Kívül Opel, belül Peugeot – Opel Corsa 1.2 Turbo teszt

Az új Opel a ruhája alatt ugyanaz a kocsi, mint az Év autójának megválasztott Peugeot 208, aminek szerencsére sokkal több az előnye, mint a hátránya.

Műszaki tartalom

Az előző két Corsának (az ötödik, E generáció inkább volt egy erősen módosított D, mint vadonatúj modell) két nagy hibája volt: a gyenge és szomjas szívó benzinmotorok és a nagy tömeg. Előbbit ugyan még időben orvosolták 2014-ben a szentgotthárdi 1.0 turbóval, de a nagy tömegen nem lehetett egy modellfrissítéssel változtatni, ahhoz új alapok kellettek, amik most meg is érkeztek. Az új Corsa akár 108 kilóval is könnyebb lehet elődjénél, a szívó benzines alapmodell csak 980 kilót nyom,

utoljára a 90-es évek gömbölyű B Corsája volt ilyen könnyű.

A tesztre kapott turbómotoros kocsi forgalmijába 1090 kg volt írva, ami még mindig kedvező érték.

Az 1,5-ös dízel mellett háromféle benzinmotorral kapható a Corsa, mindegyik 1,2 literes és háromhengeres. A normál igényekre, városba elegendő szívó 75 lóerős, a tesztautóban a legnépszerűbbnek ígérkező turbós, 100 lóerős dolgozott, ami 430 ezerrel drágább. Kapható még egy 130 lóerős is, de az már csak nyolcfokozatú automatával, Sajnos emiatt 1,12 millióval többe kerül a 100 lovasnál, amit kevesen fognak kifizetni. Mint ahogy

a 11,4 millióba kerülő elektromos Corsának sem jósolok nagy jövőt,

mert alig olcsóbb, mint egy családi méretű, szintén villanyhajtású Nissan Leaf.

Milyen a motor?

Ezzel a 100 lovas benzinessel dinamikusan lehet közlekedni, a 205 Nm-es nyomaték 90 százaléka ugyanis már 1500-as fordulatszámtól jelen van, amit érezni is lehet menet közben. Emiatt korán fel lehet kapcsolni, alul is jól terhelhető a kis motor,

a régi 1,4-es szívóval ellentétben azt sem érzi meg túlzottan, ha többen ülnek a kocsiban.

Persze aki egy négyhengeres régi Corsából ül majd át, annak elsőre fura lesz a háromhengeresekre jellemző enyhe, bár mindig érezhető vibráció, és a motorhang wartburgos beütése, de másba tényleg nem lehet belekötni. Nem véletlen, hogy ez az 1,2-es 2015 és 2018 között négyszer is győzött a saját méretosztályában az Év motorja választáson.

A 9,9 másodperces gyorsulás és a 194 km/órás végsebesség több mint elég egy kisautónak, és ehhez mérten a fogyasztás is kedvező:

városban 6,7 literes átlagot mértem

úgy, hogy, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor állította le a motort a start-stop rendszer hét nap alatt. A 4,3 literes vegyes gyári adat (NEDC, nem WLTP) persze egy vicc, de arra jó, hogy megmutassa a fejlődést az elődhöz képest: a nehezebb E Corsa kombinált átlagfogyasztása a hasonló menetteljesítményekre képes, 115 lóerős 1.0 Turbóval még 5,0 liter volt.

Nem fogunk elfáradni a vezetéstől

Hiába azonosak az alapok a Peugeot 208-assal,

az Opel a saját ízlésére hangolta a kezelőszerveket

és a futóművet. Meglepően könnyen jár a kormány és a három pedál, a fékpedál szivacsos puhaságát meg kellett szokni, de sikerült, mert az adagolhatósággal nem volt gond. Érződik, hogy a Corsát városi használatra tervezték, mert minimális fizikai erőkifejtéssel lehet vezetni. Ehhez igazodik a hatfokozatú kézi váltó is, mert könnyen jár, de nem túl nagy élmény a használata, a váltási érzet erős közepes. 130 km/óránál hatosban csak 2600-at forog a motor, így autópályán is csendesen és takarékosan lehet közlekedni.

Pontos és élénk az elektromos szervokormány, de visszajelzésekkel teljes mértékben adós marad. Áttételezése nem túl direkt, a két végpont között 2,8-at forog. Maga a kormánykerék nem olyan kicsi, mint a Peugeot 208-asban, ezért nincs meg az az izgága, gokartos érzés, de hosszabb távon ez inkább előny, mint hátrány.

A futómű kicsit feszesebb, mint a francia testvérben,

de még a feláras 17-es felnikkel sem volt kényelmetlen. Az a sejtésem, hogy a 16-osokkal lehet az igazi, mert a vastagabb oldalfalú gumik még többet tompíthatnak az úthibák ütésein.

A Corsát tehát jó is vezetni meg nem is: sportos az üléspozíció, nyomatékos a motor, a feszes futómű minimális oldaldőlést enged kanyarban, a kormányzás élénk, az alacsony tömeg az irányváltásoknál jól érezhető. Viszont

túl kevés a mechanikai visszajelzés,

a váltót, a kormányt és a pedálokat nem élményszerzésre, hanem a stresszmentes mindennapi használhatóságra hangolták, ami a vásárlóközönség igényeit ismerve alighanem jó döntés volt az Opeltől.

Árak, összegzés

A nem elektromos Corsa árlistája 4,33 millió forinttól indul (1,2 75 LE) és 6,81 milliónál ér véget (1.2 130 LE, GS Line), a tesztelt 100 lóerős motort 4,96 millióért már meg lehet kapni, a jobban felszerelt változatok 5,7 millióért kelletik magukat. Félmillió forint a dízel felára, amit lassan fog visszatermelni, mert a benzinesek is meglehetősen takarékosak. Az azonos technikájú Peugeot 208-asból csak a fapados kivitelek olcsóbbak, a közepes felszereltségű kivitelek már 2-300 ezerrel drágábbak, a csúcsváltozat pedig közel 1 millióval.

A helykínálatot leszámítva az új Corsa sokat fejlődött elődjéhez képest: egy modern, takarékos és viszonylag dinamikus kisautó vált belőle, csinos formával és erős motorral. Viszont a konkurencia is sokat fejlődött az elmúlt években, és

a Corsa nagy baja továbbra is az, hogy semmiben nem nyújt kiemelkedőt.

A Mazda2-t, Ibizát és a Fiestát jobb vezetni, a Polo és a Clio tágasabb és nagyautósabb, a Fabia praktikusabb, dizájn szempontból az azonos technikájú 208-as kívül-belül űrhajó hozzá képest. Viszont már az is csoda, hogy az Opelnél ilyen rövid idő alatt egy ennyire versenyképes kiskocsit össze tudtak hozni, a többieknek kétszer annyi idejük volt rá.