Forradalom a felsőházban - Rolls-Royce Silver Shadow I. teszt

Megjelenésekor a világ egyik legjobb autójának számított

1965-ben több szempontból új időszámítás kezdődött a Rolls-Royce-nál: friss, modern karosszériával és számos technikai újdonsággal megérkezett a Silver Shadow (a jelentése: ezüst árny). Máig ez a brit elitmárka legnagyobb számban gyártott típusa, így veteránként nem is annyira elérhetetlen, mint sokan gondolnák. Persze a manapság esküvőkön is oly népszerű limuzint fenn is kell tartani.

A Rolls-Royce szigorúan titkos megújulási projektje 1954-ben indult, az időpont érdekes módon egybeesett a Silver Shadow elődje, a Silver Cloud megjelenésével. A tervezőcsapat élére az a John P. Blatchley főstiliszta állt, aki a Silver Cloudot is megkomponálta, segédei Bill Allen és Martin Bourne formatervezők lettek, a mérnökgárdát Harry Grylls főkonstruktőr vezette.

Önhordó karosszéria és egy francia licensz

Két prototípus, a Tibet és a Burma volt a kiindulópont, ezekből született tíz év munkával, a Silver Shadow és testvére, a Bentley T-Series. A karosszéria a márka történetében először önhordó lett,

igaz, elöl a hajtáslánc, hátul pedig a futómű segédkereten ült.

Megkapta a Silver Cloud 6,2 literes V8-asát, és 1970-ig a General Motors négyfokozatú automata váltóját, de itt vége is közös genetikának.

A Shadow mind a négy sarkán független, csavarrugós felfüggesztésen gurul, amihez a Citroëntől vették meg a hidropneumatikus rendszer terveit. A Rollsban alaposan átalakítva, pneumatika nélkül, csak szintszabályzóként (állandó hasmagasságot tartva) működik a háromkörös (!) fékrendszerrel és annak szervójával közös háztartásban, szivattyúja a váltóról kapja a hajtást.

1969 után ez a szinttartó rendszer csak hátul működött, és még ugyanebben az évben megérkezett a General Motors nagyszerű háromfokozatú automataváltója, a THM-400-as, a 6,75 literes új motorral együtt. Egy évvel a négyajtós megjelenése után

betették a kínálatba a keménytetős és a nyitott kétajtós változatot is,

1967-ben pedig a 10 centivel megnyújtott limuzint (ami a Shadow II megjelenésével egy időben a Silver Wraith II nevet vette fel).

Három hónapnyi aprólékos gyártás

A kétajtósokat később átkeresztelték Corniche-ra, és csak ezeket karosszálhatta a két házi szabászat, a Mulliner Park Ward és a James Young, mert a négyajtósok a Pressed Steel egyenkasztniját viselték. 1975-ben Paolo Martin dizájner a Pininfarinának megszerkesztette a Camargue-ot, ez a szokatlan megjelenésű lett kétajtós kupé lett a modellsor legdrágább tagja.

1977-ben vezették be a második Shadow sorozatot, az orról eltüntették a lámpák alatti légbeömlőket és az oldalsó helyzetjelzőket is, a csupa króm, ütközőbabás lökhárítók helyére pedig sima, gerendaszerűek kerültek vastag gumicsíkkal.

Műszakilag a fogasléces kormánymű jelentette a fő újdonságot.

A modell megtervezésekor a vezetőség tízéves gyártást vizionált, de végül 15 lett.

A Corniche-ok messze túlélték a szedánt, a keménytetős 1982-ig, a kabrió viszont egészen 1995-ig létezett. Minden Shadow kézzel készült remekmű, 12 hétig tartott egy-egy darab elkészítése és tesztelése. Összesen több mint 29 ezer talált gazdára a Silver Shadow két szériájából (beleértve a nyújtott változatokat is), és máig a Rolls-Royce legnagyobb példányszámú típusa.

Olyan belül, mint egy angol főúri szalon

A kipróbált gép 1970-es, tehát az erősebb motor és a THM-400-as váltó viszi, ráadásul „kontinentális”, azaz eleve balkormányos, európai kiadás. Mostani tulaja kifejezetten Rollsot keresett, de a Cloudok túl drágák voltak, ezért esett a Shadowra a választása.

2000-ben itthon találta, kívül-belül tip-top állapotban,

Budapestről gond nélkül a saját lábán tette meg a hosszú utat új lakóhelyéig.

