Így hirdették nyugaton a Ladát, amíg a Merkúr-kiutalásra vártunk

A 70-es évektől az ezredfordulóig Ladából futott a legtöbb nálunk. Nem csak hazánk, hanem a legtöbb más KGST-ország utcaképét is sokáig meghatározta a szovjet márka, kevésbé ismert tény viszont, hogy nyugati exportra is jelentős mennyiségben gyártották. Korabeli prospektusokon keresztül mutatjuk be, hogyan csináltak kedvet a kapitalista vevőknek a 2101-es alapmodellhez, vagyis az Ezerketteshez, miközben nekünk a várakozás jutott.

A szovjet vezetés a '60-as évekre elfogadta a tényt: Moszkvicsokkal és Zaporozsecekkel nem képes megfelelő mennyiségben ellátni a dolgozókat. Két nyugati típus licencszerződése várt az 1966-os végső döntésre: a Ford Taunus 12M P4-esé és a Fiat 124-esé.

Végül a Fiat nyert, főleg frissebb konstrukciója és robosztus kialakítása miatt,

de a több módosítást kellett eszközölni ahhoz, hogy bírja a szovjet útviszonyokat. A döntés helyességét rögtön igazolta, hogy a 124-es lett '67-ben az Év autója.

Először a lépcsőshátú 1200-as érkezett, majd annak kombi változata, és a dupla kereklámpás 1500-as. A nyolcvanas évek kockáit, majd a Samarákat is exportálták nyugatra, néhány helyen (például Finnországban, Hollandiában) egész gyakori látvány volt a szovjet autó Forrás: Lada

A licencszerződés ötletét először az olasz kommunista párt főtitkára, Palmiro Togliatti vetette fel, róla nevezték el a sztyeppe közepén, a Zsiguli hegység mellett felépített autóvárost. A VAZ (Volgai Autógyár) a hetvenes években már évi 700 000 autó gyártására volt képes, a szerelőszalagok összesített hossza elérte a 160 kilométert. 1971-től a Ladákat az európai kapitalista országok többségébe, sőt Kanadába, Ausztráliába és Japánba is exportálták, így deviza jutott a Szovjetunióba.

Jellegzetes műszerfal, cirill betűs VAZ-feliratú kormánnyal. Szervó még a fékhez sem járt a 2101-esben. Az exportmodellekbe gyakran szereltek be utólag középkonzolt és rádiót (nálunk inkább a fűtésszabályzótól balra beépített, keskeny Videoton RD 3603 volt elterjedt) Forrás: Lada

Persze óriási különbségeket tapasztalhattak a tőkés piacok vevői a szocialista országokéihoz képest, nem kellett például évekig várniuk az átvételre, mint például nálunk a Merkúr-vásárlóknak. Ott a Lada nem hőn vágyott családi presztízsautónak számított, hanem olcsó modellnek, és

valószínűleg a jobb gyártási minőségről szóló legendák sem teljesen alaptalanok.

Számos nyugati piacon jól felszerelt változatai is léteztek, rendszerint a helyi importőrök vagy kereskedők extrázták.

A 60 lóerős 1200-as helyett lehetett választani 67 lovas 1300-ast is. Fura mellékszál, de nyolcvanas években a dolláros Konsumex boltokban nálunk is lehetett nyugati export Ladákat kapni, de kevesen tudtak élni ezzel - maradt a Merkúr és a várakozás... Forrás: Lada

Míg nálunk kezdetben Zsiguli néven értékesítették a 2101-esket, a tőkés országokban általában kezdettől a Lada márkanevet használták. Az alábbi galériában színes nyugati prospektusok világába kalauzoljuk önöket, korábbi cikkünkre kattintva pedig megismerheti, milyen különleges (köztük jobbkormányos, automataváltós) veterán nyugati exportmodelleket hoznak be manapság a lelkes magyar Lada-rajongók.

Még több veterános olvasnivaló a Retro Mobil novemberi számában: