Ma, amikor szinte észre sem veszi az ember, ha átér a "sógorokhoz", nehéz elképzelni, hogy 1989 tavaszán a nyugati végeken micsoda szigor uralkodott. A riasztórendszerrel felszerelt szögesdrót és fegyveres határvadászok alkotta vasfüggöny, az útlevélellenőrzés, a vízumkényszer miatt nemigen lehetett trükközni. Az olyan keményvonalas kommunista országok polgárainak pedig, mint Kelet-Németország, még az átkelés gondolata is tilos volt.
Aztán folyamatosan változott a helyzet, s végül Magyarország kinyitotta a szabadság kapuját az akkori NDK polgárainak. Sok-sok ezer nő, férfi, gyerek harminc éve, 1989. szeptember 11-én 0.00 órától életében először léphetett nyugati országba, miután az augusztus 19-i Páneurópai Pikniken többszázan már átjutottak a határon.
Az egykori beszámolók elcsigázott, de boldog emberekről írnak, a fotók, tévéfelvételek bizakodó arcokat, eufórikus hangulatot és százával hátrahagyott Trabantokat, Wartburgokat, Ladákat és egyéb szükségtelenné vált kor- és sorstársukat örökítették meg. Mindez fontos mozzanat volt a német újraegyesítésben is, Helmut Kohl szerint „a berlini fal első tégláját a magyarok ütötték ki".
Ennek apropóján 2019. szeptember 5-7. között mintegy 50 bátor német vállalkozó beült a patika állapotú Wartburgjába, Trabantjába, Ladájába, Nagy Polskijába, Skodájába és még más, csodálatos állapotban megőrzött, vagy épp restaurált szocialista, illetve az egykori NDK-ban is kapható nyugati oldtimerébe,
hogy újra bejárják a rendszerváltás előtti események legfontosabb állomásait.
A többnapos megemlékezés kiemelt eseménye volt a szeptember 7-ei, szombat délelőtti felvonulás a budapesti Hősök terén. Egyúttal innen indult a csapat a végcélhoz, a soproni határra annak újbóli átlépése miatt.
Az M7-esen Tihanyon át Zánka érintésével végül késő délutánra érte el a társaság Sopront, ahol először a Páneurópai Piknik emlékhely felé kanyarodott a sor.
Majd a tervezett időben, 18.30-kor az első fecske megérkezett az osztrák oldalra, melyet szorosan mögötte követett a többi, beleértve a menet közben csatlakozott magyar ladás, wartburgos és trabantos barátokat is. Az NDK egykori polgárai pedig
családiasabb légkörben, de megint csak örömkönnyek közepette intettek búcsút Magyarországnak.
Danke Ungarn – szorították magukhoz a magyarokat a meghatódott résztvevők, persze a kocsik közül most egyet sem hagytak hátra.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!