Távolról érkezik, de közel áll hozzánk – Suzuki Swift Hybrid menetpróba (2020)

Ugyan ki ne hallott volna már Magyarországon a Suzuki Swiftről, az újautó-eladások egykor örökös listavezetőjéről? Arról viszont már valószínűleg kevesebben tudnak, hogy 2017 óta a hatodik nemzedéke van piacon, amely mostantól tisztább és takarékosabb, mint valaha: lágy (mild) hibrid rendszert kap, méghozzá alapáron. Vezettük a pehelysúlyú japán kisautót, amely szívómotorja miatt is kuriózum, ugyanakkor a luxus és prémium szavakat hírből sem ismeri.

Semmi baj, ha az utóbbi évtizedben bárki is elvesztette volna a fonalat a Suzuki Swifttel kapcsolatban, hiszen egykori fellegvárát, Esztergomot réges-régen bevette az SUV- és crossover-hadsereg. Ugyanakkor azzal a jó hírrel szolgálhatunk, hogy az utcaképet máig meghatározó egykori népautó aktuális kivitele él és virul, és éppen most esett át ráncfelvarráson. Mielőtt azonban útra kelnénk vele, nem árt tisztázni néhány apróságot. Nem megyünk vissza Ádámig és Éváig, de közel három évtizedet feltétlenül muszáj visszatekinteni a múltba ahhoz, hogy tisztán lássunk.

Nemzetközi viszonylatban ugyanis a Swift második, majd a negyedik nemzedékének sorozatgyártása folyt idehaza 1992-2003, illetve 2005-2010 között, tehát a gyakori Swift I./II. megnevezésük nem helytálló (pontosabban, kizárólag a „mi autóinkra" igaz).

A nyolcvanas évek szögletes ősmodellje, na meg a 2010 óta kapható két széria kizárólag importáru volt,

és nem is lettek nálunk bestsellerek. Ma tehát a hatodik generációnál járunk, amely egyenesen Japánból hajózik át a szlovéniai Koperbe, onnan meg szárazföldön jut tovább a magyarországi márkakereskedői hálózatba.

Mindeközben belföldön a Vitara és az SX4 S-Cross készül, s uralja a honi Suzuki eladások 45, illetve 44 százalékát. Mellettük mindössze 7 százalékot tudhat magáénak az aktuális Swift. Mindazonáltal ez is legalább olyan jó konstrukció a saját osztályában, mint a többi Suzuki. A konkurenciával összevetve is állja a sarat, a kisautók közt kuriózumként még összkerékhajtásos kivitele (AllGrip) is létezik – persze nem arra, hogy Somogybabodon dagonyázzon. A fronthajtásos testvéreivel együtt érezhetően arra tervezték, hogy a takarékos, józanul gondolkodó autóvásárlók elvárásait teljesítse.

Méregtelenítő kúra indítógenerátorral

A mindenkori Swift legjobb tulajdonsága ugyanis az, hogy csak megy és megy, miközben

meglepően keveset fogyaszt. Ugyanakkor a luxus és prémium szavakat hírből sem ismeri,

sőt a presztízs sem kifejezetten a műfaja. Cserében viszont kimagaslóan jó a használati értéke, ami jó értéktartással párosul. A tizenéves (esztergomi) példányok sokszor másfél milliós irányáron jelennek meg a piacon. Persze az első gazdás, 100 ezer kilométer alatt futott, garázsos Swiftek ezek, amik úgy néznek ki, mintha formaldehidben tartósították volna őket, de az átlagosan megkímélt darabok sem olcsók.

A Balaton-felvidékre szervezett menetpróba tapasztalatai alapján nagyon úgy tűnik, hogy az aktuális Swift is magában hordozza az ígéretes jövőt. Főleg az alapos méregtelenítés után, amellyel

bizonyára hosszú évek múlva is szalonképes alternatívát képez a benzinüzemű kiskocsi-felhozatalban.

Ehhez mindenekelőtt a hajtásláncon végeztek radikális újításokat a fejlesztők, a korábbi, 1242 cm3-es (K12C) benzines helyére a szintén négyhengeres, de 1197 cm3-es K12D jelzésű motort rendszeresítették, 12,5-ről 13-ra növelt sűrítéssel, tehát szegényített keverékkel.

