Negyedik kiadás díszkötésben - Ford Focus Kombi Vignale teszt

Új Ford Focus teszt

Emlékszik a régebbi Fordokból, köztük az első két Focus-generációból készített Ghia csúcsmodellre? Némi szünet után visszatért a luxus a tömegautók kasztjába, és ezúttal is egy régi olasz márkanév jelzi a különlegességet. Mindezt nyomatékos, kétliteres dízelmotorral és automataváltóval fűszerezve azonban az ár is nyolc számjegyűvé válhat.

SUV legyen, vagy kombi? Rendben, utóbbiba kényelmetlenebb beszállni és kevésbé jó a rálátás a forgalomra, de nem véletlen, hogy

bár kongatták felette a vészharangot, Európában nemigen akar kihalni a kombi

– hiszen olcsóbb, takarékosabb, és nagyobb vezetési élményt kínál divatos, emelt hasú konkurenseinél. A Ford-vásárlóknak is ilyen szempontok alapján kell döntenie a vadonatúj Kuga és a 2019-es Év autója választáson döntős, ám a dobogóról végül éppen lecsúszott Focus között.

Tesztautónk ékes bizonyítéka annak, hogy egy kompakt kombihoz sem kell feltétlenül kispolgári családi- vagy cégautóimázsnak kapcsolódnia. Padlizsánmetál fényezés, egyedi hűtőmaszk, sok krómdíszítés, különleges felnigarnitúra, bőrbe húzott utastér és sok más, a tömeggyártók között luxuscikknek számító felszerelés nemesíti a kétliteres, dízel Fordot, és még a Focus típusjelzést is lehagyták a faráról. Helyette lendületes felirat hirdeti a rendszámtábla felett: Vignale.

Mit takar ez a név? Erre főleg a veteránozásban, autótörténelemben jártasak tudják a választ: egy olasz formatervező stúdiót és kisszériás manufaktúrát, amely a helyi márkák (Alfa, Fiat, Ferrari stb.) mellett még a keleti blokknak is tervezett egy elegáns autót, a Tatra 613-ast.

A céget a hetvenes években megvette és hosszú kényszerpihenőre küldte a Ford,

majd 2014-ben exkluzív almárkaként, valójában felszereltségként támasztotta fel – akárcsak anno egy másik legendával, a Ghiával tette.

Bőven elnyeli egy családi nyaralás cókmókjait

Azon, hogy – hosszirányban legalábbis – hátul felnőtteknek is tisztességesen el lehet férni, már évek óta nem kell csodálkozni az alsó-középkategóriás autóknál, s ez természetesen a 2,7 méteres tengelytávú Focusra is igaz. Inkább a fejtérrel szoktak gondok adódni, ebből a szempontból bölcs választás a csak az ülés mögött lejtő tetővonalú, tolótető nélküli kombi. De igazsághoz tartozik, hogy a magas ablakvonal, illetve Vignale tesztautónk fekete kárpitozása nem használ a térérzetnek.

Nyaraláskor a fél háztartást be lehet rámolni a Ford 608 literes puttonyába (főleg, ha hálóval leválasztva tetőig pakoljuk), ráadásul túl magasra sem kell emelni a holmikat,

kellemes 63 centi magasságban húzódik a rakodóperem.

Bővítésnél jól jön a kar meghúzásával síkbe dönthető hátsó üléstámla, az alsó rekeszbe rejthető roló és persze az 1653 literre növekedő, IKEA-kompatibilis térfogat – ennél többet anno a békaorrú Ford Scorpio Turnier nevű csatahajó sem tudott elnyelni.

Persze területi képviselőtől a családapáig minden Focus-sofőrt az fogja leginkább érdekelni, milyen elöl ülni benne. Tesztautónk minden irányban elektromosan állítható, gerinctámaszos és fehér peremmel fekete bőrbe vont bőrülései kétségtelenül hívogatóak, és hosszú távon is kényelmesek, de távol állnak a tökéletestől: a langaléták jobb (és kihúzható) combtámaszt, a sportos pilóták jobb oldaltartást hiányolnak belőle. Fűthetőek ugyan, de nyárra a szellőzőfunkciót is elviseltük volna.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!