Körzete az autópálya - Opel Insignia 1.6 Turbo D Sports Tourer teszt

Az Insignia B a jelenkor legnagyobb, egyben legutolsó német (és amerikai) vér szerinti Opelje. Kombi kivitelben, gazdagon felszerelve és a ráncfelvarrás előtti kifutó kivitelben érkezett hozzánk tesztre, utóbbi kitétel azt is jelenti, hogy még a kis motornál sem kellett lemondanunk a negyedik hengerről.

Bárhogy tombol a SUV-őrület, már ránézésre is vonzó, nagy és kényelmes utazóautó a Sports Tourer, e benyomás beülve, majd vezetve csak tovább erősödik. Utastere széltében és hosszában hatalmas térszabadságot ad 4 szinte bármekkora felnőttnek, vagy akár egy 2+3 fős családnak, könnyen alakítható, 560 literes raktere pedig alaphelyzetben is elnyel mindent, és lehajtott hátsó üléseknél pedig pluszban még kétszer ennyit (összesen 1665 liter), ha a szükség úgy hozza.

Minderre jön a tesztautó Exclusive OPC Line felszereltsége, amely új dimenziót nyit a hatalmas (öt méter hosszú), mégis kecses testű Opel számára.

Látványos és drága kiegészítői révén ugyanis puccos üzleti autóként is simán megállja a helyét.

Más kérdés persze, hogy a folyton rohanó vasalt inges népek hogyan viszonyulnak a villámos jelvényhez, mindenesetre ebben a formában tényleg kevés fogást lehet találni rajta.

Abszolút értékek és hasogatott szőrszálak

Hiányosságai közül a nem tökéletesen elnémított menetzajforrásokat kell elsőként említeni. Sztrádatempónál sajnos a szél és a gördülési zaj egyaránt magasabb a D szegmens prémiumainak szintjénél, s azok magasságából nézve az is hiba, hogy az amúgy rendesen kiegyensúlyozott dízelmotor távolinak ható, tompa moraja indokolatlanul magas fordulaton felerősödik.

Tény, hogy a rendeltetésszerű használattól eltérő, kihúzatásos vezetési stílus ellen nemcsak a karcsú fordulatszám-tartománnyal, hanem oda nem illő hangokkal is tiltakozik az Insignia 1,6-os, 136 lóerős common rail turbódízele (a kétliteresről itt olvashat tesztet). Már persze annak, aki eljut idáig, mivel a combos, 320 newtonméter forgatónyomaték a fülnek kellemes tartományon belül épül fel –

hát ezért hívják "Suttogónak" az Opel büszke mérnökei.

Erre még visszatérünk, előbb azonban húzzuk csak elő a maradék taslikat a pofonládából, igaz, jó mélyre bele kell túrni értük. Mindazonáltal a felhasznált anyagok és műszaki megoldások tekintetében is van némi lemaradás, ha azt az anyaméhet és high techet keressük, amelyekre az Audi, a BMW, a Lexus, a Mercedes és még néhány önjelölt kékvérű hivatkozni szokott a gyártmányaik horrorisztikus árának firtatásakor.

Extrákkal teletömve lépi át a tízmilliót

A költségeket saját zsebből fedezve a viszonylagos szerénysége ráadásul egyértelműen előny. Az Opel mindig is az arany középút szilárd képviselője volt, sosem tartozott a fentről joggal lenézhető pünkösdi királyok közé. Helyén kezelve a dolgokat, kétség sem fér ahhoz, hogy

az Insignia tisztességes minőséget és funkcionális bőséget ad,

főként, ha a tesztelt verzió OPC Line optikai, illetve Exclusive tartalmi extra csomagjainak 1 milliós, illetve a hatfokozatú automataváltó közel 500 ezres felárát is rádobja a 9,32 millió forintért elhozható 136 lóerős dízel kombi alapkivitelére a megrendelő.

A feláras bőségszaruval nemigen találunk érzékelhető különbséget a D szegmens legjobbjai és az Insignia Sports Tourer között. E konfigurációban a vörösesbarna bőrbelső, az elegáns, szálcsiszolt fém dekorbetétek, LED csíkok és a figyelmesen elhelyezett belső világítómodulok, az automatikus váltó és a parádésan működő vezetőasszisztensek, na meg a mindenütt kellemes tapintású és látványvilágú burkolatok, panelek és kárpitok sokat hozzátesznek a kellemes összképhez.

Ám nyilván a konkurencia is tudja, mitől döglik a légy, következésképpen nem ez a selling pointja a nagy Opelnek. Masszív összeszerelése sem emeli az átlag fölé, hiába precízek közelről nézve az illesztések, és hiába némák a burkolatok.

A távol-keletiek ebben a műfajban is legalább ennyire értik a dolgukat.

Akárcsak a tartósságot illetően, ami az előd Insignia és az Astra elnyűhetetlenségéből, na meg a fejlett ázsiai járműiparból kiindulva ugyancsak borítékolható közös érték lesz.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!