Űrsiklóval a VW Jetták ellen - Citroën BX 1.4 veterán teszt

2019.10.06. 09:58

A ferdehátú, hidropneumatikus rugózású BX a Citroën titkos fegyvere volt a népes német, illetve hazai gyártású konkurencia ellen. Több mint kétmillió készült belőle, jó néhány Magyarországra is eljutott a rendszerváltás után – persze általában használtan. Egy alapfelszereltségű, de kivételes állapotú példányt vezettünk.

Az „XB" projektet a legendás Robert Opron, (aki akkoriban a Citroën főstilisztája volt) indította el még a hetvenes évek elején, majd utódja, Jean Giret folytatta. Több tucat rajz, és életnagyságú, illetve méretarányos makett született, amelyeket végül 1979-1980-ban átadtak Marcello Gandininek, a Bertone tervezőjének, ő pedig összegyúrta a franciák elképzelését két korábbi saját formatervével, a Reliant FW11-essel és a Volvo Tundrával. Kicsit igazított az összképen, és már kész is volt a BX.

Műanyag a motorház- és a csomagtértető, így egy tonna alatti a saját tömeg. Galériához kattintson a képre!Forrás: Retro Mobil

Óriási motorpaletta, plusz 4x4 vagy automata

Az élekből és síkokból összeállított családi ötajtós 1982-ben látta meg a napvilágot, a léghűtéses, boxermotoros GS-t váltotta le a palettán. A Citroën mindig is híres volt ötletes reklámfogásairól, a BX-et is nagy csinnadrattával az Eiffel-torony alatt leplezték le, és még dalt is írtak róla. Kezdetben a Peugeot-Citroën csoport (PSA) által kifejlesztett 1360 cm3-es (62 és 72 LE), valamint 90 lóerős 1,6-os benzines járt hozzá.

Ennél jóval nagyobb a kombi hátsó túlnyúlása. Egyes változatokon a C-oszlopra is került ablakForrás: Retro Mobil

Azokba az országokba, ahol a motor hengerűrtartalma után adóztak (Írország, Olaszország, Görögország, Portugália) 1,1-esek is mentek. 1983-tól jöttek a népszerű dízelek, a 60 lóerős 1,7-es, annak 90 LE-s turbós változata és az 1,9-es szívó gázolajos, 65-71 lóerővel. 1984-ben a benzines sor is kibővült egy 1,9-essel, ennek rengetegféle konfigurációja létezett az alap 105 lóerőstől a 160 lovas befecskendezősig.

A csupa könnyűfém motort egytorkú Solex porlasztó eteti. 72 fokos szögben hátrafelé dőlForrás: Retro Mobil

A legizmosabb, kereken 200 lóerős, 2,2-es benzines turbóst a 4TC, a B csoportos raliváltozat kapta meg. Spéci kivitelekből egyébként sem volt hiány, létezett két összkerékhajtású is, az RTI 4x4 és a GTi 4x4. Egy évvel az ötajtós után jött a kombi, az Heuliez műhely gyártotta. A 72 lóerős 1,4-es alatti modellek négyfokozatú kézi váltóval futottak, a nagyobbakhoz ötsebességes dukált, és felárért négyes ZF automatát is lehetett rendelni.

Különleges műszerfal a korai évjáratokban

A BX-ek alatt is hidropneumatikus a rugózás, elöl MacPherson-jellegű, alsó keresztlengőkaros a futómű, hátul a GS-ből ismerős hosszlengőkaros rendszer korszerűsített változata dolgozik. Ez a konstrukció korántsem hozza a DS-ből is ismerős varázsszőnyeg lebegést, de kategóriájában különleges rugózási komfortot ígér. Automatikus szintszabályzója persze van, kézzel is négy magasságba állítható, és a rendszer része a kormány- és fékszervó.

Joggal csúfolták az egyébként látványos sebességmérőt fürdőszobai mérlegnek. Mellette jobbra a benzinóra, felette pedig a motorolaj szintjelzője lenne, de olyat csak a drágább kivitelekbe szereltekForrás: Retro Mobil

A BX kényelmes és tágas minden irányban, öt személynek is, sőt, a csomagtartó a duplájára bővíthető. Induláskor a BX, BX 14E, BX 14RE, BX 16RS és BX 16TRS szerepelt az árlistán. Ilyen műszerfalat csak a Citroën tud kitalálni: az egyküllős kormány már a 2CV óta ismert, de a körítés így is sokkoló. A kezelőszerveket két, szatellitnek nevezett oldalkonzolra költöztették, a sebességmérő pedig egy függőleges tengely körül forgó dob, számokkal.

Balra a világítás gombja, fent az irányjelző billenő kapcsolójaForrás: Retro Mobil

Egyébként évjárattól és modelltől függően többfajta műszeregység és kormány is futott, de bizarrságban ez viszi a prímet. Létezett BX Digit nevű modell is, digitális kijelzőkkel. Az 1985-ös ráncfelvarrásnál (amikor a külsőn is alakítottak picit) a műszerfal sokat szelídült. Számtalan extrával fel lehetett szerelni, a hárombetűs szintekhez (TGE, TRI stb.) rendszerint alapáron járt a központi zár, az elektromos ablakemelő, a velúrkárpit, a térképolvasó lámpa és sok egyéb.