Két baja volt csupán, engedte a hidraulikafolyadékot (mint szinte mindegyik), és melegedtek a fékei. A folyást csőcserékkel szüntették meg, a melegedési gondot pedig a féknyergek szétszedésével és megtisztításával. Már a veteránminősítésű gép puszta látványa is tiszteletet parancsol, az öt méter feletti hosszal és a monumentális hűtőmaszkkal.

Voltak kihajtható asztalkás változatok is, itt csak lábtámasz van Forrás: Retro Mobil

Odabenn Connolly bőrből és valódi fából megkomponált, választékos elegancia fogadja a látogatót. Visszafogott,

egy vaskalapos főrend is otthon érezne magát a klubhangulatban.

A motoros első ülésállítás (emelhetők is), a négy elektromos ablakemelő, a motoros antenna, a légkondi és a központi zár alapfelszerelés. A hatalmas V8-as csendesen és kifinomultan jár, sokkal szebben és simábban, mint a nyersen gurgulázó amerikaiak.

Csendes és lendületes, de nem madárétkű

A GM híres automataváltóját már korábbi, amerikai autós cikkeinkben is többször megénekeltük, és ezúttal is nagyszerűen, puhán, gyorsan dolgozik, sikerült jól összehangolni az angol motorral. A Rolls-Royce annak idején egyetlen szóval („elegendő”) intézte el a teljesítményadatokat, de itt ismert a szám: 220 lóerő hajtja a több mint kéttonnás vasat, méghozzá, ha odalépünk, igen vehemensen: 11 másodperc alatt gyorsul 100 km/h-ra, és 190 km/h körüli a végsebessége.

A Shadow legnagyobb árnyoldala az iszákossága, 17 liter a minimum,

ami élesebb vezetési stílussal felmehet akár 22 l/100 km-re is. Gazdája, amikor csak teheti, szívesen elviszi egy kis örömautózásra, de panaszkodott, ha messzebb megy vele egy-egy rendezvényre, az oda-vissza út többe kerül, mint a részvétel. Persze maga az utazás nem hasonlítható ahhoz, amit bármilyen más autó is nyújtana.

Élvezetes és könnyű vezetni, kormányszervója nem sebességfüggő, időnként túlságosan is könnyű forgatni a volánt. Futóművét a királyi kényelemhez igazították, finoman, csendben vasalja az úthibákat, de csak annyira puha, hogy kanyarban ne imbolyogjon, mint az USA-cirkálók. Egyenesben kissé bizonytalan, gyakran korrigálni kell. Csak 90 km/h felett hallatszik némi motor- és szélzaj, a négy tárcsából álló fék együttes a nagyszerű rásegítővel igen hatékonyan fogja meg a jelentős tömeget.

Ahol megjelenik az arisztokratikus Rolls, feltűnést kelt, és a csodálat mellett értékét is próbálják találgatni. Nos, a már említett, aránylag nagy darabszámok miatt nem mérik aranyárban: nálunk 4,5-8 millió között hirdetik a legtöbbet,

magyar OT-rendszámos autókból is lehet válogatni 5 és 6 millió között.

A veteránmércével kedvező összegek mellé persze a fenntartás magas költségeit is érdemes bekalkulálni.

Műszaki adatok - Rolls-Royce Silver Shadow I. (1970)

Motor: V8-as, OHV-vezérlésű benzinmotor elöl hosszában beépítve, hengerenként két szelep.
Hengerűrtartalom: 6750 cm3. Furat x Löket: 104,0 x 99,0 mm. Kompresszió: 9,0:1. Teljesítmény: 220 LE, 4000/perc fordulaton. Nyomaték: 540 Nm, 2500/perc fordulaton.

Erőátvitel: háromfokozatú automataváltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, hátul oldalankénti többkaros rendszer, tekercsrugókkal, szintszabályzással. Elöl-hátul tárcsafékek, szervorásegítéssel. Fogasléces kormánymű, szervo.

Felépítmény: négyajtós, ötüléses, önhordó acélkarosszéria, elöl-hátul segédkerettel. Hosszúság x szélesség x magasság: 5190 x 1820 x 1520 mm. Tengelytáv: 3035 mm. Saját tömeg: 2160 kg. Tank: 107 l.

Gyorsulás (0-100 km/h): 11,0 s. Végsebesség: 190 km/h.

Még több veterán olvasnivaló a Retro Mobil augusztusi számában: