Kétes a neve, pedig ez az igazi Vitara-kihívó - Ssangyong Tivoli X150 DLX teszt

2020.01.25. 14:48

Alig ismert márkaként garantáltan nem presztízsre alapoz a felfrissített Tivoli, pedig harmonikus megjelenésével, jó használati értékével és modern műszerfalával számtalan kis SUV-ot legyőzhetne. Kár, hogy torkos benzinmotorja miatt elsősorban az akciós árának köszönhetően marad versenyben.

A Ssangyong Tivoli X150 aligha ismerős az átlagos autósok számára, sokan még a márkanévről sem hallottak. Holott az ár-érték arányra kihegyezett vásárlók – tehát a magyarok többségének - egyik nagy kedvence lehetne. Méretben és műszaki tartalomban akár még a toronymagasan piacvezető Suzuki Vitara alternatívájaként is megállná a helyét. Sőt, hajtáslánca révén akár le is hagyhatná azt – papíron.

A Tivoli X150 4,56 milliós forintos alapáron az egyik legolcsóbb, ugyanakkor naprakész és gazdag felszereltségű divatterepjáró. Galériához kattintson a képre!Fotó: Szabó Gábor - Origo

Na de az autókat, beleértve a Tivolihoz hasonló SUV-crossover kategóriahatáron egyensúlyozókat is, papír helyett aszfalton szokás kipróbálni, amit meg is tettünk. Így megtudtuk, a modellfrissítésen átesett koreai modell mennyire lesz képes beleavatkozni a nagyok dolgába – ezúttal a régi szívómotort felváltó új, 1,5 literes turbóval (163 lóerő), fronthajtással és automataváltóval.

A tavalyi facelift során módosult kicsit az orra, de a Ssangyong egyértelműen a műszaki tartalomnak szentelt nagyobb figyelmetFotó: Szabó Gábor - Origo

Persze ez attól is függ, hogy a potenciális vevők közül hányan hisznek a szép színes prospektusoknak (persze a többi márkánál is így van). A Csipkerózsika-álmából felébredt Ssangyong marketingje legalább annyit fejlődött, mint maga termékkínálat, amelynek legújabb, s egyben a 9 évvel ezelőtti Mahindrába olvadás első önálló fejlesztése a kompakt Tivoli. A 2,6 méteres tengelytávú, 4,22 méter hosszú divatcikk olyan jól sikerült, hogy az elkényeztetett Európában is elkezdték komolyan venni.

Kirakatfogyasztás kontra rideg valóság

Csakhogy a különféle konfigurációi között nagyok az eltérések, sok fejfájástól kímélhetik meg magukat azok, akik a sokmilliós kiadást megelőzően független forrásokból tájékozódnak – például tesztünkből. Persze a vészfékrendszer gyalogosgázolást kivédő vagy koccanásgátló képességeinek éles próbáját nem erőltettük, elhittük, hogy van és azt is, hogy szükség esetén működik.  Akadtak ugyanakkor olyan tételek, amelyeket a kipróbálás után is nehezen emésztettünk meg.

Nem nehéz kategorizálni a Tivolit. Divatcikk, de egyelőre csak stílusa van, neve még nincs. 5 év garanciával adják, ez sokaknak nem elhanyagolandó szempontFotó: Szabó Gábor - Origo

Az első, és mint kiderült, legnagyobb meglepetés rögtön az átvételkor történt, ami azóta is visszatérő rémképpé állandósult. Az átlagfogyasztást mutató fedélzeti kijelzőn 9,7 l/100 km érték virított, amely adódhatott volna a röviddel azelőtti tankolást követő sietős szakaszra mért átlagból. Csakhogy később kiderült, kifejezetten kímélő, lámpa- és forgalommentes éjszakai városi tekergéssel sem igen akart 9 alá esni az előtte újból lenullázott fogyasztás, később a tankolás is ezt igazolta.

Nagyon kellemes meglepetés a Tivoli minőségi beltere. Szinte minden ma létező asszisztens benne van, illetve rendelhetőFotó: Szabó Gábor - Origo

Amúgy a katalógusban 7,7 literes vegyes fogyasztási adat szerepel  annál a kipróbált benzines turbós változatnál, amely 4WD helyett fronthajtású, start-stop rendszerrel felszerelt, viszont hatfokozatú Aisin automataváltót kap (így a manuálisnál 280 Nm-es nyomaték 260-ra csökken). Melegebb időben, országúton poroszkálva persze kevesebbet eszik, de leginkább kézi váltóval lehetne a kategóriában elvárható érték környékére mérsékelni az étvágyát.

A nézését meg a járását

Cserében jól megy, ha tapossa az ember, de a sportosabb stílust a szintetikusan nyúlós gázreakció és az automataváltó nem tudja kellőképpen lekövetni. A különféle használati módokat cserélgetve sem tör elő az olthatatlan vágy, ami kihozná a száguldozás kényszerét a sofőrből. Helyette ott van a látható fogyasztás, ami további önmérsékletre és az Eco mód aktiválására inti őt. Így legalább harmonikusabb jószággá szelídül az Euro 6d-TEMP normás benzines, nyers viselkedése kisimul.

Nincs mese, automataváltóval szalonképtelenül sokat, 9-10 litert fogyaszt vegyes használatban. Viszont az új turbómotor erősebb, mint a többi kis SUV-éFotó: Szabó Gábor - Origo

Érdekes, de a Tivoli X150 a jól bevált elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztésével (az összkerekesek multilink rendszert kapnak), közepesen kemény rugózásával-csillapításával, valamint a "csak" 215 széles, de 18 colos és nagyon peres abroncsaival a budapesti és környéki utak többségén egészen nagyautósan viselkedik.  Ott is kellemes, ahol amúgy a legtöbb mai, túlméretezett malomkerekekre rakott kocsi zötyög.

Megfelelő a helykínálat, lényegében nincs hátsó kardánalagútFotó: Szabó Gábor - Origo

Kormányzás és fékezés terén sem lehet belekötni, biztonságos, kiszámítható autó benyomását kelti a Tivoli, s külön üdvözlendő, hogy a sávtartó, távtartó és fékasszisztensek sem hiányoznak a szériafelszerelések közül, illetve baráti felárért a ma elérhető összes fontos funkciót meg lehet rendelni. Legalább ekkora piros pont jár azért, amiért a menetzajok kiszűrését olyan hatékonyan oldották meg a Ssangyong fejlesztői, amilyennel jóval puccosabb márkánál találkozni csak.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!

Előző
  • 1
  • 2
Következő