Újra tréleren a rendszerváltás slágermodellje

A BX sikere vitathatatlan, 1994-ig 2,3 milliót gyártottak belőle összesen, a 2CV után a legsikeresebb Citroën volt. A behozatal felszabadulásával elég sok jött hozzánk is (mert olcsóbb volt a használt németeknél), de gyorsan ki is kopott az utakról, valószínűleg a bonyolult hidropneumatika hibái miatt. Ez a veterános álmoskönyv szerint jó jel, hiszen azt jelenti, hogy már ritkaság, de még elég olcsó, és napi közlekedésre is alkalmas.

Hárman is kényelmesen elférnek, az üléskárpit gyáriForrás: Retro Mobil

Főszereplőnk Hollandiából érkezett, mai gazdája egy DS-ért küldte ki a trélert, de mivel volt hely, a sok BX közül kiválasztottak egy egészségeset, és némi alkudozás után azt is hazahozták. Nemcsak azért esett a BX-re a választás, mert épp ott volt, jó kondiban és áron, hanem azért is, mert betölti a tulaj gyűjteményében a DS és a CX közötti rést.

Az ülőlap és a háttámla előrebuktatásával óriásira, 1455 literesre nő a raktérForrás: Retro Mobil

Az itthoni komoly mustra sem derített ki semmilyen komoly hibát. Folyadék- és szűrőcsere meg némi takarítás után már lehetett is furikázni vele, és a muzeális minősítésen is egyből átment. Minden extra nélküli alapmodell, 62 lóerős, 1,4-es motor mozgatja és négyfokozatú a váltója. A belépő szint bizonyítéka a műszerfal sok vakkapcsolója is.

Finom, de azért nem egy repülő szőnyeg

De milyen ma a veterán BX? Könnyen vezethető, kezes kocsi, a csendes és simán forgó négyhengeres 62 lóereje szépen mozgatja a könnyű karosszériát. Sőt! Gyorsulni nagyon tud, harmadikban kifejezetten rugalmas. A váltó könnyen jár, de nem igazán pontos, áttételkiosztása szellős. Ha nem tudnánk, milyen „csodafutóműve" van, azt hihetnénk, hogy átlagos, közepesen feszes tekercsrugós együttes dolgozik alatta.

Lábujjhegyen: a legmagasabb szint főleg javításoknál hasznosForrás: Retro Mobil

Ez egyúttal azt jelenti, hogy éreztük az úthibákat, és közel sem hullámzik úgy, mint a DS, igaz a kanyarokban is jóval stabilabb annál. Menet közben felemeltük a legmagasabb, szervizelős/terepezős szintre is: aszfalton úgy rázott, mint egy szekér. Technikai kuriózumként ugyanakkor érdekes a ma már nem gyártott hirdropneumatikus rendszer (itt olvashat bővebben a történetéről), a zöld gömbökkel és a liftezéssel együtt.

Egyetlen jókora ablaktörlője van, az alapmodellhez csak baloldali külső tükör jártForrás: Retro Mobil

A BX négy tárcsaféke rendkívül hatékony, de pont a rendszer rendhagyó kialakítása miatt (a pedállal csak egy szelepet nyitunk) érzékeny a fék, szokni kell. Élvezetes járni vele mindennapokban is, az 1,4-es porlasztós motorral az autópályatempót is jól tartja (156 km/h a végsebessége), csak a negyedik fokozat rövid kissé, jól jönne az ötödik. Ma már ez a Citroën ritka madár Magyarországon, de belseje és technikája miatt felfedezte magának néhány veterános - így megmenekülhet a teljes kihalástól.

A szintszabályozó karját az ülések közé, a kézifék mellé helyeztékForrás: Retro Mobil
Műszaki adatok - Citroën BX 1.4 (1985)
Motor: soros négyhengeres, OHC-vezérlésű benzinmotor elöl keresztben beépítve. Hengerűrtartalom: 1361 cm3. Furat x Löket: 75,0 x 77,0 mm. Kompresszió: 9,3:1. Teljesítmény: 62 LE, 5500/perc fordulaton. Nyomaték: 108 Nm, 2500/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, elsőkerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl alsó keresztlengőkaros, segédkeretes (McPherson elvű), hátul csatolt lengőkaros futómű, elöl-hátul hidropneumatikus rugózás. Kétkörös fékrendszer, elöl-hátul tárcsafékek szervorásegítéssel. Fogasléces szervokormány.

Felépítmény: ötajtós, ötüléses, önhordó acélkarosszéria (műanyag csomagtér-fedél és motorháztető). Hosszúság x szélesség x magasság: 4230 x 1650 x 1258 mm. Tengelytáv: 2655 mm. Saját tömeg: 885 kg.

Gyorsulás (0-100 km/h): 15,6 s. Végsebesség: 156 km/h.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Még több veterános olvasnivaló a Retro Mobil októberi számában: