Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A motor szépen duruzsol, ahogy az osztrák autópályán gurulunk az éjszakában. Barátom, a megbeszéltek szerint annyiszor villog rám a mögöttem jövő kocsiból, ahány fok van nulla alatt, én meg számolom. Egy, kettő, három, négy... Előző nap még Anconától nem messze egy eszpresszó és egy fagylalt felett tárgyaltunk az Alfa, és egyben a fagyizó tulajdonosával az autó megvételéről, és közben pedig meglepődve konstatáltuk, hogy a fél méteres hó ellenére is milyen jól megy az üzlet januárban.
Az olaszok télen sem bújnak ki a bőrükből, minek azon változtatni, ami nyáron már bevált?!
A dupla Weber karburátorok télen is bizsergetően hörögnek,
a fűtés működik, a motor egészségesnek tűnik, az egész autó nagyon jó benyomást tett ránk, meg kellett hát venni, nem volt mit tenni. A sózás, a csúszós utak és az előttünk álló több mint 800 kilométer sem bizonytalanított el minket.
Az 1973-as Alfa GT a próbaúton is meggyőzően teljesített, három személlyel is dinamikusan, egyetlen csuklás nélkül vette a dimbes-dombos olasz táj minden akadályát, a szervós négy tárcsafék pedig az összes helyzetben biztosan lassított. A majdnem „négyzetes" motor (furat x löket: 74 mm x 75 mm) igazán 4000/perc felett érzi magát elemében, s arra, hogy a klasszikusan pörgős Alfa fordulatszámmérője közel kerüljön a skála piros széléhez, 5700-hoz, sőt túl is lendüljön rajta, a tulajdonos is bíztatott.
Erősen gesztikulálva harsogta túl a motort azt kiabálva, hogy, pörgesd, csak pörgesd már! Az 1,3-ashoz képest meglepően sok, 7,2 liter olaj bemelegedése után eleget is tettem a kérésének...
A 88 lóerő és a 900 kilós tömeg a mai napig jó párost alkot,
bár a kis motor a kínálat legaljáról származik - ugyanez a Giorgetto Giugiaro által, a Bertonénak rajzot GT létezett 1600-as, 1750-es és 2000-es négyhengeressel is.
A legkisebb is tud műszakilag mindent, amit nagyobb társai: két, felső vezérműtengelye összesen nyolc szelepet mozgat, ebből négy (a kipufogók) nátriummal töltöttek, alumínium a hengerfej és a blokk is, a könnyűfém szerkezetben négy öntöttvas hüvely bújik meg. Ezeket a motorokat már a megjelenés idején, 1965-ben is főleg azoknak szánták, akik nem szívesen költöttek többet ugyanarra az autóra több lóval. Így voltam ezzel én is, hiszen az 1300-asok voltak a legelérhetőbb árúak.
A próbaút után eufórikus állapotban szálltunk ki a kis piros autóból, és másnap reggel indultunk az álmos olasz városocska hivatalába elintézni a papírokat. Nem emlékszem már pontosan, milyen intézmény volt,
körülöttünk viszont csak 80 évnél idősebb emberek tolongtak,
így korunkkal és akcentusunkkal is elütöttünk tőlük. Az egyik sorban ácsorgó úr, az Alfa Giulia név, és az előttünk álló hazaút hallatán széles mosollyal reagált.
Hivatalos dolgunk végeztével, a falubeliek együtt kívántak nekünk jó utat, mi pedig nekivágtunk. A helyenként - 10 fokos hidegben jól teljesített az autó, de a jól működő fűtés ellenére is jéghideg verejtékezés fogott el, amikor eszembe jutottak a sok-sok éves nyári gumik. 100 kilométerenként megálltunk ellenőrizni a folyadékokat és kicsit át is néztük az Alfát, így a több mint 800 km-es utat összesen 11 óra alatt teljesítettük. Mindez három éve történt...
A GT autópályán kellemesen tartja a 120-at, abban a biztos tudatban, hogy menne 170-et is. Az elöl kettős keresztlengőkaros, hátul merev hidas, alapvetően elég sportos felfüggesztés a ballonos gumikkal lággyá, és
kicsit késleltetetté teszi a kormányzást kanyargós utakon,
így persze meg sem közelítjük a mai sportautókat, de szépen suhanunk.
Enyhén kagylós ülései kanyarokban jól tartják az embert, és hosszú utakon is kényelmesek, az ötfokozatú váltó átesett már ugyan egy felújításon, de pontosan és jól működik. Az olajfogyasztás is meglepően alacsony, talán, ha egy liter elfogy egy csereciklus (6000 km) alatt. Ennek is csak egy részét emészti fel a motor, a maradékot a menetszél fröcsköli szét alvázvédelemmé.
Mint annyi Alfa motornál a Nord-családból, az ötödik főtengelycsapággyal egybeépített szimering fészek itt is csöpög kicsit. Országúton 7-8 l/100 km-es fogyasztásával a GT a mai autók között sem számít kifejezetten szomjasnak,
évente nagyjából 5000 kilométert teszünk meg együtt.
Minden hír ellenére, még ilyen korban is megbízható társ tud lenni egy olasz autó. Horvátországban többször is járt, de hosszabb rokonlátogatásokra is bátran vesszük elő.
Persze az elmúlt három évben előfordultak kisebb hibák is: az egyik karburátorból a Grossglockner Hochalpenstrassén kiesett az egyik ólomtömítés és csak tartalék benzincsövek, bilincsek meg némi furmány bevetésével sikerült másfél porlasztót barkácsolni a kettőből. Horvátországból hazafelé a generátor érte el élete végstádiumát és a 3-4 másodpercenként felvillanó index működtetése jelentette utolsó szívdobbanásait. De mindannyiszor hazaértünk, élményekkel gazdagodva.
Műszaki adatok - Alfa Romeo Giulia 1300 GT Junior (1973)
Motor: soros négyhengeres DOHC-vezérlésű benzinmotor elöl hosszában beépítve, hengerenként két szelep. Hengerűrtartalom: 1290 cm3. Furat x löket: 74,0 x 75,0 mm. Teljesítmény: 88 LE, 6000/perc fordulaton. Nyomaték: 137 Nm, 5500/perc fordulaton.Erőátvitel: ötfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, hátul merev tengelyes, tekercsrugóval. Kétkörös fékrendszer, elöl-hátul tárcsafékek, szervorásegítéssel. Globoidcsigás kormánymű.
Felépítmény: kétajtós, négyüléses, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4080 x 1580 x 1310 mm. Tengelytáv: 2350 mm. Csomagtér: 510 l. Saját tömeg: 930 kg.
Végsebesség: 170 km/h.
Még több veterános olvasnivaló a Retro Mobil augusztusi számában:
