Aki a rendszerváltás környékén biztonságos autót akart, ilyet vett - Volvo 440 GL (1991)

Európa-szerte siker volt a „kis" Volvo, nálunk is szívesen vették. Egy eredeti állapotú ötajtóst vittünk próbakörre.

A Volvo nagyon sokáig ragaszkodott a tradicionális, orrmotor hátsókerék-hajtás felépítéshez. Igaz ugyan, hogy 1975-ben bemutatta a 66-ost, de az az elsőkerék-hajtású kisautó nem a saját fejlesztése volt, eredetileg Dafnak született, ráadásul alig több mint százezret szereltek belőle össze hét év alatt. A tömeg Volvóknál

csak 1988 hozta el a régóta várt elsőkerék-hajtást,

az első ilyen modell a 400-as volt.

Aki ismeri a márka történetét, felszisszen, hiszen a svédek már 1985-ben piacra dobták a P1800 modern kori leszármazottjának tekinthető 480-as kupét! Ez igaz, de azt jobb külön kezelni az ötajtós 440-estől és a lépcsőshátú 460-astól annak ellenére is, hogy utóbbiak tőle örökölték padlólemezüket és részben a technikájukat is.

Új iskola a formatervezésben

A 400-as

formaterve igazán forradalminak számított

a nyolcvanas évek még szögletesebb Volvói után, ráadásul a 2503 mm-es tengelytávú újdonság nem is volt számottevően szűkebb nagyobb testvéreinél. És ugyan a 440-es csomagtere csupán 330 literes, vagyis jelentősen kisebb a 200-asénál, jókora ötödik ajtajával és alapáras osztottan dönthető hátsó ülésével sokkal jobban kihasználható (az osztott ülésdöntés egyébként a 453 l-es rakterű 460-ashoz is járt).

A hollandiai Born városában, a NedCar gyárában összeszerelt modellek egyik

ütőkártyája a biztonság volt,

az akkori prospektusokban különösen jól hangzott a gyűrődő zónás karosszéria, az övfeszítő, a nyitva hagyott ajtókra, a kiégett izzókra és a be nem kapcsolt övekre figyelmeztető jelzés, ezek mind az alapfelszereltséghez tartoztak. De nem volt még gyakori extra a két első légzsák sem, és az 1993-as ráncfelvarrás után a SIPS betűszóval jelölt oldalvédelemmel is felszerelték a sorozatot. Blokkolásgátló és menetstabilizáló rendszer is szerepelt az opciós listán (majd később az alapfelszerelések között).

Szép, puha műanyagokból felépített pult, a felülete most is hibátlan. A méretes kormányba felárért légzsákot is szereltek. A GL a második felszereltségi szint, elektromos tükörmozgatás, vagy ablakemelés nem járt hozzá Forrás: Retro Mobil

Jól viseli a megpróbáltatásokat

Az itt bemutatott autó több szempontból is érdekes, bár magában a típusban semmi különleges nincs, egy a sok ezer 440 GL közül, ami 1991-ben született. Még csak nem is a turbós, bár abból a szempontból mégis különleges, hogy

motorját Solex karburátor eteti,

pedig akkoriban már jellemzően befecskendezősök készültek.

Ugyanakkor ezt Magyarországon, az egyik ma is működő Volvo-kereskedésben helyezték forgalomba, és első gazdája néhány hónappal ezelőttig használta. Aztán bement egy kereskedésbe, és beszámíttatta egy másik autóba. Majd jött a jelenlegi gazda, aki beleszeretett, és rövid hezitálás után haza is vitte.

Bár kezdetben makacskodott a karburátor a hibás úszó miatt, de mivel a Lada Samarában is ugyanilyen van, egyszerű volt a javítás. A 87 lóerős, 130 Nm nyomatékú,

csendes és puha járású erőforrástól

nem lesz rakéta az öreg svéd, de arra éppen elég, hogy családostul is gond nélkül tartsa akár az autópálya ritmusát is. Gyorsan melegszik, és lentről is csuklás nélkül húz, türelmes jószág.

A kényelmes tempót szereti

A lelkiismeretes első tulajnak hála a karosszéria alja rozsdamentes, még a kipufogórendszer is az eredeti, csupán a jobb hátsó sárvédő íven látszik, hogy egykor javították, valamint az első lökhárító viseli egy korábbi koccanás nyomait. Hibátlanok a kárpitok az utastérben, szépek a műanyagok, ha nem tudnánk, hogy 232 ezer kilométert futott, nem hinnénk el.

Menet közben egyébként elég csendes a kabin, az ötfokozatú kézi váltó karja viszonylag pontosan és könnyen mozog a kulisszában. Elöl McPherson, hátul merev tengelyes futóművét kényelemre hangolt rugókkal rakták össze,

kellemes vele közlekedni a rossz utakon is,

igaz, a tempós kanyarvételért nem rajong. A váltót kifejezetten hosszúra áttételezték, így a magasabb fokozatokban visszafogott a dinamika, de cserébe a fogyasztás is elfogadható.

A típus 1996-ban fejezte be a pályafutását és adta át helyét a szintén holland gyártású S40/V40 párosnak Forrás: Retro Mobil

Remek a kilátás, különösen a mai autókkal összehasonlítva kellemesek a vékony tetőoszlopok. Az ülések nagyok, és puhák, hátul is jól el lehet férni,

az ajtók 28 év után is precízen csukódnak.

Meglepően könnyű forgatni a kormányt, bár szervóssága ellenére nem igazán közvetlen.

A 440-es minden használati szempontból mai autó, így mindenféle félelem nélkül használható a modern forgalomban is, remekül fékez (a fékerő nagyon pontosan adagolható), és mint afféle svéd, kiválóan is világít.

Műszaki adatok

Motor: négyhengeres benzinmotor, elöl keresztben beépítve. Egy felülfekvő vezérműtengely, hengerenként két szelep. Kéttorkú, esőáramú Solex karburátor.
Hengerűrtartalom: 1721 cm3. Teljesítmény: 87 LE, 5700/perc fordulaton. Nyomaték: 130 Nm, 3600/perc fordulaton.
Erőátvitel: ötfokozatú, kézi váltó, elsőkerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl McPherson, hátul merev tengely hosszanti csatolórúddal és tekercsrugókkal, hidraulikus lengéscsillapítókkal. Kétkörös, hidraulikus, szervós fékrendszer, elöl hűtött tárcsa-, hátul dobfékek. Hidraulikus rásegítésű, fogasléces kormánymű.
Felépítmény: ötajtós ötüléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4312 x 1678 x 1379 mm. Tengelytáv: 2503 mm. Üzemanyagtank: 60 l. Saját tömeg: 1035 kg. Végsebesség: 175 km/óra.

Még több veterános olvasnivalót talál a Retro Mobil júniusi számában:

Forrás: Retro Mobil