Oroszország területe 184-szerese Magyarországénak, a lakossága mégis csak 14-szer annyi. Ebből következik, hogy a népsűrűség meglehetősen gyér, amit nehéz elhinni, ha valaki csak Moszkvában és a környékén jár, ahol
az elővárosokkal együtt 21 millió ember él
egy viszonylag kis helyre összezsúfolva. Bár a főváros tömegközlekedése fejlett (a híres, 346 km hosszú metróhálózaton felül sok busz, troli és villamosjárat is üzemel), az emberek mégis előszeretettel ülnek autóba, mivel a benzin amerikaiasan olcsó (átszámítva 200-220 forintba kerül literje), az utak szélesek, az időjárás pedig az év nagy részében zord.
Korábban még nem jártam Oroszországban, nemrég azonban egy teljes hetet tölthettem el a világ legnagyobb országában. Fő úti célunk a Bajkál-tó volt, ahol kipróbálhattuk a jégen autózást, oda- és visszafelé azonban megfordultunk Irkutszkban, és 2-2 napot eltölthettünk Moszkvában is, ahol képet kaphattam a helyi közlekedési viszonyokról. Az első etapban úri dolgunk volt, mert sofőrös limuzin várt minket a vnukovói repülőtér bejáratánál, visszafelé azonban már magunk vezethettünk egy benzines - nem hibrid - Lexus UX-et. Ekkor volt alkalmunk az orosz vidékkel is megismerkedni, ellátogattunk a fővárostól északkeletre fekvő Arany Gyűrű két, világörökségnek számító történelmi városába, Szuzdálba és az ortodox egyházi központba, Szergijev Poszadba.
Moszkvában lenyűgözött a város szépsége, monumentalitása és a közlekedés gördülékenysége. Utólag persze kiderült, hogy akkor lehet normálisan autózni, amikor munkaszüneti nap van (március első felében jártunk ott, a koronavírus hatásai még nem voltak érezhetőek), egyébként
egy átlagos hétköznapon szinte lehetetlen időben eljutni A pontból B-be a hatalmas dugók miatt.
Pedig 5-6 sáv széles, végtelen hosszú sugárutakon hömpölyög a forgalom, akárcsak Los Angelesben.
A navigációs rendszereiről ismert TomTom torlódási világranglistáján Moszkva évek óta az „előkelő" 5.-6. hely körül mozog 59 százalékos indexével, ami azt jelenti, hogy itt egy autóút átlagosan ennyivel tovább tart, mint ameddig gyér forgalomban tartana, de a délutáni csúcsforgalomban ez az érték elérheti a 108 százalékot is. Bár Indiában és Dél-Amerikában még nem jártam,
eddig nehezen tudtam elképzelni, hogy Isztambult felül lehet múlni a dugók mennyiségében,
de a török metropolisz csak a 9. helyen áll a listán, 55 százalékos torlódási indexével. Jellemző a moszkvai helyzetre, hogy a hazautazásunk előtt a helyi kísérőnk azt tanácsolta, hogy 2-3 órával hamarabb induljunk el a belvárostól 40 kilométerre fekvő repülőtérre, mivel teljesen kiszámíthatatlan a forgalom alakulása.
Kevesen tudják, de a világ nagyvárosai közül Moszkvának van a világ legnagyobb autómegosztós flottája (többnyire a kék-sárga fehér festésről lehet ezeket felismerni), több mint 15 ezer autót lehet rövid időre bérbe venni, és használat után bárhol otthagyni egy parkolóhelyen. Népszerű szolgáltatás a kisbuszos iránytaxi is, a marsrutkák nemcsak a megállóban, hanem szinte bárhol hajlandóak megállni, és jutányos áron lehet igénybe venni őket.
Benzinből a 95-ösön kívül 92-es és 80-as oktánszámú is kapható,
a gázolaj valamelyest olcsóbb, de ezt inkább csak a teherautókba tankolják, a hideg miatt a benzines kocsikat részesítik előnyben az oroszok.
A sok „dashcam" videó miatt elég rossz az orosz sofőrök megítélése a világban, amit az az adat is alátámaszt, hogy
100 ezer lakosra lebontva évi 18 ember veszíti életét közúti balesetben.
Ez háromszor annyi, mint nálunk, és 4,5-ször annyi, mint Németországban. A sok tragédiával végződő baleset több okra vezethető vissza: a vidéki utak meglehetősen rossz állapotúak, korszerűtlen az autópark, kevés az autópálya, sok sofőr tesz a szabályokra és bevállalósan vezet, télen gyakran van fagypont alatt a hőmérséklet és esik a hó. Nem csoda, hogy sokan beszerelik az autójukba a fedélzeti kamerát, melynek a felvételét bizonyító erejűnek fogadja el a rendőrség és a bíróság.
Aki azonban csak pár napig autózna az országban, annak kicsi az esélye arra, hogy bármilyen vészhelyzetet tapasztaljon,
a forgalom többnyire a magyarhoz hasonló ritmusban halad,
őrülten cikázó luxusterepjárókkal csak ritkán találkozni. Rengeteg tetőig koszos autó vesz részt a forgalomban, olyanok, amelyeknek a rendszámát sem lehet leolvasni, pedig a törvény elvileg tiltja, hogy így közlekedjenek. Moszkvában szokatlan volt, hogy a hatalmas forgalom ellenére sem volt belélegezhetetlen a levegő (talán a kevés dízel miatt), és az is, hogy az autók finom, csörgő hang kíséretében haladtak el mellettünk, ami a szöges gumik viselésének következménye.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!