A farmerek kedvence majdnem 50 évesen is meglepetést okoz a lámpánál

A robusztus csupa króm hűtőmaszk és dupla lámpák: a GMC karakteresebb, mint Chevrolet ikertestvére

A pickupok bő fél évszázada hozzátartoznak a vidéki Amerikához. Kipróbáltuk az egyetlen itthoni GMC 1500-ast, amelynek a motorja sem hétköznapi.

Az ilyen családi teherautók ma is

legalább annyira amerikaiak, mint a Harley-Davidson és Bud Light.

Környezettudatosság ide, fogyasztás oda „Keep Them On The Road" (tartsuk őket az utakon) jelszóval valamiféle mozgalom is kialakult, amit az ipar is támogat, például bőséges alkatrész-utánpótlással.

A GMC-ket négy generációban, egészen 2000-ig gyártották Forrás: Retro Mobil

Amikor a Chevrolet 1959-ben piacra küldte a C/K szériát, a GMC (a General Motors haszonjármű-márkája) pedig az ikertestvérét, a vidéki emberek, farmerek, gazdálkodók kegyeit keresték.

A sikernek és a konkurencia megelőzésének egyik titka az elképesztően széles választék volt.

A szimpla létraalvázra épített testvérpár hátsó- (C) és összkerékhajtással (K) is készült, kétféle platóhosszal (acél- vagy fapadlóval), 30 (!) féle színben és színkombinációban. A hátsókerék-hajtásúak hátul hosszanti laprugókon ültek, elől független felfüggesztésük volt csavarrugókkal, de az összkerekesek elöl is laprugósak voltak.

A motorkínálat pazar is volt

4,1-es és 4,8-as Chevy soros hathengeresek vitték a legkisebbeket, utánuk következett az 5,0 literes és az 5,8-as V6-os, majd a márka leghíresebb és legsokoldalúbb erőműve, a Small Block V8-as 4,6-os, 5,0 l-es, 5,4-es és 5,7-es méretben -

a Big Block 6,0 és 6,6 literes lehetett.

Váltókból a nagyobb GM teherkocsikban is használatos házi gyártmányú Muncie négysebességes kézi, a Fordokban és Dodge-okban is dolgozó New Process négyfokozatú manuális és háromféle GM-automata futott (a kétfokozatú Powerglide és a Chevy és Cadillac személykocsik háromfokozatú THM-350-ese és THM-400-asa).

1969-től a három helyett kétküllős a kormány, a rögzítőfék pedig pedálos Forrás: Retro Mobil

A Chevykben és GMC-kben ugyanaz a mechanika dolgozott, utóbbiakat az eltérő hűtőmaszk és az ikerfényszórók különböztették meg, és persze az elnevezés: a GMC-nél az 1500 jelentette a féltonnás teherbírást, a 2500 a háromnegyedet, a 3500 pedig az egy tonnát.

A General Motors a második sorozattal (1967-1972) rátett még egy lapáttal, amikor az utastér kényelmét magasan a Fordok és Dodge-ok fölé emelte. 1972-ben négy gyári felszereltséggel kínálták a GMC-ket, Custom, Super Custom, Sierra és a pickupok Rolls-Royce-ának is becézett Sierra Grande. Az extralista hosszú volt, így

a farmerek teljes komfortban furikázhatták a műtrágyát, a tehenészlegények meg a csajokat a szombat esti táncba.

Turbósítva

Tesztautónkat a Corvette-eket, Camarókat, Impalákat is hajtó 5,7 l-es V8-as, 255 LE-s változata viszi, de itt az előző tulaj turbót (Garett), elektronikus gyújtást és sportlégszűrőt szerelt rá (MSD), még 1977-ben, sőt a hengerfejeket lecserélte Holley Street Dominatorokra.

A teljesítményt csak saccolhatjuk, 350 LE körül lehet

(a műszaki táblázatban a gyári adatok szerepelnek). A nagyobb terhelésekkel is jól boldoguló legendás THM-400 váltónak meg sem kottyan ez az erőtöbblet.

