Egy japán autógyártó meghívásából egy hetes sajtóúton vettünk részt Oroszországban, ahol Moszkvában és a Bajkál-tónál is jártunk. A március 8-ai kiutazás előtt voltak kétségeink afelől, hogy egyáltalán érdemes-e repülőre ülni, mivel
a moszkvai polgármester akkorra már rendkívüli állapotot rendelt el.
Ez többek között azzal jár a hivatalos leírás szerint, hogy azoknak az utasoknak, akik a koronavírussal fertőzött országból érkeznek Oroszországba, fel kell készülniük egy egészségügyi szűrővizsgálatra, szükség esetén két hét önfenntartó karanténra, sőt, esetlegesen még a moszkvai lakosok részéről érezhető idegengyűlöletre is!
Szerencsére ezekből végül semmi nem valósult meg, talán azért, mert akkor még csak öt igazolt fertőzött volt Magyarország területén, és nem soroltak minket a fokozottan veszélyes országok közé az orosz hatóságok. Érkezésünkkor
a Vnukovó repülőtéren maszkban ülő határőrök kérték el útleveleinket,
de ezen kívül semmi rendkívüli nem történt, azt leszámítva, hogy a terminál egyik sarkában fehér védőruhás, maszkos dolgozóknak tartottak eligazítást, vélhetően vírusügyben.
Moszkvában a helyi kísérőnk szerint sokkal kevesebb volt a turista, mint egy átlagos időszakban, a Vörös téren a remek, enyhe idő ellenére sem volt tömeg. Egy héttel később visszamentünk ide, hogy belülről is megnézhessük a Kremlt, de ekkor már körülbelül csak harmad annyian voltak a téren. Igaz, aznap az időjárás is a zordabbik arcát mutatta, ugyanis a napsütéses és az erős havazás negyedóránként váltotta egymás, és a hőmérséklet is fagypont alatti volt. Egyébként a vasárnapi adatok szerint
a 146 milliós Oroszországban csak 64 koronavírussal fertőzött embert tartanak nyilván,
eddig összesen hatan haltak bele a betegségbe.
Az orosz kormány szombaton jelentette be, hogy
március 16-től beszűntetik a légi közlekedést az európai országok és Oroszország között,
ezért kimondottan szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy minket még hazahozott a menetrend szerint vasárnap 20:45-kor induló fapados járat a Vnukovó repülőtérről. Március 15-én, vasárnap este szinte semmi rendkívülit nem láttunk a kisebbik moszkvai repülőtéren, azt leszámítva, hogy szokatlanul kevés ember rostokolt a terminálban, és az üzletek egy része korán bezárt.
A Budapestre tartó járaton is az alacsony népsűrűség volt a feltűnő, olyannyira, hogy a légi kísérők átültetéssel próbálták a gép balanszát javítani, mert elöl alig ült valaki. Megkérdezésünkre elárulták, hogy több mint 130-an vettek jegyet erre a Moszkva-Budapest járatra, de
a jeggyel rendelkezőknek csak kevesebb, mint a fele szállt fel ténylegesen a gépre.
A beutazási korlátozások miatt az orosz utasok bizonyára nem akarták megkockáztatni, hogy eljönnek Magyarországra, és később nem tudnak hazajutni.
Az orosz légiközlekedési korlátozást információink szerint mindössze egy nappal az életbe lépése előtt jelentették be, a legtöbb, hasonló döntést hozó európai ország kétszer ennyi időt adott az embereknek a felkészülésre, utolsó pillanatos jegyvásárlásra. Egyébként a gépen lévők közül
saccra minden negyedik utas viselt egyszerű maszkot,
a személyzeten nem láttunk védőfelszerelést.
Bár a vasárnap esték amúgy sem valószínű, hogy a legforgalmasabb időszakok lennének a Liszt Ferenc Repülőtér életében, ezúttal még a várakozásokhoz képest is rendkívül kevés emberrel találkoztunk, már a repülőgéptől minket behozó buszról is láttuk, hogy
a terminálok szinte konganak az ürességtől.
Érkezés után mindenkit kikérdeztek a maszk nélküli rendőrök (3-an voltak), hogy az elmúlt két hétben jártunk-e a koronavírussal fokozottan fertőzött keleti országokban, Kínában, Iránban, vagy Dél-Koreában. Hőmérőzésre nem került sok, így pár perc alatt átléphettük az országhatárt, a fülkében ülő határőr már maszkban végezte a munkáját.
A csomagszállító szalagok közül az egyiken, amelyik állítólag Izraelből érkező gép poggyászai voltak,
érintetlenül álltak a bőröndök, utasok meg sehol.
Vagy nem engedték be őket az országba, vagy náluk tovább tartott az útlevél-ellenőrzés, mindenesetre nem éppen szokásos, hogy a csomagok előbb érjenek ki egy szalagon, mint ahogy a tulajdonosaik odaérnek.
Fél 10-kor léptünk ki a reptér épületéből, a nyitott részen csend és szokatlanul üres parkoló fogadott minket. A fenti indulási szinten általában nagy a nyüzsgés, autók, kisbuszok és taxik közlekednek nagy számban, most azonban
szinte nem volt semmi forgalom,
csak pár autó parkolt békésen, és Rendőrautóból mindössze egyet láttunk, de az is csak áthaladt a területen, és nem állt meg.