Első tulajdonosa a Nagy Imre-korszak rendőrsége – BMW R51/3 bemutató

1951 ás 1954 között gyártották, összesen 18 420 darab készült

Az R51-es a BMW nagy dobása volt 1938-ban, de a civil élet helyett hamar a második világháború hadszínterein találta magát. Igazi országúti pályafutása a rövid ideig gyártott /2, majd a sikeresebb /3 szériával indult, ezekből már Magyarországra is került jó néhány. Az egyik túlélő újonnan furcsa történelmi időkben érkezett hozzánk, és a kilencvenes években ébredt fel Csipkerózsika-álmából.

Amikor az 1950-es évek elején a Szövetségesek megengedték a németeknek a nagyobb motorok gyártását, a müncheniek a háború előtti R51 terveit porolták le, és némi átalakítással R51/2 néven készítették tovább. Gyorsan, egy év és 5000 darab után továbbléptek, így az 1951-es Amszterdami Motorkiállításon a kisebb R25/2 és a nagyobb R67 mellett már ott állt a modernizált R51/3-as is.

Oldalkocsival vagy szólóban óhajtják?

Első blikkre ugyanolyannak tűnik, mint elődje, de valójában sok minden változott: a dinamó a blokk tetejéről a gépházba költözött, megjelent a krómozott házas, Knecht-gyártmányú, dróthálós betétes légszűrő,

a motortömb magasabb és keskenyebb lett,

a hengereken meg a hengerfejeken is alakítottak. A korábbi kétrészes szelepfedeleket egy darabból készítettekre cserélték, és az első sárvédő formáján is változtattak.

Különösebb átalakítások nélkül az R51-esekkel versenyezni is lehetett, nálunk Pettenkoffer József volt 24-szeres oldalkocsis bajnok Forrás: Retro Mobil

Belül a technika lényegében változatlan maradt, a 494 köbcentis, 24 lóerős boxermotor négyfokozatú váltón át forgatta a kardánt, de a vezérműtengely lánchajtását fogaskerekesre cserélték, a korábbi négy helyett öt gyűrűt tettek a dugattyúkra, és megjelent a Noris gyártmányú mágnesgyújtás is. Az R51-es elképesztően időtálló és tartós konstrukciónak bizonyult, ez adta az R67 és a későbbi R50-es műszaki alapjait is.

A blokk, hengerfejek és szelepfedelek könnyűfémből készültek, a hengerek anyaga vasöntvény. A motort két Bing 22-es porlasztó eteti Forrás: Retro Mobil

A robusztus, dupla bölcsőváz alkalmassá tette oldalkocsizásra is, a féldobos, túlmelegedésre hajlamos fékek azonban még szólókivitelben és egy személlyel is gyengék. Ezt később kétkulcsos első fékes, teleagyas kerékkel orvosolták.

Tesztmotorunk újként, 1954-ben érkezett az országba a rendőrséghez,

minden bizonnyal oldalkocsival – a rövidebb hátsó áttétel is erre utal, amit mostani gazdája a szóló motorozáshoz jobban illő hosszabbra cserélt.

Öt év felújítás után oldtimer minősítés

A hozzáértőknek bizonyára feltűnt a fényes motorblokk, pedig ezek a gépek mattal készültek. Úgy tűnik, nem utólag polírozták fel, azaz valószínűleg gyári a csillogás. Épkézláb feltételezésnek tűnik, hogy ez a példány nem mezei rendőrmotor volt, hanem a díszkíséret része, ezért készült így. 13 évnyi szolgálat után 1967-ben szerelték le.

A fekete kar a gyújtás- és világításkapcsoló, a zöld lámpácska az üresé, a piros a töltést mutatja Forrás: Retro Mobil

Mai gazdája 1995-ben vette már szólóban és lepusztult állapotban, tele idegen alkatrészekkel;

a váltón és főtengelyen kívül szinte mindent javítani vagy cserélni kellett.

A felnik menthetetlenek, a sebességmérő javíthatatlan volt, a dinamó hiányzott, a tank, a lámpafej, a kormány és a kipufogók is típusidegenek voltak.

Kényelmes, állítható feszességű, húzórugós a nyereg Forrás: Retro Mobil

Szerencsére szülőhazájában minden kapható hozzá újonnan utángyártottként, de gazdája ragaszkodott az eredeti és új alkatrészekhez, többek között ezért is tartott öt évig a restaurálás. A lassú járású, jellegzetes boxerhangon dohogó erőmű aránylag csendes. Az átlagosnál picivel feszesebbre hangolt első villa rugóútja rövid, így a kerék el-elpattog időnként.

Komótosan húz, de stabilan kanyarodik

Alacsony súlypontjával kanyarokban sem bizonytalankodik a gép, megmarad a biztonságérzet, a meglepően kényelmes lengőnyereg pedig kárpótol a keményebb futóműért is.

A főtengely párhuzamosan forog a motor hossztengelyével,

így erősebb gázhúzásra, jobbra dönti a masinát, ezt kanyarodáskor figyelembe kell venni, de könnyen megszokható.

1923 óta szerelik Magura markolatokkal a BMW motorokat. Csak a baloldalin vannak kapcsolók, fényváltó és kürt Forrás: Retro Mobil

A blokk jobb oldalán lévő kézi váltókar leginkább dísznek van, de azért igazán oldschool megoldás. Természetesen R51-es nem gyorsuló bajnok, lassan, nyomatékból veszi fel a tempót, viszont gyorsítás közben nem fogy el a szufla.

Akár már 20 km/h-nál kapcsolható a negyedik fokozat,

ilyenkor ha kissé komótosan is, de felhúz. Ha pedig muszáj, autópályán tartja akár a 120 km/h-s tempót is.

Hosszú (1,4 m a tengelytáv) és alacsony, a halfarkúak mellett hosszabb, szivarkipufogókkal is kínálták Forrás: Retro Mobil

Magasabb fordulaton (ami csak BMW-mércével magas) megjön a motorhang, élvezet hallgatni a mély mormogást – ilyenkor a vibrációk erősödnek valamelyest, még ha nem is érik el a kellemetlen, zsibbasztó szintet. A lábváltó könnyen és hosszú utakon jár, pontos, de kár csattogtatni, nem szereti. Fékereje elfogadható, de azért biztos többen fellélegeztek, amikor bevezették a teleagyas kerekeket.

Műszaki adatok - BMW R51/3 (1953)

Motor: OHV-vezérlésű léghűtéses, kéthengeres boxer. Hengerűrtartalom: 494 cm3. Furat x löket: 68,0 x 68,0 mm. Teljesítmény: 24 LE, 5800/perc fordulaton. Kompresszió: 6,3:1.

Erőátvitel: négyfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó, hátsókerék-hajtás kardánnal. Egytárcsás szárazkuplung.

Felfüggesztés: elöl teleszkópvilla hidraulikus lengéscsillapítással, hátul bakteleszkópok. Elöl-hátul mechanikus működtetésű dobfék.

Felépítés: dupla acél bölcsőváz. Hossz x szélesség x magasság: 2130 x 790 x 985 mm.
Tank: 17 l. Saját tömeg: 190 kg. Végsebesség: 140 km/h.

Még több veteránteszt a Retro Mobil augusztusi számában