A legendás, Turbo-Fire-nek is nevezett 5,7-es vasblokkos, alulvezérelt és 90 fokos hengerszögű V8-as Forrás: Retro Mobil

Egy holland autókereskedőtől került mostani tulajdonosához 2017-ben a GMC patinás, de eredeti állapotban. Ez a felépítményen így is maradt, az alvázon és a kasztni alsó részén csak a felületi rozsdát kellett felszámolni. A fékrendszerben a hátsó betéteket és a csöveket cserélték, és a kéziféket javították. Újak az üzemanyag-vezetékek is, a fülkében pedig a gumikéderek és a küszöblécek.

Egy tankolás 64 ezer forint

Természetesen a fényszórókat át kellett építeni európai szabvány szerintire, és ezzel vége is a felsorolásnak, a hajtáslánc jól működik, felesleges lett volna megbolygatni. A Custom a belépő felszereltség, de az első tulaj azért megrendelt ezt-azt az extralistáról is:

a fülke mögé két 40 l-es póttankot szereltek (a 80 l-es alaptartály az üléstámla mögött van).

Erről akkoriban sokat vitatkozott a gyár néhány biztonsági szakemberrel, utóbbiak azt rótták fel, hogy a külső tartályok ütközésveszélyes helyen vannak, de jobbat nem tudtak javasolni.

Hátul fellépővel és vonószemmel egybeépített lökhárítót találunk, és a hatalmas, kihajtható külső tükrök is felárasak voltak, akárcsak a csupa króm felnik, a kétszínű fényezés és a tetőhelyzetjelzők. A

levegővel keményíthető hátsó lengéscsillapítók

szintén különlegesek, nem kell hozzájuk spéci eszköz, benzinkúton is fel lehet őket pumpálni.

Előrelátóan kell vezetni!

Tágas a fülke, a „kanapé" háromszemélyes, és olyan széles, hogy akár aludni is lehet rajta. A felül párnázott vaspulton nagyok az órák, a zajszigetelés egy személyautónak is becsületére válna, a hatalmas erőmű hangja bent csendes zümmögéssé szelídül. Aki élvezni akarja a hangos, nyers gurgulázást, annak hátra kell mennie a két kipufogóhoz.

A futómű kellemesen lágy, de csak annyira, hogy elnyelje az úthibákat, és kanyarban ne dőljön, ne is bólogasson vészesen, mint a korabeli amerikai cirkálók többsége.

Gyorsulása turbó nélkül is remek volt, de így valódi teherrakéta.

2200/perc körül nagyon megindul, a váltó alig észrevehetően kapcsolgat.

Sebességről, tankszintről, töltésről és olajnyomásról informálódhat a vezető, két helyet üresen hagytak a feláras műszereknek Forrás: Retro Mobil

Meglepő, hogy a kormányzást nem segíti szervo: mivel sok kiló nehezedik az első tengelyre, nehéz tekerni. Az egyenesfutás is rossz, folyamatosan korrigálni kell az indirekt kormánnyal. 1971-től elöl tárcsafékek dolgoznak, nagyon jól jönnek, de üresen is hosszú a féktáv, azaz a fék és a kormány messze gyengébb, mint a motor, előrelátóan kell vezetni!

Az egyetlen itthoni példány honosításakor nem voltak meg az infók a központi adatbázisban, ő volt az első, amit regisztráltak. A nyugdíjas fuvaros kettős életet él, mert hétköznapi szállításra használják – röviddel látogatásunk előtt bútorokat vittek vele –, de főleg hobbiautó.

Műszaki adatok

Motor: csupa vas-szerkezetű, OHV-vezérlésű, hengerenkénti kétszelepes V8-as elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 5733 cm3. Furat x löket: 101,6 x 88,4 mm. Kompresszió: 9,0:1. Teljesítmény: 255 LE, 5600/perc fordulaton. Nyomaték: 380 Nm, 4000/perc fordulaton.

Erőátvitel: háromfokozatú automataváltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elől kettős keresztlengőkaros futómű, tekercsrugókkal, hátul merev tengely, laprugókon. Elöl tárcsa, hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer, szervo.

Felépítmény: kétajtós acélkarosszéria, alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 5340 x 2020 x 1720 mm. Tank: 80 l. Saját tömeg: 1723 kg.

Még több veterán autós és motoros olvasnivalót talál a Retro Mobil májusi számában:

Forrás: Retro Mobil