Megoszt és uralkodik - BMW X6 M50i teszt

Minden marketinges álma, hogy a termék érzelmeket váltson ki a fogyasztókból. Az X6 ezt maradéktalanul teljesíti: egy szűk kisebbség feltétel nélkül imádja, a többség zsigerből gyűlöli, kevesen tudnak semlegesek maradni. Ez a SUV kupé már a harmadik generációval tiporja földbe a szabályokat, M50i-ként pedig a benzinből jókorákat kortyolva képes rendet tenni a belső sávban.

Ami nem tetszett: műszerek, kormány, szellőzés

A kategóriában mindenhol digitális a műszeregység, természetesen az X6-ban is. Viszont egyrészt ez kissé nehezen áttekinthető, másrészt nem igazán személyre szabható. Az Audi retinafelbontású Google maps-et tol elénk,

ahhoz képest itt a szürke, kisméretű térkép egészen lelombozó.

Sport módban pirosra váltanak a vonalak a kijelzőn, de nincsenek izgalmas témák, mint például a Mercedesnél. Ebben tehát a konkurensek egyértelműen jobbak.

Azt kell mondanom, a kormány nekem jobban tetszett az előző X5/X6 generációban, mert sportosabb volt, és a gombokat is könnyebben lehetett valahogy nyomkodni. Persze ezt is azonnal megszokja az ember, vannak rajta váltófülek is, de összességében ezen a téren nem éreztem a fejlődést.

Kritikával kell illetni a szellőrendszert is, ami szerencsére nem arra vonatkozik, hogy nehéz lenne kezelni, vagy gyenge lenne a teljesítménye.

E téren tökéletesen működik, de egyszerűen túl zajos.

Mind a klímaventillátor, mind az ülésszellőzés olyan zúgást ad, ami elveszi a méltóságteljes csend értékét. Peresze - nagy gázadásra - el tudja nyomni a V8-as motor, vagy a csodás hifirendszer hangja, de ez akkor is finomításra szorul.

Gesztusok, relaxálás és limitált végsebesség

Minden ilyen fontos és drága modellben muszáj olyan újdonságokat villantani, amin csámcsoghat az emberek. Ezeknek a nagy része általában felesleges, és így van ez az X6 esetében is. Mivel a központi menürendszer nagyon rendesen működik, teljesen felesleges például az erőltetett gesztusvezérlés (körkörös ujjmozdulatokkal lehet például a hangerőt állítani), sokkal józanabbul jól kezelhető a váltó mellől, az érintőképernyőről vagy a kormányról.

Szerintem nélkülözhető a hangvezérlés is, de a wellbeing mód is nagy talány: ilyenkor az autó átállítja a napfénytetőt, a zenét, a klímát, az illatokat (kétféle beépített parfüm van), és lehet relaxálni. Érdekességnek jó, de valakinél ez döntő érv lenne vásárlásnál? Van viszont egy olyan újítás, ami még hasznos is lehet: az autó kis sebességnél

megjegyzi az utolsó 50 méteren tett kormánymozdulatokat

és bármikor képes visszafelé lejátszani őket. Néha jól tud jöhet, ha az ember szűk helyen tolatgat.

Az M-palettán négy szint van, ezekből a gázolajon élő, négyturbós (!) M50d mellett a tesztelt M50i a belépő az izompacsirták világába. Mondanunk sem kell, ez sem gyenge: 530 lóereje és teherautós nyomatéka mellett nehéz elképzelni, hogy valakinek kellhet több. Pedig minden lehetséges, ugyanez a 4,4 literes, V8-as, biturbó benzinmotor rendelhető 600 (X6 M) vagy 625 lóerős teljesítménnyel is (X6 M Competition), az M vezetői csomag megvásárlásával akár 305 km/h-s végsebességgel.

750 Nm nyomatékkal nem ismer tréfát

De milyen az igazi M-modellek alatti lépcsőfok? A mi autónk valahol 2,3 tonna környékén volt, és egy ilyen autóban egész más élmény a gyorsulás.

Boldogan jelentem, tényleg tudja a papíron megadott 4,3 másodperces 0-100 km/h sprintet,

az érzés pedig nem is annyira rémisztő, inkább csak gyönyörködik az ember a V8-as hangjában és közben kellemes gyomortájéki zsibbadás fogja el erre a pár röpke másodpercre.

Állítólag a BMW állítólag sokat dolgozott az élénk gázreakciókon, de nekem ez még mindig lassú kicsit, bár persze lehet, hogy csak a Model 3 után szokatlan, hogy egyáltalán létezik ilyesmi. Gondolom, a tulajdonosokat aligha izgatja a fogyasztása, szóval csak mellékesen mondanám, hogy 16 liter környékén alakult vegyesben - akit ez egy kicsit is riaszt, semmiképp se vegyen autót ennyiért. Vagy próbálja ki a dízelként, esetleg várjon, hátha lesz ebből is plug-in hibrid.

Nyolcfokozatú, ZF-féle bolygóműves automataváltót kapott,

amit egy szép, kristályimitációból készült előválasztó karral vezérelhetünk. A tolatókamera háromdimenziós külső nézetei pontosak, könnyen lehet manőverezni, ami jól jön, hiszen a kilátás hátra esélytelen. Különböző üzemmódok között váltogatni, az Eco Pro például nemcsak a gázpedál érzékenységén és a motorkarakterisztikán állít, hanem a V8-as bugyburékoló hangját is lecsavarja (a kipufogóban zár egy szelep), és az X6 kezesbáránnyá változik.

Akár hat Opel Astra is kijönne az árából

Az egész úgy van kitalálva, hogy lehet vele őrültködni, de oviba, plázába járni is tökéletes. Futóművén is azt a nagyfokú masszívitást érezni, mint mindenhol, talán a 22-es kerekek miatt nem tud igazán ügyes lenni rögös aszfalton. Pedig mindent bevetettek, van négykerék-kormányzás, dőléskiegyenlítés, változó áttételű aktív kormányzás, adaptív lengéscsillapító és M Sport differenciálmű, de a fizika törvényit nem lehet legyőzni – a vérbeli sportkupék közt ez inkább egy rinocérosz görkorcsolyán.

Ha lóerőre nézzük az árát, tulajdonképpen nem is drága. Egy 100 lóerős alap kompaktot 6 millió körül már megkapunk akciósan, ez pedig több mint ötször erősebb - és ötször kell érte többet fizetni: az X6 M50i alapára hajszállal 30 millió forint alá fér be.

A tesztautóba mondjuk még belepakoltak 10 milliónyi extrát,

és tényleg így tud nagyot villantani. Megnéztem a konfigurátorban az alapverziót, és bántotta a szememet a tesztautó pompája után, alighanem a tulajok zöme is inkább mélyre nyúl a zsebében.

Az „abszolút dominancia" (ez a BMW honlapról származik) tényleg kifejezésre juttatható az X6-tal. Más kérdés, hogy akinek arra van szüksége, hogy az erőfölényét, vagy legalábbis jólétét bizonygassa, annál felmerül a gyanú, hogy talán mégsem olyan magabiztos, mint amilyennek tűnni szeretne. Ami viszont biztos: mindegy, hogy az autós újságok mit írnak, e SUV-kupénak volt, van és lesz közönsége. Nem véletlenül vették gyártásba kompakt kisöccsét, és állítólag már tervezik a hatalmas X8-at is.