Egy álomszép francia autó, ami végre befűthet a Passatnak – Peugeot 508 2.0 BlueHDi teszt

A nevén kívül semmit sem tartott meg a Peugeot a régi 508-asból, az utód az utóbbi évek legszebb és legjobb francia autója lett.

Olyan magasan van a jó felbontású, éles grafikájú digitális műszerfal, hogy feleslegessé teszi a head up display-t, mivel alig kell levennünk a tekintetünket az útról, hogy rápillantsunk. Nekem az óramutató járásával ellentétesen mozgó fordulatszámmérő még mindig szokatlan, de többféle műszerfalstílus is létezik a retrótól a klasszikus körműszeresen át a minimalistáig, utóbbiban csak a navigáció vagy

a kategóriában egyedülálló infrás éjjellátó rendszer (460 ezer Ft)

képe jelenik meg a kijelzőn, amely minden gyalogost észrevesz, néha még a járdán is.

A középen lévő

10 colos, HD-felbontású érintőképernyő

is szép grafikájú, szerencsére a klíma állításához már nem kell a menüjében bóklászni, mert közvetlen elérést kapott a képernyő két oldalán. Bár az igazi az lenne, ha egyáltalán nem az érintőképernyőn kéne állítani a hőmérsékletet és a légbefúvás irányát.

Akinek fájós a dereka, annak kényelmetlen lesz beszállni a melyen lévő ülésekbe, de ha már beült, úgy érzi majd magát, mint az anyaméhben.

Belül érezhetően összement az 508 az elődhöz képest,

de négy átlagos méretű felnőtt így is elfér benne, igaz, az első üléseket kicsit fel kell emelni ahhoz, hogy a hátul ülők be tudják csúsztatni a lábukat alá. Hátul a lábtér elegendő, de fejtérből 180 centis magasság felett szűk, és az alacsonyan lévő ülőlap is rövidebb a kelleténél.

Milyen vezetni?

Érezhető, hogy a Peugeot mérnökei egyfajta

franciásan lezser vezetési élményt akartak elérni,

ami markánsan különbözik attól, ami a német autókra jellemző. Például a kormány könnyen jár, és nem olyan idegesen direkt az áttételezése, mint amire a kis mérete alapján számítana az ember. A sebesség növelésével párhuzamosan a rásegítés mértéke csökken, és annak ellenére is kellemes érzetű a tekerése, hogy visszajelzésből nem ad sokat.

A 80-as, 90-es években a Peugeot gyártotta a legjobb futóművű autókat, és ebből a tudásból valami az 508-asba is átszivárgott. Aki régóta SUV-ot vezet, talán már el is felejtette, hogy milyen kis karosszériadőlés mellett milyen finom rugózást lehet elérni egy lapos és széles autóban. Az 508-as pontosan ezt tudja,

hosszú rugóútjaival szépen lépi át az úthibákat

a 18 colos felnikkel is, miközben kanyarban is magabiztos és viszonylag agilis, pedig egy nehéz dízelmotort hord az orrában.

Nem volt benne a tesztautóban a 340 ezer forintba kerülő adaptív lengéscsillapítás, azzal valószínűleg még kényelmesebb vagy sportosabb lehetett volna, nekem mégsem hiányzott. A futóművel kapcsolatban az egyetlen kritikám

a kisebb úthibákon is tapasztalható folyamatos, elölről érkező dobolás,

ami azért fura, mert a tesztautóban csak pár ezer kilométer volt, másrészt az első futóművet a padlólemeztől egy segédkeret választja el pont azért, hogy a nemkívánatos zajokat, vibrációkat távol tartsa. A többlengőkaros hátsó futómű legalább csendes volt.

A kétliteres dízelmotor régi ismerős, de most AdBlue rendszerrel olyan tisztává tették, hogy az Euro 6c normának megfeleljen, ezért lett HDi helyett BlueHDi a neve. Csendes és nyomatékos, de nem érződik olyan robbanékonynak, amit a

8,3 másodperces gyorsulás és a 235 km/órás végsebesség

sugall. A fogyasztása átlagos, városban 8-9, országúton 6-7 liter körül alakul. A félmillióval olcsóbb, szintén 180 lóerős 1,6-os benzines valószínűleg halkabb és lelkesebb, viszont 1-2 literrel többet is fogyaszt.

Az 1,5-ös dízel kivételével minden motorhoz széria a nyolcfokozatú hagyományos automata. Ez a váltó olyan gyorsan és simán kapcsol, mint a mai legjobbak, viszont a programozásán még lehetne finomítani, mert a gázpedál szögének legkisebb változására azonnali váltásokkal reagál. Ettől az embernek az az érzése, hogy nem tud lenyugodni, mert

a sok fokozat között mindig az épp megfelelőt keresi, akkor is, ha már megtalálta.

Sport üzemmódban még hiperaktívabbá válik, a kényelmes beállítás jobban illik hozzá.

Árak, összegzés

A Peugeot-nak régen volt olyan jól sikerül autója, mint az 508-as. Nem elég, hogy jó ránézni és beleülni, a vezetési élmény sem okoz csalódást, mint ahogy a teljesen digitalizált belső tér minősége és a műszaki színvonal sem. A vezetési élmény úgy eleveníti fel a kényelemre hangolt francia autók legjobb hagyományait, hogy közben a sportosságról sem kell teljesen lemondani.

Ezek után nem csoda, hogy

vastagon fogott a ceruza az árlista írásakor:

a tesztelt 180 lóerős dízel GT Line felszereltséggel például 12,3 millióba kerül, de a gazdagon felextrázott tesztautó már a 14 milliót közelítette, ami azért nem kevés pénz. A közvetlen konkurensnek tekinthető Renault Talisman 150 lóerős dízellel, hasonló konfigurációban 10,4, a vadonatúj 3-as BMW 190 lóerős dízellel 10,61 millió forinttól is elhozható, igaz, mindkettő automata váltó nélkül, és fapadosabb felszereltséggel.