Immár kizárólag integrált villanymotorral, azaz hibrid technikával engedik ki a Swiftet az utcára. Hasonló lágy hibrid rendszer a korábbi választékban is volt már felárért, de most szériakivitellé tették és feljavították. A korábbi 3 Ah-ról 10-re növelték a lítium-ion tárolóakku kapacitását, aminek köszönhetően a villanymotor hosszabb ideig tud terheléskor aktívan besegíteni a hajtásba, és hatékonyabb lett a fékenergia-visszanyerés. Természetesen a start-stop funkciót is képes ellátni az indítógenerátor, de a többi lágy hibridhez hasonlóan a Swift sem tud tisztán elektromosan haladni.

Ne csak a lóerőket nézzük, hanem a kilókat is!

A műszaki frissítések oltárán azonban sajnos nem lehetett elkerülni némi teljesítmény, illetve nyomaték feláldozását, a 90-ből 82 lóerő, míg a 120-ból 107 newtonméter lett. Ennek következményeként

a Swift papíron viszonylag jelentősen, a gyakorlatban viszont alig érezhetően vesztett dinamikájából.

Az eredetiekhez hasonlított párhuzamos kivitelek 0,3-1,2 másodpercnyi veszteséget mutatnak álló helyzetből százra gyorsításnál, most a legjobb idő 12,2 (CVT-erőátvitellel), míg a legrosszabb 13,8 másodperc, utóbbi az összkerékhajtású változatoknál mérhető.

Szerencsére az élvezetet alig rontja mindez. A precíz kormányzás, a jól hangolt futómű, az ultrakönnyű, kiviteltől függően 865-991 kilós menetkész tömeg, s nem utolsósorban a magas fordulatszámokat jól tűrő, sőt igénylő benzinmotor továbbra is ügyesen hiteti el a vezetővel a sportosság illúzióját.

Talán csak az érdi vagy tatabányai emelkedőn ingázók sirathatják jogosan az elveszett lóerőket.

Az első tankolás után azonban valószínűleg az ő bújuk is elszáll, a Swift ötfokozatú manuális váltóval, elsőkerék-hajtással már-már benzinpárával beéri.

A Balaton-felvidéki barangolás során 4,5 l/100 km-es átlag jelent meg a sebesség- és a fordulatszámmérő közé beszorított, 4,2 colos mini monitoron. A 7 virtuális fokozatra felosztott CVT váltós kivitel a WLTP szabvány és a valóság szerint is bő fél literrel többet kér, de többet is ad. Nincs rángatás, van viszont manuális mód és pörgős motor, amivel elő lehet csalogatni a Swift nyersebb karakterét. A nyersesség amúgy is alapértelmezett tulajdonsága a Swiftnek.

A motor- és a gördülési zaj nagy tempónál zavaró, akárcsak a szél susogása, na de a könnyű és olcsó építésmódnak ez az ára.

Akciósan sem két fillér

Fontos tisztázni, hogy ez a Suzuki már nem diszkontajánlat, akciósan épphogy belefért négymillió forintba a GL kivitele (itt olvashatja el összeállításunkat az ország legolcsóbb autóiról), amely egy-két optikai csecsebecsét leszámítva egészen nagyvonalúan adja a tartalmat. Amúgy

ugyanannyiért házon belüli alternatívája is akad a crossoverek kedvelőinek, a jópofa Ignis

– a Swift a sportosabb vonalat képviseli. Adaptív tempomat, klíma, teljes légzsákarzenál, radaros fékasszisztens és bőrkormány is jár az alapmodellhez, de ahogyan lenni szokott, legalább a második szintig érdemes emelni a tétet.

Félmillióval drágábban már gyakorlatilag alapszintű önvezetés, tolatókamera, vészfékasszisztens, holttérfigyelő, táblafelismerő, tengelyirányú kormányállítás, és más apróbb örömforrás is beszerezhető.

Sajnos a CVT váltó magában nem kérhető, csak a GLX csomagban, ami összesen 850+520 ezres tétel a mezítlábas Swifthez képest,

a 4x4 hajtás pedig 850+600 ezres felárat jelent, mivel az sem kérhető a GLX alatt. Aki vagányabb fazont és több (szám szerint 129) lóerőt szeretne, a szintén lágy hibrid Swift Sportban találhatja meg számítását, akciósan sem kevés 6,79 millió forintért.

Nem olcsó mulatság tehát tartós kapcsolatot létesíteni egy Swifttel, de okos döntés: felszereltsége nagyvonalú, a beltér szubjektív közérzeti faktora hozza a mai átlagot, a minőségérzet pedig jó. A 3+7 éves garancia sokat elárul arról, hogy milyen vakon bízik a márka a Swiftben. Ám az sem véletlen, hogy sokan a fejlettebb technikájú és családbarát helykínálatú Vitara felé lépnek tovább, meggondolandó 1,3 milliós felárért.