Szokatlan módon az 1954-es Torinói Autószalonon nem négyajtós limuzinként, hanem szépséges kupéként (Sprint) mutatkozott be először a Giulietta, méghozzá a törzsgyár helyett Bertone-gyártásból. Igazi műremek volt 1,3-as, két vezérműtengelyes, 80 (sőt, Veloce-kivitelben 90) lóerős motorja. Hamar kiderült, hogy
pálya- és raliversenyzésre is kiváló a könnyű kupé,
később tovább szálkásított Zagato-változata, sőt, futurisztikus-áramvonalas Sprint Speciale leszármazottja is készült.
„Winner Le Mans 1951-3” – hirdette egy felirat a csomagtartó emblémáján, milyen sikereket ért el a brit márka a híres 24 órás versenyen, pedig a java ezután következett: 1955 után zsinórban három aranyérmet vitt haza a csapat. Csakhogy a csővázas építésű C-, illetve a tarajos D-Type nem igazán indokolható egy utcai autókról szóló összeállításban (bár még az ötvenes években is sokszor jelképes határ választotta el egymástól a széria- és versenygépeket). Lássuk inkább a rendszámos rokont!
Kétségtelenül, a sietős arisztokraták kedvence volt az ötvenes évek közepén az XK140-es Jaguar, amely a negyvenes évek végi XK120 alapos modellfrissítése, új maszkkal, lökhárítókkal és lámpákkal. Rendszerint elmaradtak végre a barokkos hátsó sárvédők keréktakarói, így kilátszottak a gyönyörű küllős felnik, amelyeket a legendás 3,4 literes, hathengeres DOHC-motor hajtott.
Az igazi benzinvérűek persze SE kivitelben rendelték,
a C-Type spéci hengerfejével és botrányos 213 lóerővel.
Bivalyerős amerikai V8-as motor, stílusos európai csomagolásban – idővel sok kisszériás gyártó átvette a francia Facel Vega receptjét. Az FV-sorozat olyan különlegességekkel hódított, mint a repülők cockpitjához hasonló műszerfal, a függőleges elrendezésű ikerfényszóró, a gazdag felszereltség (elektromos ablakemelőkkel), a kiváló minőség és a 200 km/h feletti végsebesség. Mindezt egyben még az Aston Martin sem kínálta, de hibás taktikai döntések miatt csak tíz évig virágzott a cég.
Évtizedeken át a brit autóipar slágerei voltak a könnyű, stílusos, konzervatív technikájú roadsterek. Ezek sorába illeszkedett az MGA is, amelyből
a termelés 80 százaléka amerikai exportra ment,
főleg a nyomórudas 1,5-ös, majd az 1,6-os motorral. Légyegesen jobb menetteljesítményeket nyújtott a 109 lóerős, Dunlop-tárcsafékes Twin Cam modell, ám megbízhatósági problémái miatt kétévnyi gyártás után törölni kellett a kínálatból. A csinos, könnyen fenntartható MGA-k ma is kedvelt klasszikusok.
Gyönyörű karosszéria Albercht von Goertz tollából, erős és selymes járású V8-as motor a Barokk Angyalként ismert limuzinból, amelynek olyan híres tulajdonosai voltak, mint Elvis Presley vagy Alain Delon. Minden adott volt a BMW 507 sikeréhez, de a márka tengerentúli ismeretlensége és a magas ár miatt mindössze 254 darab fogyott belőle. Ez tizede sincs a Mercedes 300 SL termelésének, így ma a ritka BMW-t aranyáron mérik, és gyengébb ugyan stuttgarti riválisánál, de sokkal jobb a használhatósága.
Legtöbben alighanem a világ legdrágább autójaként a GTO-ról hallottak, az aukciós házak árverésein már 20 milliárd forint fölé is kúszott a pedigrés példányok ára. Ugyanakkor az 1953-tól egy évtizeden át számtalan utcai és versenyváltozatban gyártott 250-es modellcsalád többi tagja is megérdemli az elismerést, mindenekelőtt az orrukban dolgozó műremek miatt: a háromliteres, V12-es, könnyű és pörgős Colombo-féle motor túlzás nélkül új dimenziót nyitott a sportkocsik történelmében.
A szériamodellek közül talán a GT Berlinetta SWB a legkívánatosabb, lenyűgöző Pininfarina-karosszériával, rövid tengelytávval (2,4 méter) és 240-280 lóerővel.
Bőrüléses utasterét sportos atmoszféra határozta meg hét krómozott körműszerrel
és míves fakormánnyal; néhány különleges átirata is született Bertone, Zagato és Bizzarrini jóvoltából (utóbbi a Breadvan versenygép). Alapjaira készült el az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a California Spyder SWB, a sztárok mesés kabriója.
Nyáron újra oldtimerek csatáznak a Hungaroringen
Ha Ön is rajong a veteránokért, látogasson ki Közép-Európa legnagyobb klasszikus autós fesztiváljára, a Hungaroring Classic-ra július 12-től 14-ig. A megszokott kiállításokkal ellentétben itt csak álló szépségeket lehet megcsodálni, hanem ami a lényeg, mozgás közben is láthatja őket – olyannyira, hogy hét kategóriában versenyez egymással 24 ország 220 pilótája.
Így bárki testközelből átélheti a Magyarországon ritkán vagy sosem látott gépek csatáját, látványos előzésekkel, elképesztő hanggal és gumifüsttel, a kipufogókból előtörő lángcsóvákkal. Idénre ráadásul a sorozat hőskor klasszikusai, túraautók, monopostók, GT-modellek és túraautók mellett új kategóriával (Porsche 2.0 L Cup) bővül. Az első, 2017-es Classic-ról itt olvashatja riportunkat.