Turbó diéta helyett újabb szálkásítás - Mazda MX-5 2.0 Revo Top teszt

Aligha kell bemutatni az MX-5-ös Mazdát, ami kicsit olyan, mint egy úszóbajnok: izmos, karcsú és szinte mindenki rajong érte. A Mazda modellje sosem volt még ilyen gyors és erős, de amit igazán értékeltünk benne, hogy hangsúlyt fektet a hagyományok tiszteletére. Persze fel kell készülni a passzentos helykínálatra, egyetlen autóként sokaknak alkalmatlan – játékra viszont annál inkább.

Plusz 24 lóerő a gépházban. Maradhat?

A tető nyitása gyerekjáték és a vezetőülésből a legkönnyebb. Egy kattintás a fejünk felett, a tetőt hátralökve pedig addig kell letolni, amíg még egyet kattan. Kis gyakorlás után olyan 3-4 másodperces időket mértem magamnál és bár menet közben is megoldható a dolog, azért illik hozzá félreállni. Csukott tetővel persze a forgalom zaja továbbra is behallatszik, de egyébként is klausztrofób érzés. Az MX-5 nyitott tetővel született és könyörög érte, hogy így használjuk.

Ötletes: a karosszéria színével egyező betét fut végig az ajtóborítások tetején Forrás: Origo

A teszt apropója, hogy a kétliteres Skyactiv-szívómotor immár 184 lóerős, és továbbra is remekül illik hozzá. Már indításkor (szigorúan nyitott tetővel kell végezni) hallani a röffenésen, hogy itt buli lesz.

már csak 6,8 másodperc a 0-100 km/h-s sprint,

és mivel ebben az autóban a sebességélmény hatványozottan jelentkezik, vadnak érződik. Turbó nincs, a szép hagyományokat idézve szép fokozatosan jön meg az erő és olyan 4000-es fordulat környékén tetőzik a nyomaték a 205 Nm-es csúcson.

Egyszerű, monokróm kijelző a bal oldali csőben (igen, 5,8 liter, én se nagyon akartam elhinni). Az átdolgozott motor imád pörögni, 6000 helyett 7000/percnél adja le a csúcsteljesítményét Forrás: Origo

Aki csak hangzatos marketingfogásnak gondolta a Skyactiv technológiát (jó, lehet, hogy én is idetartoztam) most kezdheti elfogyasztani a kabriózáshoz kötelező baseball sapkáját, mert a teszthetet 6 liter alatti (!) átlagfogyasztással sikerült abszolválni. Nem, nem egy vákuumcsomagolt tesztpályán, hanem valós körülmények között, városi dugóban araszolva, autópályán tépve, jó párszor kiautózva az MX-5 tudását. Le is mértem kattanástól kattanásig és 5,9 liter jött ki.

Önvezetés helyett szűretlen visszajelzések

Na és akkor most mindent, amit eddig olvastak akár el is felejthetnek, mert az valójában csak a körítés, hogy hogy néz ki, milyen a kormány és mennyit fogyaszt. Ilyen vezetési élményt ugyanis ebben az árkategóriában semmi más nem tud adni, de még kevéssel drágábban sem. Hiszen

az elmúlt tíz évben a Honda már nem gyártja az S2000-est,

a Toyota GT86-ból pedig végül nem készült roadster, a prémiummárkák pedig – szó szerint – más súlycsoportban játszanak.

Elképesztően érzékeny, direkt a kormány, a futómű minden útburkolati jelről visszajelzést ad, és a pedálok is azt csinálják, amit kell, várakozás nélkül. A váltót markolva az ember szinte egyesül a fogaskerekekkel, mivel mindenfajta hosszabbító rudazat és bovden hiányzik belőle. Ennél karcosabb, egyértelműbb és élvezhetőbb nemigazán tud lenni a manuális kapcsolgatás.

Autóúton 90-nel csorogva még a törvényt sem kell megsérteni, olyat lehet autózni, hogy az ember fáradtság helyett feltöltődve száll ki. Az MX-5 azért jó, mert

nem kell vele gyorsan menni ahhoz, hogy úgy érezzük, gyorsan megyünk.

Viszont ha kell, persze lehet vele repeszteni, de sztrádán már legális 130 km/h-val a nyaralóhely felé baktatva se tervezzünk inkább mély beszélgetéseket.

Nyitott tető és hátsókerék-hajtás sincs ennyiért

Nehéz ezt fátyolos tekintet nélkül leírni, de MX-5-öst csak szívó, benzines motorral lehet kapni (olasz rokonánál ez máshogyan alakult). Az 1,5-ös alapmotor 132 lovas és már alapfelszereltség is egész normális, ezért 7 millió körüli összeget kell leszurkolni, és egy rendes élménygépet kap a vevő, ami persze a többségnek csak második vagy sokadik autónak alkalmas. De akad két érv a Revolution Top csúcsfelszereltség mellett, mármint a 184 lóerőn kívül.

Itt van az egyetlen rekesz, a gépkönyvön kívül talán befér még egy pár kesztyű meg a baseball sapka, alá pedig két pohár Forrás: Origo

Az egyik a csodás Recaro egybeülés, aminek a fejtámlarészen beépített hangszórója is van, a másik pedig az adaptív fényszóró (igaz, ez a sima Revohoz is széria), amely komoly fényerőt ad éjszaka, miközben kitakarja a szembejövőket és így nem vakít. Egy jó ötlet - tudom, nem a Mazdáé, de példásan megvalósítva.

A tesztelt csúcsverzió egyébként 9,3 millió forint,

ebből talán lehet alkudni. A pénz nem boldogít, de amit meg tudunk rajta venni, az sokszor igen.

Hatványozottan igaz ez az MX-5-ösre, amely egységnyi pénz/vigyorgás arányban régóta piacvezető. Aki kicsit is szereti az autózást és olyan élethelyzetben van, hogy vehet egyet, nem fogja megbánni. Persze legtöbben a használt, már egymillió forinttól elérhető példányokkal szemezgetnek (csak ne lenne a fránya rozsda). Ám az ellenkező nem vágyakozó pillantásait és a penge élményt inkább ez az új fogja megadni, arról nem is beszélve, hogy sosem állt még csatasorba ennyi gyári lóerő.