Így lehet igazán menő egy villanyautó - Mini Cooper SE menetpróba

Íme, a hipszterjárat, amiben különleges randevút ad a retró dizájn és az ökotechnika. Persze a Mini anyacége, a BMW nem ma kezdte, az i3-mal 2013 óta szereplője a villanyautók piacának. Ennyi év tapasztalattal nem is meglepő, hogy a Cooper SE néven futó, első tisztán elektromos Miniben alig találtunk hibát, de érkezhetett volna korábban – mert így kemény konkurenciával kell megküzdenie.

Mi lesz a szórakoztató vezethetőséggel?

Nekünk a magyar menetpróbán klímával, két személlyel, csordogálós városi és dinamikus hegyi használattal 80 kilométeres út alatt a kijelző szerint szinte pontosan 80 kilométernyi hatótáv fogyott, nem esett drámaian (például felére), mint sok villanyautónál szokott. Bármilyen kiguruláskor, főleg pici lejtőn vad visszatáplálásba kezd, ami normál módban egypedálossá teszi az autót, mert képes állóig is lassulni. Pont úgy, mintha finoman fékeznénk.

Mindig is védjegye volt a márkának a gokartos vezetés, most sem feledkeztek meg róla, sőt! A leadott 184 lóerő és

a combos nyomaték 7,3 másodperces 0-100 km/h-s gyorsításra elég,

ami önmagában is szép szám, de ami még inkább számít, a villanymotor kisebb és könnyebb, mint bármelyik belsőégésű társa. Ehhez párosul az akksik által mélyen tartott tömegközéppont a benzinesekhez mérten jobb súlyelosztással, kanyarban tehát jó formában van, hiába nyom többet klasszikus testvéreinél.

Innen nézve már nem is olyan furcsa a kijelentés, hogy bár akusztikára nincs meg a vérbő John Cooper Worksök váltásokat kísérő durrogása, de igazi partner, ha be kell fogni egy kanyarívet, aztán padlógáznál megráncigálni a kormányt a vezető kezében. Ilyenkor érdemes Sport üzemmódba kapcsolni, hogy közvetlenebb legyen a kormány, és a visszatáplálást is háttérbe szorítsa a nagyobb vágta érdekében.

Egyforma méret, de többféle méretjelzés

A természetesség a fő fegyvertény, minden úgy működik a villany-Minin, ahogy álmunkban elképzeltük. Ha lenyomjuk a menetpedált, megy, mint a meszes, ha visszább engedjük, lassul, épp még nyakunk nem töri. És akkor még mindig ott a hidraulikus fék, amire ha rálépünk,

satuba fogja a kategóriájában egyik legkönnyebb, 1375 kilós kocsit.

Nincs buta átmenet a rekuperáció és az üzemi fék működésbe lépése között, mint szinte az összes korai elektromos autóban.

Négyféle, szellemesen S-M-L-XL jelzésű felszereltségi szint közül választhat a leendő tulajdonos. Alapáron LED-es fény, kétzónás automata klíma, hőszivattyús fűtőrendszer és a Connected Navigation csomag jár az S szinthez, ami 10,5 millió forintért, míg a csúcs XL 13,1 millió forintért vihető el. Mindez természetesen mérséklődhet a most éppen szünetelő, de a várakozások szerint idővel újrainduló állami támogatással, amelynek összege korábban másfél millió forint volt.

Másfelől az is igaz, hogy a vevő hiába fizeti ki a legmagasabb összeget az autóért, kötöttebb az keze, mintha egy sima Minit konfigurálna, mert kevésbé tud lubickolni a külső fényezések, kiegészítő csecsebecsék és belső kárpitok tengerében.

Ugyanakkor reális árú ajánlatnak mondható a Mini a városi villanyautók közt,

a többi gyártó is állami támogatással tízmillió forint alattról indított, míg a nagyobb hatótávú (ami kb. 250-300 km-t jelent) akksikkal felszereltek 12-14 millióba kerülnek.

Fő riválisa egy Fiat és egy Honda

Természetesen átlagos kereset mellett nagyon soknak tűnhet az ár egy városi futkorászásra való autóért, de helyén kell kezelni. A minőséget tekintve a többiek nincsenek egy utcában a Minivel (a Renault Zoe egy kerületben sem), ez egyúttal divatcikk is. Szellemiségében, ahol inkább a minőség és a külcsín számít, mint a légköbméterek, a Honda e áll hozzá legközelebb, és várhatóan a Fiat 500 vadiúj, tisztán elektromosként elérhető, szintén retrós generációjával is nagy csatát fog majd vívni.

Tágabb értelemben vett riválisai közé tartozhat még a lassan érkező Mazda MX-30 crossover, illetve még a csinos, Év autója címmel kitüntetett Peugeot 208 villanyváltozata is, ezek is a nagyjából 11,5 milliós alapárú régióban mozognak. Nyilván ott van még a Hyundai Kona és az Ioniq Electric, a Nissan Leaf vagy a Kia e-Niro – ezek mind nagyobb hatótávú, több személlyel jobban használható autók, de pont ezért

nem is ugyanaz a vevőkörük, mint egy dizájnra kihegyezett ékszerdoboznak.

A Mini nem cáfolta meg magát: az akksikat és a polkorrekt hajtást úgy csomagolta a megszokott finom anyagokba és formákba, hogy az inkább hozzáadjon, mintsem elvegyen az élményből, amit Cooper néven sok éve ismerünk. Ha a gigantikus SUV-oknál kétségeink is támadnak a villanyautókkal kapcsolatban, ebben a méretben és kivitelben helyére kerül minden – miatta az ősmodell atyja, a helykihasználást forradalmasító Alec Issigonis is aligha forogna a sírjában.