fejlesztette tökélyre a BMW a luxus fogalmát. Mert mi is lehet nagyobb fényűzés, mint a tökéletes feleslegesség? Potenciális vásárlóközönsége 99%-ának elegendő lenne egy 3-as kombi, hiszen abba is nagyjából ugyanannyi ember és csomag fér. De ők nem akarnak kispolgárok lenni, magas, erős, brutális gép kellett, X5-alapokon. A behemót praktikumát aztán lapos tető és döntött szélvédő csorbította, kétségtelenül egyedi tálalásban: elkészült a világ első terepkupéja.

A recept tökéletesen működik, hiszen X6 (különösen M-változatként), az autópályák, a siófoki plázs és az Arnold Gym parkolójának elvitathatatlan, örökös királya. De persze mindig csakis az aktuális verzió,

a régi már kínos, azzal csak a lepattant MLM-ügynökök és valóságshow-szereplők járnak.

Abból is látszik e modell fontossága, hogy a Porsche és a Mercedes is kénytelen volt kupét faragni a Cayenne-ből, illetve a GLE-ből, de azért persze a BMW tekintendő valódi nagyfőnöknek.

Dekadens, provokatív és kegyetlen

Olyan, mint egy meteorit: nagy, gyors, az emberek félelemmel vegyes tisztelettel tekintenek rá. És ha becsapódik (ami időnként előfordul), akkor kő-kövön nem marad. Egy ilyen izzó szikladarabba másztam be én is a járványhelyzet közepén, hogy a világvége hangulatban gyorsan tudjak majd menekülni. Hogy hova is? Hát valami olyan helyre, ahova aszfalt vezet, mert bár természetesen összkerékhajtású, a gyönyörű, 22-es felnikkel istenkísértés a terepezés.

Ez itt tehát az aktuális X6 - mindenki, akinek a korábbi van, kezdheti szégyellni, talán még az is, aki tavaly vette 30 millióért.

Nekem egyébként eddig ez a generáció tetszik a legjobban,

ami persze nem jelenti azt, hogy azonosulni tudtam volna vele, inkább elismerem és tisztelem az erényeit, de nekem azért ennyi brutalitás, nemtörődömség és provokatív magabiztosság (és ezt nem is én mondom, hanem a BMW honlapja) már sok.

A forma üt, és ennél a kéknél szebb színt nem is lehet hozzá választani. Egy csepp szimpátiát, együttérzést nem vált ki a külső szemlélőből, minden ízében, csavarjában és lemezében ott lapul a rejtett agresszió. A hátsója nekem viszont kifejezetten tetszik, a BMW-től eddig szokatlan csík lámpák érdekessé teszik - gondolom, hogy a facelifttel majd össze is érnek, annyira adja magát a dolog.

Ha hátra akar látni, vegyen X5-öt. Vagy X7-et

A végtelenségig extrázható és csicsázható, ami a tesztautó esetében természetesen teljesült is, de a beltérben is kevés dolog jutott eszembe, ami hiányozna.

Érezhetően nagyot ugrott a minőség az elődökhöz képest,

minden, amihez nyúlni kell, hibátlanul megmunkált, finom tapintású anyaggal (fával, fémmel, üveggel, bőrrel) van borítva. A tetőkárpit például alcantara, minden beszálláskor végigsimítottam az A-oszlopot belülről annyira bejött.

Ha bármilyen autóra eddig itt az Origo Autónál azt mondtuk, hogy bunkerszerű, akkor most hivatalosan is helyreigazítanánk magunkat: ez itt a bunkerszerű, ehhez képest minden más egy kerti szerszámoskamrának érződhet. Persze ebben szerepet játszik a két méter feletti szélesség és a kupéforma miatti lehetetlenül szűk hátsó ablakok is. A csomagtér közel 600 literes, de a pereme magasan van, pakolni nem a legkönnyebb bele, de ezzel együtt fog tudni élni a tulaj.

Az ülés csodálatos, ha nem lennék házas, elgondolkodnék egy gyűrűn és egy esküvői ajánlaton: minden irányban állítható, magunkra hajtogatható, fűthető-szellőztethető, és ha kell, masszíroz is.

Egy ennyire komplex autóban rengeteg impulzus éri az embert,

én három olyan területet találtam elöl üldögélve, ami kifejezetten bejött és három olyat, ami nem annyira.

Ami tetszett: fényár, zene és vezetéstámogatás

Minden drágább autó fejlesztésénél külön odafigyelnek a hangulatfényekre, a BMW pedig ebben élenjár. Üdvözlő díszkivilágítás vár este beszálláskor a kilincseken és körben, odabent pedig elöl-hátul rejtett, természetesen állítható LED-ek pompáznak, még a kormány és a kristályhangulatú váltógomb is világít. De az igazán nagy durranás az Iconic Glow, ami a két hatalmas vesének ad pompavilágítást, ráadásul menet közben is bekapcsolható marad – nézőpont kérdése, hogy menő vagy bazári-e.

Fontosabb, hogy a feláras lézerfényszórók olyan hatásfokkal működtek, amilyennel még nem találkoztam: 500 méternél is messzebbre világítnak, és persze védik a szembejövőket a vakítástól. Nappali világosságot az éjszaka közepén kevés autó varázsol, de a nagynevű beszállítótól származó hifi is különleges. A Bowers&Wilkins hangszerelte, és bár nem vagyok audiofil, feltűnt, hogy

nagyon komolyan konfigurálható és tényleg élményszerűen szól ez a rendszer.

Nem egyszerű úgy összehangolni a sok vezetéstámogató asszisztenst, hogy a kezelésük egyszerű, intuitív legyen, együtt tudjanak működni, és ne is zavarják a sofőrt feleslegesen belenyúlásokkal, bimbammolással. A BMW megoldotta, a kormányról kapcsolható az Assisted driving mindent tud, amit kell: fékez, gyorsít, sávot tart, sőt még a navigáció utasításait is képes követni. Mindezt pedig egyértelműen mutatja a műszerfalon, a tükrön és a szélvédőre vetített kijelzőn is.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!